Sport

Labdarúgás: megfontoltan építkezne tovább a SZEOL SC

Labdarúgás: megfontoltan építkezne tovább a SZEOL SC

2016. június 30., csütörtök
Labdarúgás: megfontoltan építkezne tovább a SZEOL SC
szeol-esmtk03kf

Hosszú munka eredményeképp vívta ki a 2015/16-os szezon végén a másodosztályú tagságát a SZEOL SC: a szegedi klub nagy kihívás előtt áll a következő idényben, miközben az utánpótlása is az ország legjobb csapataival nézhet farkasszemet a az új bajnokságban. Az idáig vezető útról, a klub felépítéséről és az elvégzett munkáról kérdeztük Halkó Pált, a SZEOL SC ügyvezetőjét.

A klub történetének legnagyobb sikerét érte el a másodosztályú tagság kivívásával. Ez nyilvánvalóan nem sikerülhetett volna a háttér, a jól működő szervezet nélkül, hiszen a keret nagy része saját nevelésű játékosokból áll.

- Az NB II-be jutást egy olyan pillanatban sikerült kivívni, mely után (július 1.) a másodosztály is „tisztán” hivatásos, azaz profi bajnokság lesz. Óriási lépés – most, hogy már gőzerővel a feltételek megteremtésén dolgozunk – mondhatom ugrás, siker ez az életünkben. Bár fölényesen, három fordulóval a bajnokság vége előtt kerültünk matematikailag is megváltoztathatatlanul feljutó helyre, élet-halál harc folyt a pozícióért, és nem csak a zöld gyepen. Az érdem elsősorban a fiúké, az igazán felnőtté vált labdarúgóinké, akik – életük lehetőségéért – tudásuk legjavát adva, oroszlánként küzdöttek a pályán, a szakmai stábé – Tóth Ákosé, Siha Zsolté, Bagdi Ferié – akik minden nap bizonyított felkészültségükkel magabiztosan kormányozták a csapatot. A kulisszák mögött egy – az eddigieknél lényegesen szigorúbb - licencrendszerrel kellett megbirkóznunk, 47 féle feltételnek megfelelni, mindezeket igazolások tömkelegével alátámasztani. Ez majdnem olyan hosszú folyamat volt, mint maga a tavaszi bajnoki idény. Az egészségügyi (Magosi József masszőr és Dr. Bánki László csapatorvos) és a technikai (Bánóczki Sándor, Borsándi István) stáb is „odatette magát”. Takarékosan, elhivatott emberekkel dolgozunk a „háttér-adminisztrációban” is, Zsódi Imre könyvelő és Kissné Marika irodavezető előtt nem ismeretlen a túlóra fogalma... A tulajdonosi háttér mindannyiunknak magabiztosságot, stabilitást kölcsönöz. Ami a feljutó keretünket illeti – hazánkban az összes felnőtt bajnokságot tekintve – a legmagasabb számban játszattunk saját nevelésű, vagy legalábbis a régióból származó labdarúgót. Tehát a felnőtt csapat sikere egyben valamennyi korábbi és jelenlegi utánpótlásedzőnk, szakemberünk munkájának gyümölcse, győzelme is. Ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hiszen szakképzett edzőink többsége egy-másfél-két évtizede áll a klub szolgálatában, Szalai István, a Focisuli alapítója, pedig klubedzőként már nem is tevékenykedik aktívan. Neki, és mindannyiuknak jár az elismerés, főleg annak fényében is, hogy sportszervezetünk építése mellett a magyar labdarúgás magasabb színtereire is (NB I, Akadémiák) nagy számban delegáltuk a játékosainkat.

Több mint húsz év munkájának eredményeképp sikerült felépíteni a klubot a jelenlegi szintjére, mik lehetnek a célok a folytatásban, mit szeretnének elérni a jövőben?

