Írjon nekünk

ARC

Józan paraszti ésszel és kockás füzettel kezdődött a Cserpes-siker

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/gaalbernadett.jpg

Megjelent:

cserpes_istvan02_gsTejből kell tejterméket készíteni, ez a titok – vallja Cserpes István, a kapuvári sajtműhely alapítója, a mára országszerte ismert adalékanyag-mentes Cserpes-termékek ötletgazdája. A “Merész újító” díjas vállalkozó a multicégek térhódítása után döntött úgy, elég volt a silány minőségű tejtermékekből, s vele szakmája lefitymálásából. Az induláshoz elengedhetetlen kockás füzetről, józan paraszti észről és egy szegedi tejivó kapcsán felröppent tervekről beszélgettünk.

Ezt a prezentáció – mutatott az asztalra lerakott tejesüvegre Cserpes István, ekkor a hallgatóság már tudta, nem egy sablonokra épülő kiselőadásban lesz része. Valóban, ahogy a vállalkozó a mindennapokban sem engedi meg magának a sémák követését, úgy ugyanezt megköveteli a Cserpes-műhelyben is. Ezzel a kijelentéssel tulajdonképpen már nemcsak önmagáról árult el többek, hanem sikere titkáról is elhintett valamennyit a jelenlevőknek, de ne szaladjunk ennyire az elejébe!

A Cserpes Sajtműhely kapuvári üzeme 24 éves múltra tekint vissza, bár széles körben ismert termékeiket csak tizenéve kezdték értékesíteni a fővárosban és néhány nyugat-magyarországi nagyvárosban, ma már Szegeden sem ismeretlenek az alul gyümölcskrémeket rejtő joghurtok, az ízletes sajtok, vagy a kakaós és karamellás tejek.

Talán rossz szóvicc azzal élni, hogy a sikeres vállalkozókat felsorakoztató Sikeres Uniós Pályázatokat Előkészítő Rendezvénysorozat, vagyis SUPER szegedi állomásának utolsó napján a hallgatóság itta Cserpes István szavait, pedig valóban így történt, arról nem is beszélve, hogy számos kérdést ültetett el a jelenlevőkben. Mint előadását is kezdte, egész életében a tejiparban dolgozott, majd a rendszerváltás környékén döntött úgy, a szakmáról tanultakkal a háta mögött nagyobb fába vágja fejszéjét. Megkezdődött hát az először családi vállalkozásként működő tejüzem megalapozása, ami évekig sikeresen működött. Sokáig rikottát gyártottak éttermeknek, ez jelentette a biztos bevételt. Sőt, az olyannyira biztos bevételt, hogy indokolttá vált egy új, nagyobb üzem létesítése. Az Európai Uniós csatlakozással hamarosan Magyarországra köszöntő multicégek uralta rendszernek azonban rá kellett ébresztenie a vállalkozót, nem jó a bővítés időzítése. “Miután mi vásárlók kikoptak ezekből az áfész boltos helyekről, ahol dobozokon árulták a zöldborsó konzerveket, valami újra vágytunk. Megkaptuk, jöttek a multik a maguk kereskedelmi kultúrájával. Kezdetben örültünk, hogy minden sokkal olcsóbb lesz, szebb lesz, s ezeket mi mind-mind megkaptuk. Ezzel viszont olyan is kijutott nekünk, amire nem számítottunk, mégpedig a kereskedelmi manipuláció intézménye, ami szorosan hozzátartozik ezekhez a cégekhez.” A vásárlók egyszer csak azon kapták magukat, nem akarnak többé gagyit enni, nem akarják, hogy a médiából ömlő propaganda lenyomja a torkukon a silányabbnál silányabb árut.

Cserpes István, aki pedig úgy érezte, a kialakult versenyhelyzetben palira veszik szakmáját, s mindenféle adalékanyagokkal töltik meg a több hónapig elálló tejtermékeket, cselekvésre szánta el magát.

lipoti_pekseg07_gs

Már három éve, hogy a magyar vállalkozó átvette az Ernst & Young legjobb vállalkozóknak járó “Merész újító” díját, holott tulajdonképpen “csak” annyit tett, valódi tejből mert sajtot, joghurtot, túró rudit és minden egyebet készíteni. 2005 körül elkezdődött a Cserpes-termékek gyártása, melyekből ma már több mint 60-féle kapható. “Talán látszik is rajtam – mutatott magára -, hogy hiszek az újházi tyúkhúslevesben és a jókai bablevesben, de ezek egy zacskóba sűrítve számomra teljesen értelmezhetetlenek.

