Vélemény

Erős középosztály nélkül sem a szegénység nem enyhül, sem a jövő nem lesz szebb

Erős középosztály nélkül sem a szegénység nem enyhül, sem a jövő nem lesz szebb

2016. január 7., csütörtök
Erős középosztály nélkül sem a szegénység nem enyhül, sem a jövő nem lesz szebb

S ennek megteremtéséhez az egyik lépés a kibővített CSOK. Mert adófizetők nélkül a szegényeken nem tud segíteni az állam. Ma még vagyunk elegen, de évtizedek múltán nem biztos, hogy így lesz.

„Többet sem megyek sváb lagziba, olyan rossz volt a bor” – mondta egy bunyevác barátom ironizálva pár éve. A mondatot azóta magam is többször elismételtem tanárként, néha a sztereotípiákat érzékeltettem vele, de elsősorban a 18. századi benépesítési hullám tekintetében vettem elő. Azt mondták ugyanis, hogy míg a sváb takarékos, több pénzt akar keresni, így a jó bort eladja, a rosszat megissza, a magyar fordítva cselekszik, a finom nedűt elfogyasztja, a hitványtól megválik.

Az öröklési rend is más volt, a svábnál a legidősebb fiú örökölt mindent, a magyarnál viszont annyi részre oszlott a birtok, ahány gyermek született, ez igazságos volt, de szegénységet szült, a jobbágyból pár generáció alatt nincstelen zsellér lett.

Az ellentétek nőttek, végül a II. világháború után a hazai német kisebbség jelentős részét kitelepítették, a többség pedig ugyanolyan közönnyel nézte ezt, mint alig két évvel korábban a zsidó lakosság deportálását, sőt tapsoltak hozzá, hogy a svábok egy batyuval jöttek, egy batyuval mennek. Napjaink népszerű neomarxista közgazdásza

Thomas Piketty

, A tőke XXI. században című munkáját egyre többen forgatják. Nem mindenki lelkesedik a kötetért, sokan kritizálják, mert a kapitalizmus megmentése céljából pont magával a rendszerrel menne szembe. A francia kutató azon állítását azonban nem vitatják, amely szerint hosszabb távon a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lesznek a jelenlegi gazdasági folyamatok alapján. A tavalyi év vitathatatlanul a migrációról szólt hazánkban és Európában is. A

Samuel P. Huntington

által megjósolt szíriai, pakisztáni, iraki, líbiai migránsok (5.1. táblázat a kötetben) megérkeztek, partra szálltak Lampadusa szigetén, begyalogoltak Szeged belvárosáig. Habár a különböző nyugati médiumok a gyermekek, nők képeivel voltak tele, ez csak a valóság kis szelete volt, a többség az amerikai gondolkodó által megjósolt 15-24 év közötti korú férfiakból került ki, akik Huntington szerint hajlamosabbak a migrációra, de egyben az iszlám fundamentalista nézetek elfogadására is. Az Afganisztánból érkezettek jelentős hányada szegény, analfabéta, hazája nem volt képes munkaalkalmat teremteni számára.

A Földet túlnépesedés fenyegeti, de nem a fejlett a világ részéről, ahol ellentétes tendenciák érvényesülnek. Egyesek büszkeséggel küldenek negatív terhességtesztet a parlament házelnökének, miközben a bevándorlók érkezésének tapsolnak, mint tökéletes munkaerő tekintenek rájuk, akik toleranciából mutathatnak példát. Kövér László szavait, mint Szanyi Tibor, középkoriasnak nevezik, tavalyelőtt valószínűleg még az iszlám is előkerült volna, de érezték, hogy ez 2015-ben, 2016-ban furcsán mutatna.

A kormány az új CSOK-kal (családi otthonteremtési kedvezmény) a gyermekkel rendelkező családokat kívánja helyzetbe hozni, az ő lakáshoz, házhoz jutásukat próbálja segíteni a maga eszközeivel.

