Pintér Tibor: Mi 21. századi gladiátorok vagyunk

2017. augusztus 6., vasárnap • Cikk nyomtatása • Küldés e-mailben
Fotó: Maróti János

pinter_tibor_mj 008

Veszprémi fiúkét arról álmodott, hogy egy nap színész lesz. Az álomból valóság lett, mégis minden apró sikerért keményen meg kellet dolgoznia. Ma már egy egészen új műfaj a lovas színház jeles képviselője hazánkban. Pintér Tiborral a kezdetekről, a sikerről és a valósággá vált álmokról beszélgettünk.

A sajtóban már többször elmondta, mekkora hatással volt önre a környezet, amiben felnőtt. Mik voltak azok az élet események, amik a színészi pálya felé orientálták?

– Előbb akartam színész lenni, mint bármi más. Mondhatni kulturális környezetben nőttem fel, édesapám előadóművész volt, anyukám népművelő. Több száz verset tudtak kívülről. Édesapám sajnos már meghalt, de édesanyám a mai napig is tudja ezeket a költeményeket. A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek, mindketten nagyon komoly művészeti és szellemi táplálékkal láttak el. „Minőségi” gyermekszobát kaptam tőlük, amiben Markó Iván baletten nőttem fel, amiben Áprily Lajos és Nagy László verseket hallgathattam, amiben az értéktelen műsoroknál apám kikapcsolta, az értékeseknél pedig bekapcsolta a tévét. Nagyon magas szintű szellemi batyut hoztam magammal, amit nekik köszönhetek. Ez rányomta a bélyegét az életemre. A Veszprémi Petőfi Színháznál pedig mindig sóvárogva néztem, ahogy a színészek jönnek ki a művészbejárón, és akkor határoztam el, én is az leszek.

Operett-musical szakra felvételizett a Színház– és Filmművészeti Egyetemre, ahová azonnal felvették. A későbbiekben mennyire vezetett könnyű út a sikerhez?

– A színművészeti előtt nem nagyon voltak próbálkozásaim, mezőgazdasági szakközépiskolát végeztem azzal a szándékkal, hogy lovas versenyző lehessek, sikerült is. De közben folyamatosan gejzírként tört fel belőlem a vágy a színészet iránt. így felvételiztem a színművészetire, ahová elsőre felvettek operett-musical szakra Szinetár Miklós osztályába. Fel sem fogtam akkor, mi történik velem, mekkora dolog ez. Csak később jöttem rá. Ullmann Mónikát harmadszorra, Hommonay Zsoltot talán negyedszerre, engem pedig elsőre vettek fel. Ennek aztán meg is lett böjtje. Az első évek nagyon nehezen indultak, egyáltalán nem voltam jó. Aztán szépen lassan tornáztam fel magam a többiekhez. Nekem soha semmit nem adott meg a jó Isten egyből. A pályám nem egyik pillanatról a másikra épült fel, mindig pici lehetőségeket kaptam, amibe jól beletudtam kapaszkodni. Magamnak tapostam ki az ösvényt, éppen ezért ez a dolog már elvehetetlen tőlem. Az a tudás mennyiség, ami már mögöttem van az enyém, ettől lesz ez egy stabil építmény. Persze mindig történik velem valami pozitív, kaptam szerepeket filmekben, tévében, celeb is lehettem, ez is nagyon jót tett a karrieremnek. A dolgokat jókor és jó helyen kell tudni kihasználni.

Nyolc éve megalakult a Nemzeti Lovas Színház, előtte nem volt ilyen Magyarországon, sőt Európában is kevés. Hogy fogadták az emberek ezt a fajta előadás módot?