De hogy a saját szakmámnál maradjak, azt sem tudom felfogni, hogy mi az a 12 százalékos zsírtartalmú tejföl. Mi visszahoztuk a normális termékeket, amiből az emberek valamit megéreztek. Megkóstolták a termékeinket és azt mondták, végre egyenes ízeket éreznek. Amiben különbek voltunk az az, hogy el tudtuk fogadtatni a tejtermékfogyasztókkal, hogy amit vettek, meg fog romlani.

Pedig erről igyekszik lebeszélni a kereskedelem az embereket, érthetetlen módon atombiztos termékeket szeretnének a fogyasztók asztalán látni, ugyanis nem akarnak felelősséget vállalni egy olyan termékért, ami meg fog romlani. Mi viszont voltunk elég bátrak, hogy ezt kimondjuk.”

A természetes eljárással készülő, adalékoktól mentes termékek érthető módon többe is kerülnek a multik polcain fellelhető árukénál, ezért nem is nyomultak az áruházakhoz, hogy tőlük vásároljanak. Igaz, kényszer szülte a megoldást, hogy más úton induljanak el: kínáló tejes autókat indítottak a nagyobb nyugat-magyarországi városokban, hogy a jól bevált szájhagyomány módszerével terjedjen a hírük. Cserpes István vallja, nem ők, hanem a vásárlók tették brenddé az immár országszerte kapható Cserpes-termékeket, nem is beszélve a budapesti Tejivóról, melynek sikere kenterbe veri a környező gyorséttermeket. Utóbbival kapcsolatban egy őszinte sztorit is megosztott a hallgatósággal. “Van egy Rácz István fedőnevű ember Budapesten, aki egy félig zenész, amolyan világfi figura, s rám kapott akkor, amikor piacot építettünk. Mindig azzal traktált, hogy üzleteket mutatott nekem, ez körülbelül 5 évig ment sikertelenül. Egyszer csak azt mondta, hogy talált egy jó helyet. Jól van – mondom – Pista, mutasd. Elvitt a Deák térre, egy méregdárga helyre, amiről kiderült, 1000 eurót kértek érte. Azt mondta, hogy ő arra gondolt, én majd tejivót csinálok ott, hiszen egyszer már beszéltem neki erről a tervről. Meggyőzött, hogy piackutatás ide vagy oda, ha akarom, itt a jó ingatlan, nyissam meg most. Hát így indult.”

joghurt01_gs

A Tejivó – nem túlzás azt állítani – az elmúlt években trenddé nőtte ki magát, a Cserpesbe járni sikkes dolog. A tulajdonos portálunk kérdésére elárulta, korábban szó volt róla, hogy a napfény városában is nyissanak egy, a fővárosihoz hasonló tejivót azonban:

“az egyetemnél pályáztunk, aztán mégsem lett semmi. De ettől függetlenül nem mondok le Szegedről, lehet egyszer csinálok egy tejivót”.

Hogy mi állhat a visszakozás hátterében, azt Cserpes István sem tudja, viszont az elhivatott vállalkozóról tudjuk, bármilyen elképzelését megvalósítja, csak ki kell várni a megfelelő időt.

Józan paraszti ész, kockás papír, ceruza – ezekkel a hozzávalókkal indult minden bő húsz évvel ezelőtt, Cserpes merészségéből adódó sikerét pedig fél élete bizonyítja. Az idő az, ami a mondás szerint nemcsak minden sebet begyógyít, de türelemre is inti a vállalkozót, mikor érdemes újabb ötlet megvalósításába fognia. És mi van most Cserpes István tarsolyában? A laktózmentes termékekben is ki szeretné próbálni magát, már meg is vannak a kakaók, joghurtok és tejek – szolgált jó hírrel az érzékeny gyomrúaknak.

"Mi visszahoztuk a normális termékeket, amiből az emberek valamit megéreztek."http://szegedma.hu/?p=552337

Posted by Szegedma Hírportál on 2015. július 10.

Kommentek

ARC

Hobbiból veszik komolyan a színházat

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/gaalbernadett.jpg

Megjelent:

A Genéziusz Színház vezetője, Horváth István szerint, az „amatőr” nem egy rossz jelző.

Tovább olvasom

ARC

Lábas Viki nem a halászlé miatt jár vissza Szegedre

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/gaalbernadett.jpg

Megjelent:

Lábas Viki azt is elmesélte, hogyan élte meg a SZIN egyik nagy drámáját.

Tovább olvasom

ARC

Gál Béla: alkalmazkodni kell a diákokhoz

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/gaalbernadett.jpg

Megjelent:

Szerző:

A Radnóti igazgatója szerint a jó oktatás a párbeszéden múlik.

Tovább olvasom

Aktuál