- Mi mindig is megfontoltan építkezve, kis lépésekkel haladtunk előre. Tudom, vannak, akiknek ez nem tetszik, csak akik ezt a mi viszonyaink között másképp próbálták, már nincsenek a felszínen... Jó pár szánalmas próbálkozást átéltem, jó pár csábításnak ellenálltam. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy ne veszítsük el a realitás iránti érzékünket, viszont az adott helyzet kínálta lehetőségekből csikarjuk ki a lehető legtöbbet. Mi más lehetne a célunk, mint stabilizálni a felnőtt csapatot a másodosztályú mezőnyben, mégpedig hagyományainkat tovább folytatva, minél több saját nevelésű labdarúgót beépítve a csapatba. Sokan kérdezték a feljutást követően: Most már jöhet az NB I? Mondtam, erről majd akkor beszéljünk, ha kétszer egymás után hatodikak leszünk az NB II-ben! Már utaltam rá, ez az utolsó siker nem is lépés igazából, hanem ugrás a javából. A megnövekedett feladatokhoz fejleszteni kell a szervezetet, melynek néhány eleméről hamarosan be is számolunk. Növelni kell a támogatottságot, mind gazdasági, mind társadalmi téren. Remélem, az EB hozzájárul ahhoz, hogy városunkban is elismertebb legyen a sportág, visszakapja azt a pozíciót, melytől különböző praktikákkal megfosztották. A mi szereplésünk nyomán pedig visszaszerzi becsületét, melynek korábbi, fogalmazzunk így, nem megalapozott háttérrel és szándékkal rendelkező személyek tevékenysége nyomán történt elvesztése ma is kifogást képez az ellendrukkerek számára. Egyéb területeken (marketing, média, játékosmenedzselés) kell az eddigieknél hatékonyabban dolgoznunk. Vérmesebb reményeink és reményei csak akkor lehetnek a szegedi szurkolóknak, ha sikerül infrastrukturális téren gyökeres változásokat elérni Szegeden a labdarúgásban.

SZS20160220_gyula_szeol_023

Folyamatosan nehézségekkel küszködött a klub, elég csak a pályaproblémákra gondolni. Mennyiben határozta meg ez a csapat szereplését?

- Nehézségeink többrétűek voltak, ezen belül a legszembetűnőbbet, infrastrukturális gondjainkat is két részre bontanám. Egyrészt a Felső Tisza-parti Stadion műszaki-erkölcsi avulása visszafordíthatatlan, érthetetlen, hogy az általunk és más használó egyesületek által preferált, elsősorban TAO-s forrásból finanszírozható ütemezett átépítés (hangsúlyozom nem felújítás!) miért nem kap teret, e téren nem adjuk fel a reményt! Másrészt maga a pálya, a játéktér állapota, egy tavaly nyári átmeneti elhanyagolt állapot miatt nehezen regenerálódott, több gondozást igényelt volna. Reméljük, hasonló eset nem fordul elő a továbbiakban, annál is inkább, mert a kezelővel konstruktív egyeztetéseket folytatunk ennek elkerülésére. Remélem, a Kisstadionban tapasztalható, az utánpótlásra vonatkozó pozitív változások ezen a téren is bekövetkeznek. A játékosok vonatkozásában azt mondom, amennyi balszerencse, sérülés, betegség ért bennünket, az öt szezonra is elég lett volna. Meghatározó játékosaink közül többször, hosszabb időre dőlt ki Ondrejó Tamás, Buzási Péter, Gajág Gergő, Beretka Péter, Grünvald Attila, Maksimovic Nikola, Makra Zsolt, Fülöp Tibor, de Ördögh Kristófot sem tudtuk annyiszor bevetni, mint szerettük volna, Dongó Dénes őszre kicsit elkalandozott, majd tanulmányait fejezte be, Puskás Csaba négymeccses eltiltása sem volt örömteli. A felsoroltakon kívül a többiek is - szinte kivétel nélkül – voltak sérültek, betegek, eltiltottak, vagy éppen magán életbeli egzisztenciájukat igyekeztek megalapozni, amely egyébként tiszteletre méltó. Hogy mindez hogyan hatott a teljesítményünkre? Egy pillanatig sem hagyott bennünket, és elsősorban a szakmai stábot, lankadni a szituáció, mindig mindenre felkészülve TOP-on kellett lenni, váratlan helyzetekre felkészülni, és bár nem volt kívánatos, valahol mégis az erősödésünkhöz vezetett ez a „status quo”. Komoly mentális felkészítéssel, egyéni beszélgetésekkel munkatársaim kiválóan kerekedtek felül a nehézségeken, a játékosok pedig bizonyíthatták – bizonyították, hogy helyük van a keretben, kiválasztásuk jó szemmel történt. Most, az EB, a magyarok szereplése fényében látok némi hasonlóságot, a csoportmeccsek során a keret minden tagja már pályára lépett, s nyilván a hatékony felkészítés eredményeként valamennyien karakteres egyéniségként, erős motivációval, magukból maximumhoz közeli teljesítményt kihozva teljesítettek. A magam részéről egész évben hangsúlyoztam a hátráltató külső tényezők, a véletlenek kizárásának, a rajtunk múló, rendezett, kiszámítható körülmények megteremtésének fontosságát.

