Közélet

A nagy határáttörés, ’89

A nagy határáttörés, ’89

2020. augusztus 19., szerda
A nagy határáttörés, ’89

Harmincegy éve e napon történt meg az addig elképzelhetetlen…

Sz-100-as: egy kódjel a szocialista néphadsereg katonai géhás lajstromában. Ez a típusszám egy speciális riasztóberendezést takar. A szám előtti Sz – persze, hogy szovjetet jelent. A jelzőberendezés kevésbé eufemisztikus neve pedig: vasfüggöny. Két világ között egy szakadékjelkép. Épült 1965 és ’71 között.

Ez a kerítés váltotta ki az 1949-ben kiépített, nagyon egyszerű, nagyon barbár védővonalat: az aknasávval szegélyezett kétsoros szögesdrótrendszert. Ez a primitív, idővel némileg korszerűsített konstrukció főként az aknák miatt volt igazán elrettentő. Hogy ’65-ben új megépítéséről döntöttek, annak oka nem az volt, hogy a hatalom finnyásabb lett volna; a nyugat ítélete sem zavarta. Ám a régi vasdrót már annyira tönkrement, hogy ha egy menekülő csodával határos módon túljutott az aknákon, a kerítéssel már könnyedén elbánt.

Szóval biztosabb megoldás kellett. Haladtak a korral: príma rozsdamentes acél szerkezetet telepítettek. Kettőszáznegyvenhat kilométernyi halálcsapda! Bár a gyenge árammal töltött kerítés szerepe nem a gyilkolás volt, hanem a jeladás – de a riasztására azonnal megindultak a fegyveresek, s ha kellett, azonnal lőttek. Egyébként az acélakadály többnyire önmagában is helytállt.

A ’80-a évekre viszont pénzügyi csapdává lett a vasfüggöny: a szovjetek akkorra már beszüntették e típus gyártását, és a sérült elemek pótlásához nyugatról kellett méregdrága rozsdamentes acélt venni. A devizahiányos időkben ez nagy gond volt. 1989-re azonban az élet megoldotta ezt a kérdést, az enyhülés folyamata a vasfüggöny fölött is ítéletet mondott. Februárban határozat született a lebontásáról. A határőrség persze a helyén maradt, az országhatár nem vált nyitottá. Ahhoz az első lépést egy bátor magyar kezdeményezés jelentette augusztusban. A debreceni MDF-esek ötlete nyomán az ellenzéki pártok szimbolikus akciót szerveztek: Páneurópai Piknik néven osztrák-magyar határtalálkozót, afféle eszem-iszommal dúsított ünnepséget – határnyitással.

Megtörtént a szinte elképzelhetetlen: a párthatalom hallgatólagos tudomásvétele mellett egy ponton, Sopronpusztán egy napra szabad lett a határ. A rendszeren rés támadt. És a nagy előzetes hírverés nyomán odacsődült NDK-s menekültek – akik csak az alkalomra vártak – lendületet vettek, s átzúdultak Ausztriába.

Kevés beavatott tudott a titkos tervről, de a határőrök azonnal kapcsoltak; szabad utat engedtek a menekülőknek, sőt, nagy mosolyok közepette szerencsés utat kívántak. Újkori történelmünk kivételes, szép pillanata volt. Nemsokára aztán véglegesen szabad lett a nyugati határvonal: szeptember 10-én éjfélkor Magyarország hivatalosan is megnyitotta Ausztriával közös határát a régóta nálunk várakozó, hazájukba visszatérni nem kívánó NDK-beliek előtt. Ezzel véget ért sok ezer keletnémet állampolgár kálváriája. Aztán leomlott a kárhozott berlini fal is, és megtörtént a szocializmus összeomlása. Új világ jött.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.