Nagy Imre és mártírtársai előtt tisztelegtek Szegeden + FOTÓK, VIDEÓ

Június 16-án ezúttal is együtt emlékezett a megyei kormányhivatal és a megyei önkormányzat. Száz szál virágot helyeztek el Nagy Imre szobránál, és mécseseket is gyújtottak.

Nagy Imre

Rákóczi téri szobránál gyülekeztek az emlékezők csütörtökön délután.

Juhász Tünde

kormánymegbízott emlékeztette az egybegyűlteket, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökét, illetve vádlott társait 58 éve ezen a napon végezték ki, és 27 évvel ezelőtt temették újra. Felidézte, Nagy Imre második miniszterelnöksége idején, 1956. október 24-e és november 4-e között fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer bevezetését, Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét. Ezekért a bűnökért 1957. április 14-én társaival együtt letartóztatták. A per 1958. február és június közt zajlott, a vád pedig „szervezkedés a népi demokratikus rend megdöntésére” volt. Az egész eljárás valójában egy színjátékként zajlott, a végén – ahogyan várható volt – halálos ítélet született. A miniszterelnöki posztról lemondó nyilatkozaton múlt Nagy Imre élete – mondta a kormánymegbízott, aki kifejtette, az egykori miniszterelnök tovább élhetett volna, ha aláírja lemondását. „Nagy Imre nem akarta elárulni nemzetét, kitartott elvei és 1956 magyar forradalma mellett. Kiegyezhetett volna azokkal az erőkkel, akik ’56 novemberében, majd a megtorlások során szembe meneteltek a történelemmel és a magyar nép érdekeivel, de a mártír kormányfő erre nem volt hajlandó. Fontosabb volt számára a lelkiismerete” – mutatott rá.

Kádár János

ezért a bitófára küldte korábbi társait, köztük a miniszterelnököt. A kivégzést 1958. június 16-án hajnalban hajtottak végre a gyűjtőfogház udvarán. A holttesteket előbb ott, a börtönudvaron, majd 1961-ben az Új Köztemető 301-es parcellájának egyik jeltelen sírjában, hamis neveken földelték el. A mártír miniszterelnök holttestére arccal lefelé, összekötözött végtagokkal találtak rá a demokratikus átmenet időszakában a rendszerváltás, a történelmi igazságszolgáltatás elkötelezett hívei. A 27 évvel ezelőtti újratemetésen Nagy Imre,

Gimes Miklós

újságíró,

Losonczy Géza

egykori ’56-os államminiszter,

Maléter Pál,

a forradalom honvédelmi minisztere és

Szilágyi József,

Nagy Imre egykori titkárságvezetője koporsója mellett elhelyeztek egy hatodik koporsót is, amely szimbolikusan 1956 valamennyi kivégzett és elesett mártírjának állított emléket. http://www.youtube.com/watch?v=h1mzSywSths&feature=youtu.be „A legtöbb korabeli értékelés szerint az újratemetés a magyar kommunista egyeduralom történetének szimbolikus záróaktusa volt, ami igazolta, hogy az igazság kimondását halogatni lehet, de a végtelenségig akadályozni nem” – szögezte le Juhász Tünde, aki

Kakas Béla

megyei közgyűlési elnökkel közösen hajtott főt a hősök emléke előtt. A megemlékezés végén a forradalom miniszterelnökének szobra előtt elhelyezték a megyei önkormányzat és a kormányhivatal virágait, illetve meghallgatták Nagy Imre ítélethirdetés után elmondott gondolatait „az igazság pillanatának” eljövetelébe vetett hitről.

„Engedje meg az igen tisztelt Népbírósági Tanács, pár szóval indokoljam a kegyelmi kéréssel kapcsolatos álláspontomat. A halálos ítéletet, amelyet rám az igen tisztelt Népbírósági Tanács kirótt, én a magam részéről igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak, és ezért a magam részéről, bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelynek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek.”