Életfogytiglanra ítélték a csongrádi gyilkost

A fellebbezéseket alaptalannak találta, így a bűnösség megállapítása és a a kiszabott büntetés tekintetében is helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla Gyurisné Komlóssy Éva vezette büntetőtanácsa az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt Cs. András és társai ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék I. fokon kimondott ítéletét.

Változott az I. rendű vádlott bűncselekményének minősítése, mivel az ítélőtábla egy újabb minősítő körülményt is megállapított: a vádlott az élet elleni cselekményét a jogerős ítélet szerint nyereségvágyból, aljas indokból, és idős kora miatt védekezésre csak korlátozottan képes személy sérelmére követte el. A táblabíróság a II. rendű vádlott rablás bűntette kísérleteként értékelt cselekményének minősítéséből a társtettesség megállapítását mellőzte.

A vádlottak jogerős büntetése a következő lett:

I. rendű vádlott: életfogytig tartó szabadságvesztés és 10 év közügyektől eltiltás úgy, hogy a vádlott a büntetéséből legkorábban 25 év letöltése után bocsátható feltételesen szabadságra. - II. rendű vádlott: 5 év fegyház és 5 év közügyektől eltiltás. - III. rendű vádlott: 4 év börtön és 4 év közügyektől eltiltás. Az ítélet indoklásakor elhangzott: az I. rendű vádlott büntetése inkább enyhe, mint eltúlzott, de mivel ügyészi fellebbezés nem volt az ügyben, az ítélőtábla csak e tény megállapítására szorítkozhatott. A II. és a III. rendű vádlottak esetében az I. fokon kiszabott büntetés arányos, a további enyhítés szóba sem jöhetett. A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

A bűncselekményekről

Cs. András

I. rendű vádlott a bűncselekmény elkövetésének idején – 2010 augusztusában – házastársi kapcsolatban élt

Cs. Andrásné

III. rendű vádlottal, míg a II. rendű vádlottal napi rendszerességgel tartott kapcsolatot, és a II. rendű vádlottat a III. rendű vádlott is jól ismerte. Az I. és a III. rendű vádlott néhai

B. Lászlóné

(a tett elkövetésekor 88 éves) sértett családi köréből olyan információhoz jutott, hogy a sértett lakóházában nagyobb összegű készpénzt és ékszereket tart. Azt is megtudták a vádlottak, hogy az asszony egyedül él. Ezek alapján elhatározták, hogy a sértett értékeit egy éjszaka az otthon tartózkodó asszonytól – akár erőszak alkalmazásával – eltulajdonítják. Az I. és a III. rendű vádlott azt is eldöntötte, hogy, hogy a cselekmény elkövetésébe bevonja a II. rendű vádlottat. A fenti megállapodásnak megfelelősen 2010. augusztus 9-én éjjel az I. és a III. rendű vádlott kocsival elment a II. rendű vádlott tartózkodási helyére. Az I. rendű vádlott kihívta a II. rendű vádlottat, majd az autóban pontosan nem megállapítható minőségű ás mennyiségű tudatbefolyásoló szert adott be intravénásan a II. rendű vádlottnak. Ezt követően az I. rendű vádlott közölte a II. rendű vádlottal, hogy egy közeli házba fognak bemenni, ahol pénzt és ékszert kell keresni. Ekkor nem volt szó arról, hogy a bűncselekmény sértettje otthon lesz-e, illetve vele szemben erőszakot fognak alkalmazni. Ezután a vádlottak egy zsákutcához mentek, ott leparkoltak, az I. és a II. rendű vádlott felvette az I. és a III. rendű vádlott által már előkészített váltóruhát, majd gyalog mentek a sértett csongrádi házához. Augusztus 5-én reggel 5 óra körüli időben érkeztek meg a sértett ingatlanához, az I. és a II. rendű vádlott a kerítésen átmászva jutott be az udvarra. Ott az I. rendű vádlott a villanyórához lépett és az áramot kikapcsolta. Így akarta elérni, hogy a sértett a házból kijöjjön és a ház ajtaját kinyissa. Rövid idő múlva az idős asszony ki is nyitotta az ajtót, az I. rendű vádlott belépett a házba, egyúttal a sértettet az előszobában a földre lökte, majd behívta a II. rendű vádlottat. Ekkor az I. rendű vádlott a földön fekvő sértetten térdelt, és utasította a II. rendű vádlottat, hogy keressen pénzt és ékszert a lakásban. A II. rendű vádlott meg is kezdte a kutatást, de nem járt sikerrel, ezért visszatért az előtérbe. Ott meglátta, hogy az I. rendű vádlott a sértett földre szorításán kívül a sértett kezeit is megkötözte és legalább egy alkalommal meg is ütötte az asszonyt. A II. rendű vádlott ekkor azt mondta az I. rendű vádlottnak, hogy „Cs., ne bántsd!”, majd hátrahagyva a társát kiszaladt a házból, a Tisza-partra ment, az elkövetéshez használt ruhát a folyóba dobta, majd hazatért. Az I. rendű vádlott a II. rendű vádlott kijelentését követően felismerte, hogy személyazonossága a korábban alkalmazott álcázás ellenére ismerté vált a sértett számára. Ezért elhatározta, hogy a sértettet megöli, és megfojtotta az áldozatát, majd értékek után kutatott a házban, azonban ez nem járt eredménnyel. Ezt követően visszatért az autóhoz, ahol a felesége várt rá. Az I. és a II. rendű vádlott a cselekményt megelőzően az ismeretségük során – pontosan nem megállapítható alkalommal – kábítószert fogyasztott. Amikor a rendőrség 2010. augusztus 13-án a vádlottakat előállította, mindkettőjüktől vizeletmintát vettek, és kiderült, hogy a cselekmény elkövetése előtt is fogyasztottak kábítószert.