Lenkovics Barnabás Szegeden: Nyílik az olló a szupergazdagok és a szegények között

A leggazdagabb 1 százaléknak több pénze van, mint a világban élő embereknek összesen, egyre nagyobbra nyílik az olló a szegények és a gazdagok között. Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke "Globális tulajdon?" című szegedi előadásában a globális egyenlőtlenség okait és felelőseit elemezte.

Él a világon 62 olyan ember, aki olyan gazdag, mint a fél világ lakossága összesen. Oxfam 2015-ös jelentése szerint tovább nőtt a globális egyenlőtlenség mértéke, amivel szinte sokkolta a közvéleményt. A kutató szervezet a davosi világgazdasági fórum januári nyitónapjára időzítette a publikálást, azt írja: az egyenlőtlenségnek vannak pozitív és negatív hajtóerői, ugyanakkor a jelenlegi szélsőséges állapot százmilliókat rekeszt ki a tisztességes, az igazságos élet reményéből.

Lenkovics Barnabás

, az Alkotmánybíróság elnöke "Globális tulajdon?" című szegedi előadásában a globális egyenlőtlenség okait és felelőseit elemezte a A Magyar Jogász Egylet Csongrád Megyei Szervezete meghívására. "Olyan igazságtalanság alakult ki a világban, ami egyre nagyobb tömegek számára elviselhetetlen. Szociálisan is elviselhetetlen, hiszen vannak olyanok, akik effektíve az éhenhalás szélén állnak. Mindehhez társul egy morális válság, mert az emberek úgy érzik, ez ilyenformán erkölcstelen. Egy szociális, egy természeti és egy morális válság adódik, ilyen értelemben igaz a világunkra, hogy igazságtalan és fenntarthatatlan." Lenkovics Barnabás a tulajdonjog terén kutat, számos publikációja született már reagálva az aktuális társadalmi kérdésekre, igazságosságra. Mint mondta, a társadalmi igazságtalanság a tulajdonjog megfogalmazása óta foglalkoztatja az embereket, hiszen gyakorlatilag ennek szabályozásával kezdődött a vagyoni és tulajdonjogi egyenlőtlenség.

Európában a francia forradalom indította el a polgárosodás folyamatát. Az azt követő társadalmi átalakulás a szabadság érzését keltette az emberekben: a magántulajdon védelme egyenjogúságot és függetlenséget biztosított számukra, mígnem az örökölt, átmentett, gyarmatosításból származó tulajdon sérthetetlensége fel nem borította a kényes egyensúlyt - foglalta össze a magyar jogtudós, majd hozzátette: az olló azóta is egyre szélesebbre nyílik a szegények és gazdagok között. "A tulajdon szabadsága önmagában garantálja a jogegyenlőséget és a demokráciát, hiszen egyenjogú szabad polgárok alakítják a saját életviszonyaikat, összességében a társadalmi életet és az állam csupán egy minimális éjjeli őrként vigyáz erre a biztonságra. Persze kell külügy, hadügy, közrend, ezekre kell áldoznia a polgároknak, de szívesen teszik sajátjaikért. De nem többet." Európában egy évszázadon át képesek voltak megtartani ezt a berendezkedést, csak a 19. század végétől jelent meg az úgynevezett szociális állam képe, ami az 1910-es évektől csúcsra járt az újraelosztó intézményeknek köszönhetően, a tehetősek vagyonából megteremtve. Ezekben az években a világ javainak 36 százalékát a kontinenst birtokolta, amit főleg a francia, angol és holland gyarmatbirodalmak kizsákmányolásából szerzett. 2010-ben ez a szám már csak 6 százalék volt India, Kína, Brazília, Oroszország és sok más kisebb ország felkapaszkodását követően.

Miféle versenytárs lehet még Európa? Milyen alapon gondolja magáról, hogy ő lehet az első? - tette függővé a kérdést a fentiek alapján Lenkovics Barnabás. "A világ javaiból hiába lett több, a túlnépesedés problémája miatt mégis elégtelennek bizonyul. Azon a szinten, amin jelenleg az európai átlagember él, 2,7 milliárd ember eltartására képes a Föld bolygó. De 7,5 milliárdan élünk, a kettő közötti milliárdról hogyan és kik fognak gondoskodni? Ha a migrációs folyamatokat úgy tekintjük, mint javak újraelosztását, ha ezt leszűkítjük csak a materiális javakra, akkor is rettenetesen éles a kép. Ha ugyan azt a mennyiséget sokkal többek között kell elosztani, akkor kevesebb jut" - élt a példával. Az Alkotmánybíróság elnöke szerint globális méretekben teljesen új gondolkodásra kell átállni, de azt továbbra is alapvető problémának látja, hogy a globális pénzügyi rendszer profitmaximalizálásra törekszik. Meddig bővíthető a fogyasztás? - tette fel újabb kérdését a résztvevőknek, jelezve ezzel, hogy a bolygó kapacitásai környezetvédelmi szempontból (is) végesek. A Föld nem a miénk, csak az unokáinktól kaptuk kölcsön - emlékeztetett a gyakran idézett és ismételt bölcsességre Lenkovics Barnabás, aki ezzel a lokális cselekvés fontosságára hívta fel a figyelmet. Úgy fogalmazott, a többség csak sodródik a folyamatokkal - legyen szó migrációs válságról, a tőkés társaságok uralmáról vagy a kizsákmányolásról -, s az elkényelmesedett világban az "öngondoskodásra képtelen emberek" kizárólag saját javaikkal, boldogulásukkal törődnek, már-már vakon bízva a "transznacionális" méreteket öltő cégeknek.