Őszpont ideje

A fák idén már nem nőnek tovább. Pihenőjüket töltik tavaszig. És ez nem is most következik be: úgy tarja a néphiedelem, hogy már az első Lőrinc-nap, az augusztusi elhozza ezt a változást. De ha nem hiszünk a népi tapasztalatnak, akkor higgyünk a botanikusoknak: szerintük pedig az újabb, a szeptember 5-ei Lőrinc bizonyosan beteljesíti a folyamatot, megakasztja fáink növekedését.

A naptári ősz szeptember elsejével már beköszöntött. A meteorológiai őszt majd csak akkortól számíthatjuk, amikor a lombhullató növények levelei teljesen sárgára váltanak, s az idő is hűvösre fordul. És itt van a harmadik évszakváltó nap: a napéjegyenlőség ideje. Ebben az évben ez 22-ére esik.

Holnap tehát megjön a második ősz-megerősítés. Délután következik be: a mi időnk szerint a fél 4-et követő első percben. Ekkor jutunk el az „őszponthoz”. E különös szó azt a pillanatot mutatja, amikor az égi egyenlítő – vagyis a mi földi egyenlítőnk égi vetülete – és a Nap pályasíkja 23 fokos szöget bezárva egy helyütt metszi egymást: a Nap ekkor itt, az őszpontban tartózkodik. És az éjszaka meg a nappal hossza ezen a jeles napon órára-percre azonos. Az érzetünk viszont ezt nem követi szolgai módon: a légkör fénytörő hatása miatt a valóságosnál percekkel előbb érzékeljük a Nap fényét, mint ahogy felbukkanna a horizonton, s este a fénytörés ugyanígy „meghamisítja” a napnyugta idejét. De akárhogy is van, mostantól a nappalok egye rövidülnek, a levegő mind hűvösebb lesz, lassan elő kell keresnünk az esernyőt s az átmeneti kabátot. Mert beváltatik az ősz ígérete.