Sport

Labdarúgás: Nyolc évtizedes török kapcsolat...

Labdarúgás: Nyolc évtizedes török kapcsolat...

2016. január 19., kedd
Labdarúgás: Nyolc évtizedes török kapcsolat...
aa_6

A szegedi labdarúgás 1932 és 1943 közötti élvonalbeli szereplését eleveníti fel legújabb cikkében Vitos György szegedi futballkrónikás.

Mint ismeretes, január 17-én, vasárnap este Ausztriából utazott el különgéppel a Szeged NB II-es labdarúgó-csapata tíznapos törökországi edzőtáborozásra. Sporttörténeti érdekesség, hogy legelőször éppen nyolc évtizeddel ezelőtt kezdett el működni "a török kapcsolat", csakhogy akkor, az 1935-36. évi NB I előtt az azóta már világhírű bajnokcsapatuk, az isztambuli Galatasaray látogatott el Szegedre! Ebből az alkalomból írok most, cikksorozatom 2. részében a Tisza-partiak legendás – 1932 - 1943 közötti – élvonalbeli szerepléséről ill. számos nemzetközi sikeréről, mintegy folytatásaként a legutóbbi 90 éves szegedi évfordulós visszapillantásomnak... - írj

Vitos György

honlapján

.

Az előzmények...

Amint azt a szegediek 90 éves évfordulójánál, az 1926-os élvonalbeli premiernél is említettem, 1932-től számítva éppen tizenegy bajnoki idényt töltött el Szeged exkluzív csapata labdarúgásunk legelső vonalában. Mai szemmel nézve szinte hihetetlen, de seregnyi válogatott játékossal, NB I-es bronzéremmel és Párizstól Marseille-ig számos nemzetközi sikerrel, nagyszerű diadallal "fűszerezve"... Az 1898-1899-es idénytől e sorok írója által nagy gonddal végigkísért, immár a 117. évében járó szegedi labdarúgás 35. szezonja, az 1932/1933-as - élvonalbeli újoncként - egy előkelő nyolcadik helyezést hozott a Bástyából átszervezett Szeged FC-nek. Sőt, a SZAK és a Bástya FC kiváló nagyválogatottjait (

Solti I. István

,

Wéber Lajos

,

Tóth Jenő

,

Beneda István

,

Korányi I. Lajos

,

Emődi Rezső

) követően 1932 őszén

Korányi II. Mátyás

, a csapat jobbszélsője kétszer is magára ölthette a nemzeti válogatott meggypiros mezét Ausztria, majd Németország ellen! Akkoriban a magyar futball még a legjobbak közé tartozott, így szinte sorjáztak a külföldi meghívások legjobbjaink előtt. S mivel profi-klubjainknak a létfenntartásukhoz rengeteg portyára, ezáltal nemzetközi összecsapásra volt szükség, a Szeged FC is több tucatnyi meccset játszhatott évente rangos külföldi csapatok ellen, de helyszűke miatt csak néhányat emelnék ki közülük... 1933 tavaszán például Temesvárott értek el 2:2-es döntetlent Románia nagyválogatottja ellen és a diadalmas román portyát veretlenül(!!) 4 győzelemmel és 3 döntetlennel zárták

Markovics Szilárd

, a legendás hírű klubelnök paprikamezes játékosai! Majd az 1933/1934-es idényben egy nagyszerű francia túra előtt (ahol többek közt 1:1-re végeztünk Marseille-ben, a két magyar válogatottal, az

Eisenhoffer

-

Kohut

balszárnnyal felálló kupagyőztes hazaiakkal, majd 2:2-re játszottunk Montpellierben és bizony, 40.000 néző (!!) előtt 3:3-ra végeztünk Párizsban, az 1935-36-os bajnok és kupagyőztes, az osztrák "csodakapussal",

Hidennel

kiálló Racing Paris ellen!!!) a svájci Lausanne-ból leigazoltuk a gólrekorder

Kalmár Györgyöt

, aki később legenda lett Szegeden. Abban a szezonban az egyre erősebb Szeged FC már az előkelő 5. helyet szerezte meg az élvonalbeli bajnokságban! Az idény során leggyakoribb összeállításunk ez volt:

Pálinkás

-

Sirály

,

Raffai

-

Gyarmati

,

Somogyi

,

Bertók

- Korányi II,

Grósz

, Kalmár György,

Havas

,

Harmath

. Nem túlzás, de minden csapatrészben válogatott illetve nemzetközileg jegyzett, elismert szegedi labdarúgóink voltak... S ennek az 1934/1935. évi I. osztályban már meg is lett a kézzel fogható eredménye! Az addigi bajnoki rekordot jelentő "csúcsteljesítményt" regisztrálhattuk (a három nagy pesti klub, az Újpest- Fradi - MTK mögötti 4. helyet) és a legelső nemzetközi tétmérkőzéseket 1935 nyarán! A bronzérmes, de akkoriban már világhírű Hungáriától (MTK) mindössze két ponttal lemaradt Szeged a Közép-Európa Kupában való indulásra szerzett jogot és a sokszoros csehszlovák bajnok, sőt, az 1934-es világbajnoki ezüstérmesekkel (!) is teletűzdelt Slavia Prága ellen sem vallottunk szégyent! A világhírű kapus,

Frantisek Planicska

együttese csak jobb gólaránnyal masírozott tovább a következő fordulóba...

A török kapcsolat kezdete...

Az 1935/1936-os idény előtt alakult meg a Nemzeti Bajnokság, az NB rendszere és abban a szezonban 7. volt a Szeged öt pesti egyesület és a Debreceni Bocskai mögött! S éppen akkor kerültek legelőször török csapattal szembe a Tisza-parti labdarúgók, amikor az 1905-ben alapított Galatasaray Istanbul látogatott el Szegedre. A nemzetközi premiert a Szeged FC nyerte meg gólokban gazdag mérkőzésen, 3:0-ás félidő után 4:3 arányban a piros-sárga csíkos mezben felálló, későbbi sokszoros török bajnokcsapat , sőt, 2000-ben már UEFA Kupagyőztes alakulat ellen!

S futószalagon jöttek a szegedi futballsikerek...

Abból az idényből egyébként nem a Galatasaray elleni hazai mérkőzést, sokkal inkább egy, a mai fülnek szinte hihetetlenül hangzó fantasztikus nemzetközi megmérettetést, nevezetesen a Real Madrid - Szeged összecsapást emelném ki a korábban kiadott köteteimből: "Egy spanyol túrán már 1936. január 1-én pályára léptek a szegediek az akkori spanyol bajnokság 2. helyezettje, az FC Madrid - a mai Real Madrid - ellen!!

Nagy Antal

a fiatal balszélső rúgta az első gólt

Ricardo Zamorának

, minden idők leghíresebb kapusának! Így emlékezett erre a válogatott szélső: - Legszebb emlékeim közé tartozik az a mérkőzés... Bár 3-1-re kikaptunk, én rúgtam az első gólt a félidőben, majd szünet után felvágtak a tizenhatoson belül. Válogatott jobbszélsőnk, Korányi II. Mátyás állt a 11-esnek, behunytuk a szemünket, nem mertünk odanézni... Ő meg szinte kirúgta a kornerzászlót, úgy meg volt ijedve..." Persze, a 3-1 még így is tisztes eredménynek számított az azóta már 10-szeres BL(BEK)-győztes Real Madrid otthonában... Az 1936/1937-es idény kezdete előtt újabb "pénzszerző", ezúttal skandináv túrát bonyolítottak le a szegediek és egyetlen hónap leforgása alatt 24 (!!) alkalommal léptek pályára különböző finn, svéd, észt, lett és litván csapatok ellen. A sikeres északi portya (21 győzelem, egy döntetlen, két vereség, 108-21-es gólkülönbséggel!) alaposan kizsigerelte a játékosokat, ami visszahatott a hazai eredményekre... Közepes teljesítménnyel csupán 8. lett az NB I-ben a sokkal többre hivatott Szeged FC, de abban az idényben vált a csapat standard játékosává a kétszeres szegedi nagyválogatott, s előtte főiskolai vb-n aranyérmes (!)

Baróti Lajos

, a későbbi világhírű mesteredző és rekorder szövetségi kapitány! A sorrendben 40. idényünkben, az 1937/1938-asban ismét csak az NB I-es középmezőnyben végzett a Szeged FC, seregnyi nemzetközi meccsel a lábában... Éppen ezért - a változatosság kedvéért - abból a szezonból egy hazai rangadó-mérkőzést emelünk ki és ezzel együtt egy vidám anekdotát az örök bohém válogatott balszélsőtől, az immár legendás hírű Nagy Antaltól... Az őszi idényben lejátszott Szeged-Újpest találkozó is örökre emlékezetes maradt. Az újszegedi SZAK-pályán, zsúfolt lelátók előtt az Újpest szerezte meg a vezetést, és biztos győztesnek látszott. Ám ekkor Nagy Antal a szegediek kitűnő balszélsője a lefújás előtti pillanatban kiegyenlített! A mindig humoros és jókedvű Nagy Antal így emlékezett vissza az egyenlítő gólra: "Amikor visszafelé futok, hallom ám, hogy erőteljesen ordít valaki: - Antiii.... egyenlíts! Mindjárt felismertem a hangját, kiszólok neki: - Hisz most egyenlítettem!!! Mire ő: - Nem ezt, hanem a lakbért!!!! A házigazdám volt..." Az 1938/1939-es évadban újabb előrelépés történt: ezúttal már az 5. helyre tornázta fel magát a Szeged FC! Annak dacára, hogy a Ferencváros ismét elvitte az SZFC két akkori erősségét: a válogatott kapust Pálinkás Józsefet és a nagyszerű hátvédet,

