Elfeledett életművet mutat be a REÖK legújabb kiállítása

Lehel István szegedi festő- és grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás pénteken, a REÖK-ben. A tárlat célja többek közt, hogy egy méltatlanul elfeledett, gazdag életművet mutasson be a közönségnek.

Értékmentés is a célja a REÖK legújabb, 2015. március 27-én nyíló kiállításának, mely

Lehel István

festő, grafikus munkáit mutatja be. A művész saját korában, az 50-es, 60-as években a szellemi élet partvonalára került, hiszen Szegeden akkoriban nem sok bemutatkozási lehetőséget biztosítottak nonfiguratív törekvéseknek. Illetve sajnálatos módon halála után sem fedezte fel magának a képzőművészeti szcéna a szegedi modernizmusként is aposztrofált életművét. Alkotásai később mappákból kerültek elő a jelentős műgyűjteményi hagyatéka átnézésekor.

Nátyi Róbert

művészettörténész, kurátor úgy fogalmazott: abban bíznak, hogy a tárlat felhívja a figyelmet erre a mára méltatlanul elfeledett, gazdag festői életműre, és ezáltal akár egyre több alkotás kerülhet elő különböző magángyűjteményekből is. A végső cél Lehel István integrálása a hazai képzőművészetbe. A több mint hatvan alkotás keresztmetszetét adja Lehel 60-as években és 70-es évek elején folytatott munkásságának. Az absztrakcióval érintkező festészete a mikro- és a makrokozmosz egyetemes összefüggéseit vizsgálja. Jellegzetes jelképekből felépített, dekoratív, kalligrafikus kompozíciói gyakran olyanok, mintha mikroszkóp alatt figyelnénk meg a világot. Munkásságára nagyban hatottak biológia szakon folytatott tanulmányai is.

Lehel István (1917-1973)

A festő, grafikus, művészettörténész több szállal kötődik Szegedhez. Családjával 1920-ban költözött a városba. Az egyetemen biológiát, majd művészettörténetet tanult. Rövid kolozsvári kitérő és a világháború után visszatért Szegedre, ahol művészettörténetből doktorátust szerzett. 1948-tól – kisebb megszakításokkal – a Szegedi Tudományegyetem jogelődjén, a JATE-n a művészettörténet előadója volt. A bajai festőiskolában

Rudnay Gyula

mellett sajátította el a festészet mesterségének alapjait. Könyvillusztrációi mellett, számos illusztrációja jelent meg a Kortárs, Valóság és a Tiszatáj című folyóiratokban. Jelentős volt műgyűjtői tevékenysége is, mely az iparművészet számos területére (bútor, szőnyeg, ikon, textil stb.) kiterjedt.