Lakner Zoltán

MSZP-közeli politológusnak azonban

nem tetszik sem az

, hogy a gyermekvállaláshoz kötik a lakástámogatást, sem az, hogy a kedvezményes hitelt hitelképességre adnak, sőt elvárják a fél év munkaviszony meglétét. Úgy látja, ez elsősorban az „öngondoskodókat” erősíti, s egy huszárvágással már a felső tíz százalékról szól, szinte összemosva a középosztályt és a milliárdosokat, mint egy jó kommunista ’49-ben. Szegeden elegendőnek, sőt soknak tűnik a 35 millió forint, az Index viszont arról cikkezik, hogy Budapesten ez mennyire kevés. Csak a megyeszékhelyen 511 házat és 53 lakást hirdetnek ezen összeg felett az egyik népszerű ingatlanos portálon…

Nem tagadhatjuk, hogy valóban csökkenteni kell a szegénységet, de azt pedig a másik oldalt nem állíthatná, hogy a kormány nem törekszik erre, gondoljunk csak az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztésére, vagy a szociális tűzifaosztásra. Az azonban nem lehet cél, hogy a szegénység újratermelődését elősegítsük, de a középosztályét ne, akikre a legnagyobb szükség lenne az Európa felé haladáshoz, hiszen az ő járulékbefizetéseik nélkül a rászorultakért is kevesebbet lehet tenni.

Mert valójában ez az intézkedéscsomag nem a gazdagokat segíti, hanem azt a polgári réteget, amelynek hiányát évtizedek óta érezzük. Ironikusan említi a vélemény azt is, hogy „jó helyre kell születnie a gyermeknek.” Szomorú, de sajnos kikerülhetetlen tény, hogy előnyben vannak azon diákok társaikhoz képest, ahol több a könyv, futja magánórákra, külföldi utazásokra, ezt még a fejlett országokban sem tudják kiküszöbölni. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire nehéz kitörni egy francia, vagy svéd nagyvárosi arab gettóból, no-go zónából, vagy a szegedi tanodák működésére mekkora szükség van egy olyan egyetemi városban, ahol évente tanárok százait bocsátják ki az SZTE falai közül. A magyar államnak igenis kötelessége elősegíteni, hogy minél több jó adófizetőnk legyen a következő évtizedekben, s ne legyen szükségünk olyan bevándorlókra, akiknek beilleszkedése kétes. Szükséges biztatnia azokat, akik úgy érzik, nem tudnak vállalni gyermeket, nem azért, mert nem bírnák felnevelni, hanem, mert úgy érzik, nem tudnák megadni a saját maguk által meghatározott maximumot. Felelőtlenség lenne azonban támogatni azokat a születéseket, ahol a példa a nem dolgozó szülő, s a segélyekből való megélés (ezt hangsúlyozottan származástól függetlenül értem!), mert első a családi minta, s csak ezek mögött kullog a társadalom, a tanár, a tananyagban megjelenő ideák. Piketty, a 18. századi délvidéki magyar jobbágy példája is azt mutatja, a szegénység még nagyobb szegénységet szül, amin enyhíteni lehet az adófizető polgárok pénzén, de megoldani nem. Egyszer már – a Fészekrakó programmal - próbálták a jelenlegi feltételek nélkül lakhatáshoz juttatni az érintetteket, de nem sikerült, nem is sikerülhetett a próbálkozás mindenki esetében, mert egy lakást nemcsak megvenni, hanem fenntartani is kell. Egyre gépesítettebb világunkban a képesítetlen munkavállalókra fokozatosan kevesebb a szükség, s közben a részben képzetlen személyeket beáramoltató migráció nem áll meg, most is tízezrek igyekeznek Németországba, Svédországba – ma már hazánkat elkerülve. Nem várhatjuk, hogy a családpolitikai, nyugdíjbefizetési problémákat mások oldják meg helyettünk, egy ismeretlen tömeg. Nemcsak Huntington, hanem a párizsi, kölni események is erre intenek minket. El kell fogadnunk, hogy Nyugat-Európát nem segélyekkel, hanem munkával lehet utolérni, ehhez pedig képzett fiatalok kellenek, akik pótolják a Baby Boom korszakban (körülbelül 1946-1965 között) született nyugdíjba vonuló munkavállalókat.

Csak így maradhat meg Magyarország a fejlődési pályán, s hozhatjuk be azt a lemaradást, amelyet a török kortól a szocialista diktatúráig felhalmoztunk. A CSOK kiterjesztése egy olyan lépés, amelyet húsz-harminc év múlva is meg kell köszönnünk. S talán egy olyan minta is, ami arra neveli az állampolgárokat, hogy a carpe diem helyett néha a holnap mellett a holnaputánra is figyelni kell.

„Többet sem megyek sváb lagziba, olyan rossz volt a bor”KLIKK: http://szegedma.hu/?p=599854

Közzétette: Szegedma Hírportál – 2016. január 7.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.