szeol_dunaharaszti26_gs

A klubnak utánpótlás terén sikerült bejutnia az országos elit közé, ez is elismerés a klubban zajló utánpótlás nevelő munka felé. Mennyiben állítja ez nehéz feladat elé a sportszervezetet a jövőben?

- Eddigi eredményeink alapján a nyolc kiemelt akadémia mögötti „elitnek” nevezett 16-os mezőnybe kerültünk, egyedüliként Csongrád megyéből. Megjegyzem, ha a bajnoki helyezéseken kívül figyelembe vennénk azt is, hogy hány labdarúgót bocsájtottunk az Akadémiák, az NB I-es csapatok rendelkezésére, aligha vitatható, hogy itt a helyünk. Teher alatt nő a pálma – tarja a mondás. A vezetőség részéről vállaljuk a feltételek megteremtését, az edzők felvillanyozódtak, újabb motivációt, kihívást látnak maguk előtt! Magyarul: a gyerekeken a sor, hogy vállalják a még több munkát, energiáikat irányítsák a sportág gyakorlása felé, akarjanak jobbak, többek, értékesebbek lenni. Eredményesek akkor leszünk, ha növendékeink szorgalomban és mentálisan is felnőnek a feladathoz. Jelenlegi játékosaink mellé szeretnénk azokat az alanyokat is megtalálni, akiknek máshol nem adatik meg ez a lehetőség, hogy ilyen magas szinten versenyezzenek, viszont tehetségük erre predesztinálja őket. Pécs, Diósgyőr, Zalaegerszeg, Nyíregyháza, Békéscsaba, Szolnok , Újpest, Székesfehérvár, Kecskemét, Kaposvár, Sopron, Paks, a Grosics Akadémia, Győr-Gyirmót, Vác legjobbjaival fogunk mérkőzni három korosztályban (U16-17-19). Remélem fiataljaink olyan sportemberek, akik úgy tekintenek erre a feladatra, mint mi felnőttek: Kihívás a javából!

Az önkormányzat más város másodosztályú csapataihoz képest elenyésző mértékben támogatja a csapatot, ez mekkora versenyhátrányt jelent?

- Javaslom, hogy az „elenyésző” szót ne használjuk, mert minden fillér – forint támogatás nagyon fontos a működésünkhöz, de való igaz, hogy önkormányzati támogatottságunk nem fogható más városok hasonló szinten teljesítő felnőtt csapatáéhoz, az utánpótlásról meg aztán ne is beszéljünk! Tudomásul kell venni, hogy teljes korosztályos felépítettségünkkel, 13 korosztályos csapatunkkal, 17 utánpótlás edzőnkkel az akadémiák mögötti igen előkelő, második vonalba tartozunk (sőt ennyi gyereket Ők sem foglalkoztatnak, mert inkább csak magasabb korosztályú csapataik vannak), ez pedig komoly felelősség, a 330, főként szegedi gyerek terheit, sportolását jobban meg kellene támogatni. Természetesen e téren is bízom változásban, ezért a polgármester úrnál költségvetés módosítást kezdeményeztünk, ha nem is most, de a nyári szünet utáni első közgyűlésen remélem napirendi pont lesz. A kérdésre válaszolva pedig annak költői voltát emelném ki, hiszen hogyne lennénk hátrányban ebben a végletekig kiélezett mezőnyben, amennyiben az egyik – ha nem a „leg” – kisebb költségvetéssel rendelkezünk. Sok mindent lehet takarékossággal, gazdaszemlélettel, lelkesedéssel, pontossággal, tisztességes működéssel pótolni, de nem mindent. Ez nem jelent pesszimizmust, sőt elsősorban az emberi tényezőkre alapozva optimista vagyok klubunk további sorsát illetően. Ezúttal is megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, a szegedi szurkolók jelenléte, sportszerű biztatása pontokat jelenthet a csapatnak, stabilizálhatja működésünket!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.