Karolinás diákok forgattak filmet 1956-ról

Diákok forgattak 1956-os témájú filmet, melynek bemutatója pénteken volt a Karolina-iskolában. A Boldogasszony Iskolanővérek szegedi általános iskolájában és gimnáziumban szokás, hogy a tanév különböző megemlékezéseiért más és más évfolyam felel.

A megemlékezésre készített műsorokat kivétel nélkül nagyon sok munka előzi meg, és ennek hozadékaként komoly elmélyülést, sok esetben a témához való érzelmi elköteleződést jelentenek a diákok számára. Az idei október 23-i ünnepség rendezésének a joga a 10. osztályosoknak jutott, néhányan közülük már tavaly elkezdtek tervezgetni. Végül egy dokumentum elemekkel átszőtt film elkészítése mellett döntöttek, melynek alapötletét egy nagymama és egy nagypapa visszaemlékezései adták. „Elmeséltem a padtársamnak, Zsombornak nagymamám lánykori emlékét, arról, hogy a forradalom bukása után el kellett válnia néhai udvarlójától. Megbeszéltük, hogy filmet forgatunk a történetből, és megírtam a forgatókönyvet. Hatalmas lelkesedéssel vetettük bele magunkat Zsomborral a munkálatokba: élvezni akartuk minden percét, ami így visszatekintve meg is valósult, bár rengeteg nehézséggel kellett szembenéznünk a folyamat alatt. Azt pedig nagy dolognak tartom, hogy nagymamám a nevét és az arcát is adta ehhez a filmhez” – mesélte

Vilmos Etelka

, 10.A osztályos tanuló, a film írója és rendezője. A rendezőtárs és osztálytárs,

Váraljai Zsombor

nagyapjának története, 1956-os naplóbejegyzéseinek felidézése alkotja a film másik cselekményszálát. A dokumentarista törekvéssel készített mélyinterjút, nagymama és lányunokája beszélgetését olykor játékfilmes jellegű jelenetek tarkítják. A két tehetséges gimnazista alkotó bevonta a munkába az osztálytársakat, a különböző szerepeket diákok játsszák el, a jeleneteket egyszerű kosztümökkel, leleményes helyszíneken oldották meg. Így kerültek mozivászonra a nagymama - a film történetének idején még fiatal Borika, - románca, a fájdalmas elszakadás-jelenet, a szegedi tüntetések vagy éppen a szegedi mártír,

Scwarcz Lajos

hősi halálának pillanatai. Az operatőri- és utómunkálatok

Zsibók Márk

10.B osztályos tanuló dicséretére válnak, a hangmérnöki feladatokat

Noé Benedek

10.A osztályos diák látta el. „A forgatások kivétel nélkül mindig jó hangulatúak voltak, szívesen jött el mindenki, és igazi csapatként dolgoztunk. Színészeink megdöbbentően élethű alakítást nyújtottak, törekedtek a tökéletes ráhangolódásra és játékra, ami maximálisan sikerült is nekik. Egyik legnagyobb ilyen élményem annál a résznél történt, amikor a lelkileg összetört Borika a párnája alól előhúzott kép fölött sír. Ültem a kamera mögött az ünnepélyesen csendes szobában, néztem Lilit (

Magos-Dóra Lili

10.A, a filmbeli fiatal lány megformálója), ahogyan az arcával és a mozdulataival mennyi fájdalmat jelenít meg, és hirtelen nekem is elszorult a torkom. Mikor már a kamera leállt, nem ugrottunk rögtön tovább a következő jelenetre, mint ahogyan azt máskor mindig tettük időhiány miatt, csak ültünk tovább úgy, ahogyan addig, és lassan dolgoztuk föl az elmúlt perceket, melyeket egy diáklány képes volt szívszorítóvá tenni csupán néhány mozdulattal” – mondta Etelka. A rendhagyó iskolai ünnepség megható momentuma volt, hogy a bemutatóra eljött a néhai fiatal lány, aki a filmben megénekelt történetet valóban megélte. Borika néni és a fiatal Borikát alakító gimnazista lány találkozása, valamint a gesztus, ahogyan a filmbéli udvarlót megszemélyesítő gimnazista fiú virágcsokorral köszönti osztálytársnője nagymamáját, sok karolinás diák szemébe könnyeket csalt ezen a szokatlan megemlékezésen. „Rendkívül sokat jelentett az osztályok lelkes hozzáállása, ötletgazdagsága, és hatalmas bizalma felénk. A titokban megszervezett virágcsokor és az osztályteremben rendezett gyertyás-éneklős süteményezés, amivel az előadás után leptek meg, kiemelkedő példája az összetartásnak és szeretetnek” – tette hozzá Etelka. Az ígéretek szerint a film megtekinthető lesz a Karolina Iskola honlapján, a

www.karolinaiskola.hu

címen.