Bulvár

A költési időszak még nem zárult le, és igazság szerint soha nem is ér véget Magyarországon

A költési időszak még nem zárult le, és igazság szerint soha nem is ér véget Magyarországon

2015. szeptember 9., szerda
A költési időszak még nem zárult le, és igazság szerint soha nem is ér véget Magyarországon
fekete_rigo_arnyeka_D_odun_Budapest_20150903_Orban_Zotlan_0001

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársaihoz minden ősszel érkeznek bejelentések megkésett madárköltésekről, illetve kérdések a madarak fészkelési időszakának záró időpontjáról. Utóbbira a válasz csak látszólag magától értetődően az, hogy ez nyár végére tehető, ugyanis néhány faj képviselői még mindig tojásokon ülhetnek vagy fiókákat nevelhetnek. Sőt, a költési időszak valójában soha nem is zárul le hazánkban!

A hazai füsti- és a molnárfecske-állomány kis része szeptember végéig, sőt, akár októberig is kitolhatja a harmadköltést (vagy a meghiúsult másodköltés pótköltését). Ez a stratégia a mostanihoz hasonlóan kedvező időjárás esetén azért jó az érintett fajok számára, mert ha marad idő a fiókák kireptetéséhez, majd ezt követően a vonulási felkészüléséhez is, akkor a szülőegyedek még több utódban tudják továbbörökíteni a génállományukat. Mivel itt alapvetően "rideg mérlegelésről" van szó, ha az időjárás elromlik, akkor a szülők nem kockáztatják a faj számára fontosabb, a túlélési rutinjuk miatt nagyobb esélyű saját túlélésüket, és magára hagyják a fiókákat. Ez a viselkedés különösen a fehér gólyák esetében igen látványos, mert kedvezőtlen tavaszi és kora nyári időjárást követő, tömegesen előforduló megkésett- és pótköltések esetén akár az állomány jelentős százalékát is érintheti. Ezt a madarak nem kegyetlenségből, hanem a faj megmaradásáért teszik, nem szabad tehát párhuzamot vonni az ember erkölcsi és társadalmi viszonyai és a madarak életmódja között! A következő még potenciálisan fészkelő faj a széncinege. Ennek a madárnak ismert novemberi fiókareptetési adata is Magyarországról. Úgy tűnik, hogy idén az egyébként vonuló örvös galambok is „feszegetik a határokat”. Több megfigyelési is beszámolt arról, hogy a párok augusztus második felében kezdtek fészket építeni, kotlani, így ezeknél a madaraknál is számíthatunk kései fiókákra. Ez a madár azért is különösen érdekes, mert az utóbbi évtizedekben egyre inkább településlakóvá is válik, és a többi hasonló sikertörténet-fajhoz hasonlóan megkezdődött az urbanizálódott állományok egyre nagyobb arányú áttelelése, a vonulási viselkedés elmaradása. A felsorolásnak azonban még mindig nincs vége, ugyanis legalább két madárfaj, a balkáni gerle és a szirti/parlagi galamb (a házi galamb félig visszavadult formája) gyakorlatilag egész évben, tehát télen is költ. Ezt alapvetően azért tudják megtenni, mert a madarak többségétől eltérően a fiókáikat nem a környezet kínálta élelemmel, hanem begytejjel táplálják - az emlősökhöz nagyon hasonlóan „szoptatják”. Tehát amíg a szülők találnak elegendő táplálékot (a parlagi galambok képesek akár elpusztult fajtársaik teteméből vagy kidobott grillcsirkéből is csipegetni), addig a szervezetük képes eleséget termelni az utódok számára.

balkani_gerle_teli_koltese_Budapest_Bebesi_Zotlan_0003

A hideg és a hó a táplálékhiányhoz képest kisebb, könnyebben leküzdhető problémát jelent, hiszen a szülők felváltva melengethetik a tojásokat, illetve a fiókákat azok tollazatának kifejlődéséig. Jó példa erre a december-január környékén költésbe kezdő rétisas, ami az év leghidegebb hónapjaiban rak tojást, melyek kotlási ideje a 40 napot is meghaladja, mindezt a legkeményebb időjárási körülmények között.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.