Hencz Péter: Győzzük le a közömbösséget és szerezzük meg a békét!

A korábbi gyakorlatot követve, Ferenc pápa ismét üzenetet intézett a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a béke világnapján, január elsején, melyből néhány fontosabb gondolatot jó, ha minél többen ismernek és próbálják a gyakorlatba is átültetni.

Visszatekintve az elmúlt évre a pápa számos tragikus eseményt említ, melyek sok fájdalmat okoztak: háborúk, terrorista cselekmények, etnikai, vagy vallási okból történő üldözések, melyeket szinte „a harmadik világháború darabjainak” is nevezhetünk. De az új év alkalmas arra, hogy ne veszítsük el a reményt, és Isten kegyelmével túl tudunk lépni a gonoszságon. Voltak biztató jelek is a sok szomorúság mellett, melyek közé tartoznak a párizsi klímacsúcs törekvései, új kiutak keresése. Az „irgalmasság szent évében” imádkoznunk és dolgoznunk kell, hogy mindenki szíve alázatossá és együtt érzővé váljon, és megnyíljon a „lét perifériáján” élők felé. Számos ok szól amellett, hogy bízzunk az emberiség képességében, hogy együtt tudunk cselekedni a legesendőbb emberekért, odafigyelve a közjóra is. Isten maga képmására teremtett minket, így tudunk szolidárisak lenni, mások iránt felelősséggel viseltetni. Legfontosabb, hogy le tudjuk küzdeni a közömbösséget, mely az egész emberiség családját fenyegeti. A közömbös ember behunyja a szemét, hogy ne lássa mások nehézségeit, elhúzódik. Ez mindig is jelen volt a történelemben, de mára globálissá vált. Legelső formája az Istennel szemben megnyilvánuló közöny. Az ember azt képzeli, hogy ő maga teremtője önmagának, saját életének és a társadalomnak, Istent kiiktatja életéből, helyébe akar lépni. Az ember azonban nem képes megadni önmagának a végcél értelmét. A közömbösségnek számos formája létezik. Az információ mennyiségének növekedése nem jár együtt a szolidaritás növekedésével. Néhányan megelégszenek azzal, hogy a szegényeket és a szegény országokat hibáztassák bajaikért. Ez ingerlővé válik a kirekesztettek számára, amit fokozhat az intézményesített korrupció, mely független az ideológiától. Mások közömbösek a távolabb élők iránt, csak saját jólétük és kényelmük érdekli őket. Közös az otthonunk, és nem tehetjük meg azt, hogy ne aggódjunk érte. A levegő és a vizek szennyezése, az erdők korlátlan pusztítása, környezetünk rombolása mindannyiunk létét fenyegeti. Az állatokkal szemben tanúsított magatartás befolyásolja emberi kapcsolatainkat. A közönyből bezárkózás és tétlenség lesz. A globális közömbösség a békét fenyegeti. Az Isten iránti közömbösség oda vezet, hogy nem ismer el az ember önmaga felett semmi hatalmat, önmagát tekinti mércének, mely kegyetlenséget és erőszakot szül. A társadalmi egyenlőtlenség súlyos formája konfliktusokhoz vezet, az ember nem képes önmaga hatalma korlátozására. A béke az emberiség egyik legértékesebb java. Ha a másik ember iránti közömbösség társul a profitszerzés és élvhajhászás mértéktelen, intézményesített formájával, fenyegetést jelent a békére nézve. A közömbösség eljuthat odáig, hogy alattomos gazdasági döntéseket igazol, mely megosztottságot és erőszakot szülhet. Az emberek politikai tervei arra irányulnak, hogy megszerezzék és megtartsák a hatalmat, vagy a gazdaságot, megfeledkeznek a közjó szolgálatáról, mások alapvető jogait és szükségleteit lábbal tiporják. A hatalom birtokosai megtagadják a táplálékhoz, a vízhez, az egészségügyi gondoskodáshoz, a munkához való alapvető jogokat. Akik ennek áldozatai, kísértést éreznek, hogy erővel szerezzék meg azt maguknak. A természettel szembeni közömbösség okozta természeti pusztítás teljes népcsoportokat kényszerít arra, hogy elhagyja otthonát. A természeti erőforrásokért indított háború végigvonul történelmünkön. Isten a világot mindenki számára teremtette. Isten irgalmas, elküldte értünk fiát, hogy megváltson minket. Örök sorsunk attól függ, hogy miként szeretjük embertársainkat, legyen szó idegenekről, betegekről, foglyokról, hajléktalanokról, sőt ellenségeinkről. „Mit tettél embertársaiddal” ez lesz az egyedüli mérce végső megítélésünkkor. A szolidaritás és irgalmasság kultúrájának előmozdításával küzdjük le a közömbösséget. Ennek elsajátításában kulcsfontosságú a nevelés, a család, az édesanyák, az iskola nevelői és oktatói, ahol naponta megélhetjük a szeretetet, felebarátaink iránt érzett együttérzést. Óriási a felelőssége a tömegkommunikációnak, hisz a nevelés kommunikáción keresztül történik, így annak erkölcsileg helyesnek kell lennie. Az ember képes az együttérzésre, irgalmasságra és szolidaritásra. Ezt tanúsítják a karitatív szervezetek, azok tevékenysége járványok, természeti csapások, háborúk idején. A pápa külön megemlíti azokat, akik segítséget nyújtanak a migránsoknak, akik sivatagokon és tengereken átkelve szeretnének alapvető emberi jogokhoz, vízhez, élelemhez, munkához, egészségügyi ellátáshoz jutni. Végítéletünk ezt fogja figyelembe venni. Hány és hány család van, akik megnyitják szívüket és otthonukat a menekültek előtt. Irgalmasságra irgalmasság lesz a válasz. A pápa az államokat konkrét cselekvésre hívja a foglyok, migránsok, munkanélküliek érdekében. A rabok életkörülményein javítani kell, hisz büntetésük nevelő célzatú. A halálbüntetést mindenütt el kell törölni. A munkához való jog alapvető, hozzátartozik emberi méltóságunkhoz. Hatékony lépések kellenek a mindenki számára hozzáférhető orvosi ellátásra, otthoni gondoskodásra. Mindezek az állam feladatai! Mindenkinek tartózkodni kell attól, hogy konfliktusba, vagy háborúba keveredjen. Az államok tegyék méltányossá a szegényebbek adósságait is.

Hencz Péter