Fényképezővel indultak barlangászok a Föld középpontja felé

A 2197 méter mély Krubera-Voronya barlangjában, búvárfelszerelés nélkül 2080 méter mélységig lehet lejutni. A magyar különítmény célja volt, hogy a világon elsőként sikeres fotó-expedíciót vezessen a végállomást jelentő, „Game Over” névre keresztelt végpontig. Szegeden az Informatóriumban a magyar csapat két barlangásza, Ambrus Gergely és ifj. Adamkó Péter tartott élménybeszámolót.

Az Everest földalatti megfelelője, amelybe eljutni egyszerre presztízs és kihívás – vélik a barlangászok a Kaukázus nyugati peremvidékén, Abházia szakadár államban található Krubera-Voronya barlangjáról. Az

Ambrus Gergely, ifj. Adamkó Péter, Jager Attila

és

Tóth Attila

alkotta magyar csapat tervbe vette, hogy hiánypótló fotódokumentációt készít a barlang felfedezőinek személyes beszámolóival, ötvözve a barlangrendszer tudományos leírásával. A tavaly augusztusban véghezvitt expedíciót fél éves diplomáciai előkészület előzte meg, útjuk Grúzián keresztül vezetett Abháziába. A helyszínen a csapat kiegészült

Fábián Botond

erdélyi, valamint a végponti túrára egy libanoni barlangkutatóval is. A különítmény egy ukrán vezetésű nemzetközi kutatótáborhoz csatlakozott, az alaptábort 2300 méter magasságban alakították ki. Ambrus Gergely Szegeden elmondta, előzetes információik voltak, ugyanis a barlangot az 1970-es évek óta kutatják ukrán, illetve orosz vezetésű nemzetközi expedíciók, azonban profi minőségű felvételek még nem készültek korábban a barlangrendszer belsejéről. Az Arabika-masszívumnál a legmélyebb, a 2080 méter mélységet jelentő végpont elérése, majd a visszaút kilenc napot ölelt fel. A kutatók elmondták, *-*a 210 óra mélyben eltöltött idő után ismét a felszínre érni csodálatosan „furcsa” érzés, ilyenkor eszméltek rá újra, milyen színes és változatos a világ. Ifj. Adamkó Péter kiemelte, a barlangban egészen kétezer méter mélységig kiépített telefonvonal volt a segítségükre. A felszínen tartózkodókkal tartották a kapcsolatot, egyik legfontosabb információt a kinti időjárási körülmények jelentették számukra, ugyanis a barlangrendszernek kiterjedt vízgyűjtőterülete van, a lehulló csapadék végett jelentős mennyiségű víz kerül a járatokba, több haláleset is történt már barlangászok körében amiatt, hogy a víz teljes szakaszokat hirtelen elárasztott. Megtudtuk, a lefelé vezető úton különböző mélységekben kialakított táborhelyek szolgálták pihenésüket, a lent eltöltött idő azonban nem a kényelemről szólt.

A felszerelés és az élelem gyakran „nem úszta meg szárazon”, a barlang egy jellegzetes részét víz alá merülve tették meg. Valamennyi fontos eszközt körbetekertek folpack-kal, majd vízhatlan zsákba tették, de ez sem minden esetben nyújtott védelmet. A járatrendszer igencsak változatos, a haladást a szűkebb, négykézláb, hason kúszva leküzdhető rések és a száz méter mélységet is meghaladó aknák váltakozása nehezítette. A fejenként akár harminc kilogrammot is kitevő felszerelés fizikailag is próbára tette az expedíció résztvevőit. A barlangászok megjegyezték, *-*a barlang felső részein még 2-3 fok, addig a legmélyebb pontján 4-5 Celsius-fok hőmérséklet uralkodott. A tapasztalt magyar csapat egyedülálló felvételeket készíthetett. Ambrus Gergely és ifj. Adamkó Péter a SZEGEDma.hu kérdésére válaszolva kifejtette, Magyarországon a Bükkben található feltárt legmélyebb pont mintegy háromszáz méter mélyre tehető, a tapasztalatgyűjtéshez környező országokban is barlangásznak rendszeresen, de Montenegró és Olaszország is népszerű barlangászati célpontjuk. Az Abháziában véghezvitt expedíciójuk előtt komoly fizikai felkészülést vittek véghez, középpontba állítva a futást és az úszást hetente több alkalommal. Véleményük szerint barlangászásra felkészülni csak barlangokban lehet, így folyamatosan úton vannak, amint véget ér egy túrájuk, már a következőt tervezik.