Egy illatos párizsi éjszakán a macskaköveken andalogva hallgattam a harmonika lágy szavát, ahogy dalol valamit egy elmúló világról.…
Meleg volt, a megvilágítatlan klinikai folyosó mesterséges fényára nem hirdette, hogy nyár van, mert ebbe a homályos zugba nem találhattak volna utat az izzó égitestünk sugarai.…
Az én estém is egy csodálatos metrómegállónál kezdődött a Trocadéró téren, ahonnan a millió szikrázó fényben úszó Eiffel torony kecses látványa tárult szemünk elé, hisz én is barátok gyűrűjében lehettem.…
Nincs mit kertelni azon, hogy keresztényként, ha arra kérjük Istent, hogy legyen meg az Ő akarata, akkor Isten mindent meg fog tenni azért, hogy az Ő neve dicsőülhessen meg bármely körülményünkben.…
Egy időalagútba kerültem azon a hajnalon, képtelen voltam érzékszerveimmel befogadni, hogy este, éjszaka, vagy hajnal van.…
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve, többé tehát nem élek, hanem a Krisztus és bennem; az az élet amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát…
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.…
Nekem mindig volt testvérem. Az iménti mondatank egyetlen megfejtése van: az, hogy nem elsőszülöttként jöttem a világra. Keresztényként pedig egy egészen más megfejtése van: tudniillik megszámlálhatatlan mennyiségű testvérem van.…
Vannak emberek, akik miatt én már nem tudok nem minden nap gondolni a Mennyországra, most már képtelen vagyok rá.…
Annyira élénken él bennem az emlék nagymamám házából az ágy fölé függesztett képről, amin egy hosszú hajú bácsi, furcsa, hosszú ruhában ül egy hegytetőn és nem a nézőre tekint, hanem az alatta…