Kultúra

Untatunk az Oscar kapujában – Testről és Lélekről kritika

Untatunk az Oscar kapujában – Testről és Lélekről kritika

2018. február 6., kedd
Untatunk az Oscar kapujában – Testről és Lélekről kritika

Azt már mindenki tudja, hogy idén is van magyar jelölt az Oscaron, de azt még nem sokan, hogy milyen is a Testről és Lélelkről.

Már a kritika legelején tisztáznám, hogy ez nem egy a művészfilmek fontosságát kiemelő, a csak magyarsága miatt ajnározó írás lesz. Őszintén az átlag nézők felől közelítve az alkotáshoz őszintén és kíméletlenül leírjuk, hogy mit is láthattok a vásznon. Azért is írom ezt, mert nem árt tisztában lenni azzal, hogy másképp néz filmet egy műértő kritikus, és másképp egy sima szórakozni, kikapcsolódni vágyó moziba járó. A művészfilmkedvelő a metaforákat, üzeneteket mindig előrébb helyezi, és fontosabbnak tartja azon értékeknél, amiket a hétköznapi emberek keresnek egy filmben. Persze nem arról van szó, hogy ha egy filmben nem robban fel valami 12 másodpercenként az már egyből gagyi és halálian unalmas, ugyanis azok nélkül is lehet jó filmet forgatni, de ez sajnos a Testről és Lélekről esetében nem így történt.

Hiába a gyönyörű képi világ, a hibátlan operatőri munka, a jó színészi alakítások, ha mindezt egy annyira unalmas történetbe tették bele, aminek a két órás játékidejét a felére vissza lehetne vágni.

A rengeteg vontatott jelenetben a szereplők meg sem próbálnak közel kerülni a nézőhöz, ami által se ellenszenvet, se pozitív érzelmeket nem kötünk hozzájuk, így a történetük annyira hidegen hagy mindenkit, amennyire a főszereplő nő frigid. Meglehet az esetlen párbeszédek, az eseménytelen szürke hétköznapok bemutatása, az ellentétként megjelenő álmosító természeti képek mind azok az eszközök, amik a film lényegi részét képezik, ám sajnos pont ezek azok a tényezők, amik egy átlag nézőt valósággal kiüldöznek a moziból. Enyedi Ildikó munkáján látszik, hogy egy minőségi művészfilmet akartak összehozni, de az annyira átment művészieskedésbe, hogy az már szinte unalomba csap át. Amik végül mégis megmentik a filmet attól, hogy eltántorítsam a kedves olvasókat a megtekintésétől, az a néhol becsúszó humora, a különleges zenei választások okozta hangulatteremtő ereje, és az erős metaforái, amik azoknak is átjönnek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi fán terem ez a művészi eszköz. Igaz ez utóbbi talán picit túl is lett tolva.

Testről és lélekről

Magyar játékfilm, 116 perc, 2017 Rendező: Enyedi Ildikó Szereplők: Borbély Alexandra, Morcsányi Géza, Nagy Ervin Kép forrása: Inforg-M&M Film Kft.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.