Kultúra

A tudós Betyár emlékezete

A tudós Betyár emlékezete

2020. május 10., vasárnap
A tudós Betyár emlékezete

1904 forró nyara volt. A Szeged-alsóvárosi Bálint családban feszült napokat éltek: gyermek jöttére vártak. És az apróság a kellő időben meg is jött. Augusztus első napján ölelhette át az újszülöttet édesanyja, Kónya Anna. A kis Bálint Sándor stramm, erős fiúcska volt. Jó paprikásgazda lesz, akár a felmenői – mondták a rokonok.

Aztán mégsem az lett. De mert végtelen tisztelettel viseltetett ősei hagyományrendje iránt, mindent megtett később, hogy a paprikás életről, a paraszti mesterség titkairól, a táj népéletéről, az alföldi ember világáról a lehető legtöbbet megtudjon az utókor. Kutató lett, egyetemi tanár, a folklorisztika egyik legnagyobb múlt századi alakja. Már gyermekként is vakítóan éles eszű volt, kitűnt kortársai közül. Tízévesen asszonyok bízták rá legféltettebb titkaikat, amikor arra kérték, hogy a nevükben a fronton szolgáló férjüknek levelet írjon. Tanítói s az alsóvárosi szerzetesközösség tagjai egyre mondogatták: a legjobb iskola kell a kivételes képességű gyermeknek. És így lett. Tehetsége jogán került be az országos hírű piarista gimnáziumba. Ott is a legjobbak egyike volt, s onnét egyenes út vezetett a Ferenc József Tudományegyetemre. Aztán a kutatói pályára, a Néprajzi Intézetbe. Négy év után, amikor letette az asztalra az alföldi magyarság néprajzát taglaló hatalmas munkát, azonnal egyetemi magántanárrá habilitálták. Nem sok idő kellett, és a szakrális folklór legavatottabb tudósa lett.

A háború után jött életében egy kitérő: 1945-ben az országgyűlés tagja, kereszténydemokrata képviselő lett. Két év múlva újrázhatott. Ám egy idő után ráébredt, hogy a politika nem az ő terepe. Mandátumának idejét nem töltötte ki, lemondott. Végérvényesen a tudománynak szentelte életét. Ismét belevetette magát a kutatómunkába, végtelen kitartással gyűjtötte a folklórkincseket. Az Alföldet keresztül-kasul bejárta, szinte hiánytalanul feltérképezte a szegedi nagytáj népi világát, mindent följegyzett, aztán tanulmányokba és könyvek sorába rótta a szellemi kincseket. Közben tanított. Elhivatottsága, tudósi kisugárzása egyetemisták sorát vonzotta szakterülete felé. A kommunista hatalom viszont egyre inkább gyanakodva szemlélte. A szellemi-kutatói szabadságot hirdető professzor törhetetlen jelleme, az ennek köszönhető nagy népszerűsége és a nyíltan vállalt mély katolicizmusa megriasztotta a pártbürokratákat. Veszélyessé nyilvánították. Az egyetemi katedrától megfosztották, nem taníthatott. Menedékként az intézmény könyvtárában kapott egy kis zugot, ott folytatta rendszerező munkáját. Mindvégig célszemély maradt, környezetébe besúgókat telepítettek, folyamatosan vegzálták, ám ezt ő bölcs nyugalommal szemlélte. A vamzerek egyik főnöke a Betyár fedőnevet aggatta rá. És a tudós Betyár a szellemi és erkölcsi fölény könnyedségével tekintett az őt üldözőkre.

Életpéldájával Bálint Sándor a „legszögedibb szögedi” titulus birtokosa lett. Rá, a szakrális néprajz verhetetlen tudósára, a kommunisták által meghurcolt, állástalanná tett, „rendszerellenes izgatásért” börtönnel fenyegetett professzorra emlékezünk az utolsó útja napján, ma, május 10-én. Negyven éve ment el. Temetésekor a város és a megye vezetői távolmaradásukkal tüntettek; az elnyomó hatalom ugyanúgy viselkedett, mint korábban. Persze, még 1980-at írtak… Ám szemtanúk igazolják: azon a temetésen akkora volt az embertömeg, mint se azelőtt, se azután, soha. És a némaságnak ijesztő üzenet volt.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.