Húsvét vasárnapja: „És fölzeng a világ”

A sírbarlang már üres, csak a hátrahagyott halotti lepel jelzi, hogy itt volt valaki – a Fiú, aki megtért Atyjához.

Szakrális ünnepeink sorában a legjelesebb a Jézus föltámadásának szentelt nap. Korszakhatár ez. A keresztre feszíttetés az áldozatvállalás jelképe, a föltámadás a megdicsőülés bizonyossága, e kettő együtt pedig a krisztusi megváltás két határköve. A húsvéti körmenet az ezért való hálaadás egyik kifejezője.

A feltámadás eseményét és Krisztus újra eljövetelének jóslatát az evangélisták sajátos szóhasználatukkal örökítik meg. A legköltőibb a Márk könyvében olvasható mondat: „És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható hatalmának jobbján, és eljön az ég felhőin!” Ma sok helyen az ünnepi asztalra kerül a húsvéti bárány – az áldozat szimbóluma. És a többi jelképes étel: a tojás, az újjászületés kifejezője, meg az életjelkép, a hófehér bélű kalács.

Az őskeresztények húsvéti köszöntésképp mondták egymásnak: Krisztus feltámadott! És a megszólított válaszolt: Valóban feltámadott! A nem is oly távoli múltban a magyar falvak jámbor emberei húsvét reggelén a templomba menet ugyanígy köszöntek, Székelyföldön vagy Kárpátalján sok helyütt máig őrzött szép szokás ez. Ez a köszöntés a kereszténység által híven őrzött niceai hitvallás részletére, a szállóigévé lett mondatra utal: Et resurrexit tertia die. Ezt a négy szót véste Pilinszky János hat évtizeddel ezelőtt a világirodalom egyik legszebb hitvalló versének végére.

Harmadnapon És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.