– Járva a világot azt látjuk, hogy a lovas show-k tömkelege ugyan van, de lovas színház, ami dramaturgiai következetességgel dolgoz fel produkciókat, nem nagyon van a világban. Ezért nyugodtan mondhatom, Hungarikum, magyar specialitás, amire nagyon büszkék vagyunk. Először nagyon szkeptikusan fogadták az emberek, egyébként a mai napig is, aki még nem volt, az megkérdezi: „Hogyan néz ki egy lovas színház?” De aki volt már és látott ilyet pontosan tudja, nem egy ördögtől való dolog. A ló és a művészetek egyáltalán nem állnak távol egymástól. Nekem úgy látszik az volt küldetésem Magyarországon, hogy ezt a kettőt formába öntsem. Nyugodtan kimondhatom, ez már 8 éve egy nagyon sikeres vállalkozás. Nagyon sok produkció alkalmas arra, hogy lovas színházzá varázsoljuk. Majdnem minden operett mezőgazdasági környezetben játszódik. A Mágnás Miska egy lovászfiúról szól, miért ne illeszthetnénk lovas környezetbe. Minden főszereplő lovon érkezik és lovon énekel, a ló az egy olyan „eszköz”, amelytől a színésznek megerősödik a karaktere. Napi 4-6 órát edzünk a lovainkkal, ők már kivannak képezve erre feladatra, a fényhez a hanghoz szoktatva vannak. Csak az új előadás anyagát kell megtanítani nekik. A színészeinket pedig folyamatosan képezzük, mindig van egy fiatal csapat, mint például a Nemzeti Lovas Színház Akadémia tanulói, akikből abban bízunk, hogy ha a 20-30 nebulóból, csak kettőből lovas színész lesz akkor már megérte.

pinter_tibor_mj 022

A színészektől mennyiben igényel más jellegű felkészülést egy-egy lovas előadáson való játék?

– Mindennap elmondom a csapatomnak: „Mi 21.századi gladiátorok vagyunk.” Nagyon komoly küzdelem, mert a színészet egy nagy flexibilis lelket, egy nagyon bohém lelkületet kér. A lovas mívoltunk pedig egy nagyon komoly fegyelmezett sportembert. A kettő együtt nagyon nehezen összeegyeztethető, de mégis azt gondolom, hogy meglehet valósítani. A ló olyan, mint a nő, szenzibilis, nem lehet benne megbízni és mindig valami újat mutat. Nekünk profi lovasoknak az a dolgunk, ha a ez a csodálatos állat valami olyan akciót csinál, ami újdonság, akkor abból erényt kovácsoljunk. Nagyon koncentrált és nagyon nehéz feladatsor.

Idén második alkalommal szervezték meg a Nemzeti Lovas Színház tábort. Milyen indíttatásból született meg a tábor ötlete?

– Tavaly volt az első lovast táborunk szintén Mórahalmon. A Nemzeti Lovas Színház küldetése megfertőzni a fiatalokat a világ legszebb állatának a szeretetével. Erre a legjobb alkalom egy tábor, ahol megismerkedhetnek velünk, a mi filozófiánkkal, a lovas színház lényegével. Nyilván itt még nem magas színvonalról beszélünk, de már lóháton ülnek a gyerekek és énekelnek. Ha nem is lesz mindenkiből lovas színész, de jókor, jó helyen fertőzzük meg őket két olyan csodával, a lóval és a színházzal, ami nélkül nem is érdemes élni. A kettő együtt egy csodálatos kompozíció, ami csodára képes.

Színész, producer, rendező, színházat vezet. Melyik az a „szerep” amiben az elkövetkező időszakban leginkább kiteljesedne?

– A film nehezen találja meg az embert, mert az nagyon belterjes csapat. Egy rendező általában ugyanazokkal a színészekkel akar dolgozni, ezért van az, hogy a Nagy Ervin kollégám-barátom játssza az összes szépfiút, nem én. A lovas színházra koncentrálok, a tervem, hogy egy olyan ügynökség és menedzsment legyen mögöttünk, hogy a tengeren túlra is eljussunk, Amerikába, Ázsiába. Jelen pillanatban fellépünk majd Dubajban, illetve Amerikában. Még mindig szeretnék, új meg új darabokat létrehozni. A Nemzeti Lovas Színház Akadémiát nagyon magas szintre fejleszteni, illetve ami folyamatos a budapesti bázisunk felfejlesztése, hiszen felépült egy 700 férőhelyes csarnok, ami a miénk és várja a látogatókat.

Ugrás az oldal tetejére

Hozzászólások

Eddig nem érkezett hozzászólás. Szóljon hozzá!

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

A SZEGEDma.hu tekintettel van a személyiségi jogokra, elutasítja a gyűlöletkeltést és az uszítást. Kérjük, tegyen így Ön is, hiszen a hozzászólást saját felelősségére írja!
Ön a(z) 54.80.89.148 IP címről szól hozzá.

Ugrás az oldal tetejére