Hoffmann Rózsa: Az iskola újra a tanulásról, a munkáról szól

A hazai oktatási rendszer átalakításáról, az új törvények életbe lépéséről és várható hatásairól nyilatkozott lapunknak Hoffmann Rózsa. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) oktatásért felelős államtitkárával az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark elkészült múzeumpedagógiai fejlesztéseinek átadásán beszélgettünk.

– Óriási várakozás előzi meg a felsőoktatási, a közoktatási és a pedagógusi életpályamodellről szóló törvények módosítását, mind a politika, mind a szakma részéről.

– Mindhárom törvénykoncepció tervezete elkészült, a felsőoktatásról szólóval állunk a legjobban, hiszen azt már nyilvánosságra is hoztuk. A másik kettőn még dolgozunk, de gyakorlatilag már ezek is elkészültek és néhány héten belül mindenki számára elérhetővé tesszük a NEFMI honlapján, hogy ott is megkezdődhessen az a nemzeti konzultáció, ami a felsőoktatási törvényről már folyik.

– Milyen folyamatokon keresztül jut el a koncepció a döntéshozatalig?

– A nemzeti konzultációról már vannak tapasztalataink, de még korántsem zárult le a vita. Nagyon sok megerősítést és jobbító szándékú javaslatot kaptunk a felsőoktatást érintő kérdések kapcsán, amiket beillesztünk a koncepcióba, majd így terjesztjük a kormány elé. A kormány jóváhagyása után kezdődhet a jogalkotási folyamat és tavasszal már az Országgyűlésben is vitára bocsáthatjuk, majd, ha minden jól megy, a jelenlegi tanév végére már el is fogadhatja a parlament. Az oktatási törvénynek lesznek olyan passzusai, melyek már szeptemberben életbe lépnek és lesznek később, fokozatosan alkalmazandó rendelkezései is.

– Ezek a később életbe lépő intézkedések közé tartozik az érettségi vizsga új szabályozása is. Mennyiben változik az érettségi néhány év múlva?

– Az érettségi vizsgáról szóló jogszabályt csak három éves moratórium után lehet alkalmazni. Már csak azért is, mivel ennek követelményeiben, szerkezetében olyan jelentős változásokat tervezünk, melyek miatt nem hozhatjuk olyan helyzetbe a középiskolás diákokat, hogy csak a vizsgát megelőző évben értesüljenek az új előírásokról. Időt kell adni nekik, hogy megismerkedjenek azokkal a követelményekkel, melyeket az egyetemek, főiskolák elvárásai alapján állítanak össze számukra a vizsgát előkészítő szakemberek.

–

És a tudás, a tanismeret tekintetében?

– Rá kell ébredniük arra is, hogy ismét többet kell majd tanulniuk, mint ahogyan többet kellett tudni a legutóbbi érettségi-reformot megelőző másfél évszázad során. Az érettségi vizsgálat a magyar neveléstudomány egyik legstabilabb intézménye volt és mindig is erőpróbának számított, mely mintegy mitikus pillanatként állt a fiatalok előtt: a felnőtté válás előtti próbatételként. Ezt nem lehet játékos könnyedséggel kirázni az ujjunkból, de a sok bürokratikus intézkedés következtében mégis ilyenné vált az érettségi rendszer az elmúlt időszakban. Ezt szeretnénk letisztítani a jogszabály módosításával, de ehhez kell ez a legalább három év.

– Mikorra várhatók az új oktatási törvények első látható eredményei?

– A finanszírozási rendszerre már 2012-től szeretnénk átállni. Ez attól függ, hogy beindulnak-e a gazdasági növekedés azon motorjai, melyekre a jelen pillanatban bizakodva tekintünk. A pedagógus életpályamodellről szóló törvény szintén csak fokozatosan, kicsit késleltetve léphet életbe, mivel egyrészt a terveink szerint jelentős többletfizetést, magasabb juttatást adna a pedagógusoknak, másrészt viszont olyan kemény feltételeket szabna az előrelépésnek, melyet nem lehet egy év alatt bevezetni. Én úgy érzem, már most is érezhetők pozitív változások, hiszen a pedagógustársadalom és a szülők azon része, amely figyelemmel követi a történéseket, már érzékeli, hogy az iskola újra a tanulásról, a munkáról – mely kemény, de vidám, gyerekekről szóló munka – szól majd. Ennek jegyében alkottunk már a nyáron törvénymódosításokat, például arról, hogy ismét kell osztályozni alsó tagozaton, hiszen a gyereknek, a szülőnek és a tanítónak is szüksége van határozott igazodási pontokra a nevelés során. Vannak olyan adatok, melyek a fegyelmezetlenségek vagy a hiányzások számának csökkenését mutatják, de sajnos, nem történik meg egyik napról a másikra a változás. Bízom benne, hogy fokozatosan mindenkihez elér az a szándék, amely ezeket a változásokat elindították. És remélhetőleg néhány éven belül az egész közoktatás arculatán meglátszik majd, hogy itt az emberről és a munkáról szól a történet.

– A felsőoktatási törvénykoncepcióban szerepelnek olyan kritériumok, melyeknek egyes elemzések szerint várhatóan főként a vidéki, jelenleg egyetemi minősítésű intézmények nem tudnak majd megfelelni, így ezek főiskolaként működnek tovább, az egyetemek száma pedig lecsökkenhet 6-10 közé.

– Ez egy téves értelmezése az általunk készített koncepciónak, mely valószínűleg

a NEFMI honlapján megtalálható eredeti szöveg

rossz interpretációjára vezethető vissza. Abban ugyanis szó sincs arról, hogy meghatároznánk, mennyi egyetem legyen az országban, illetve arról sem, hogy átminősítenénk a főiskolákat és egyetemeket. A tervezet eredeti szövege arról szól, hogy nagyon határozott minőségi kritériumoknak kell megfeleljen minden főiskola, főiskolai kar vagy éppen egyetem, egyetemi kar. Ilyenek például a minősített oktatók száma, az oktatók és hallgatók egymáshoz viszonyított aránya. Ezekre azért van szükség, mert egyrészt húzóerőt jelentenek az intézményeknek, másrészt megszüntethetik azt a kavarodást, amely jelen pillanatban jellemzi a rendszert.

– Miben áll a főiskolák és egyetemek közötti markáns különbség?

– Például abban, hogy mire készítik fel hallgatóikat. A főiskolák alapfunkciója, hogy az általános műveltség növelése mellett a gyakorlati pályák betöltésére tegyék alkalmassá a hallgatókat. Az egyetemek legfontosabb feladata az alapos elméleti képzés. Ezekhez az alapfunkciókhoz rendeltük hozzá a törvénykoncepcióban szereplő kritériumokat. Tudomásom szerint egyébként eddig egyetlen kritika sem érte az elképzelésünknek ezen részét. Itt is lesz egy néhány éves moratórium, mielőtt életbe lépne a törvény. Ez abban is segít, hogy az egyetemek és főiskolák végignézhetik, mire van lehetőségük, és érdekeltek lesznek abban, hogy növeljék a minősített oktatók számát vagy ne szaporítsák feleslegesen a hallgatók számát, mivel ez csak rontaná az oktatók-hallgatók arányát. A kapukat tehát nem bezárni akarjuk az intézmények előtt, hanem éppen tágra nyitni.