Szoyka Kornélt

. Mindeközben már bontogatta szárnyait a Szeged óriási kapustehetsége, a későbbi sokszoros válogatott

Tóth György

is... A háborús években már egyre kevesebbet portyázhattak a magyar profiklubok... Ennek pedig az volt az eredménye, hogy 1939/1940-ben csúcsbeállítással - 1935 után - ismét az értékesnek mondható 4. helyen végzett a Szeged FC az NB I-ben! Első ízben lett szegedi játékos az élvonalbeli góllövőlista bronzcipőse, a válogatott balszélső, Nagy Antal ugyanis 18 góljával a 3. helyet szerezte meg! Sőt, Tóth György kapus és Baróti Lajos egyszerre képviselte Szegedet abban a fantasztikus magyar nemzeti tizenegyben, amely 1939. szeptember 24-én 5:1 (!) arányban kiütötte a félelmetes Németországot! Az élvonalbeli bajnokság élmezőnye pedig így festett: 1. Ferencváros 39, 2. Hungária (ma: MTK) 39, 3. Újpest 38 és 4. Szeged FC 35 ponttal! S egy évvel később, 1940/1941-ben az eddigi legnagyobb bajnoki sikert, az NB I-es bronzérmet jegyezhettük fel!!! Az volt tehát az az évad, amely az immár 117 éves (!) múltra visszatekintő szegedi labdarúgás máig is legjobb helyezését jelenti: 3. lett Szeged csapata a legjobbak között! Így álltak fel legtöbbször a paprikamezesek: Tóth György -

Szabó

, Raffai -

Ladányi

, Baróti, Bertók -

Bognár

,

Kisutzky

, Kalmár György,

Mester

, Nagy Antal. Játszott még a "bronzos" csapatban

Polyák

,

Marosi

,

Lukács

,

Harangozó

,

Török

és

Lakat Károly

, a későbbi olimpiai bajnok mesteredző is! A szegedi oroszlánbarlangban, az újszegedi SZAK-pályán még a bajnok Ferencváros is elvérzett, miután Kalmár György, Nagy Antal és Mester góljaival 3-2-re elvertük a világhírű, vb-ezüstérmesekkel kiálló zöldeket! Íme az NB I-es tabella élcsoportja: 1. Ferencváros 45, 2. Újpest 34, 3. SZEGED AK 32 ponttal. Az 1941/1942-es, a sorrendben 15. első osztályú szegedi idény is fantasztikus Tisza-parti eredményeket hozott: a bajnok Ferencvárost 5-0-ra (!!!) vertük Kalmár György (4) és

Báló

góljaival, de nyertünk 9-2-re, 8-1-re és 8-0-ra is! Ami a legfontosabb: a Szeged AK 95 gólt rúgva az NB I negyedik helyén végzett 40 ponttal, de játékerejüket tekintve akár a bajnoki címet is megszerezhették volna a szegediek! Az eddigi egyetlen szegedi NB I-es gólkirályról, Kalmár Györgyről pedig az összes fontos részletet, sztorit, adatot elolvashatjuk a korábban kiadott sporttörténeti könyveimben... Annál is inkább, mert 1942/1943-ban bizony, egyáltalán nem várt, óriási zuhanás történt a SZAK életében... Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy az előző évi bravúrcsapatból - a világháború borzalmai miatt - mindössze öten (Szabó, Gyuris, Baróti, Harangozó és Nagy Antal) maradtak meg hírmondónak, vagyis 1931 után másodszor esett ki az NB I-ből Szeged reprezentatív együttese... Így a háború előtti utolsó befejezett NB I-es küzdelemsorozat (1943-1944) a patinás SZAK nélkül kezdődött... De ez már megint csak egy újabb nagyszerű fejezethez tartozik...

Vitos György

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.