Közélet

Erdélyi tanítása ihlette a nagy szegedi nyelvújítót

Erdélyi tanítása ihlette a nagy szegedi nyelvújítót

2014. október 20., hétfő
Erdélyi tanítása ihlette a nagy szegedi nyelvújítót
Dugonics_András

Születésének évfordulója kapcsán egy rövid összefoglalóban emlékezünk meg Dugonics Andrásról, a szegedi származású piarista szerzetesről. Hogyha a róla elnevezett téren sétál keresztül, jusson eszébe Szeged jeles szülötte, aki nem csupán a magyar nyelv ápolója, de a matematika és az irodalom terén is jelentős eredményekkel öregbítette városunk jó hírét!

274 évvel ezelőtt, 1740 október 17-én született

Dugonics András

piarista szerzetes, író, egyetemi tanár. Ősei dalmát kereskedők voltak, a török kiűzése után telepedtek Szegedre, az édesapa,

Dugonics András

(1715-1780) városi tanácsos, az árvák gyámja és 1768-1771 között Szeged Szabad Királyi Város kapitánya volt. A Felsővároson kezdte az elemi iskolát, majd egy évig nyelvtanulás céljából a belvárosi német iskolába is járt. Kiváló tanulmányainak révén felfigyeltek rá a szegedi kegyesrendiek is, akikhez később - szülei ellenkezését figyelmen kívül hagyva - maga is belépett. Pappá szentelését követően költészetet és szónoklattant tanított Erdélyben, Medgyesen, ahol élénk érdeklődés gyúlt benne a magyar történelem és kultúra iránt. Alig húsz éves volt, amikor 1762-ben Szegeden bemutatták magyar nyelvű vígjátékát, kortársai körében a legnagyobb elismerést azonban Etelka (teljes címén: Etelka, egy igen ritka magyar kis-asszony Világos váratt, Árpád és Zoltán Fejedelmink ideikben) című, honfoglalás korába visszavezető regényével aratta 1788-ban. Szintén az ő munkája a pozsonyi Landerer Nyomda kiadásában 1774-ben megjelent

Homérosz

első magyarországi fordítása, a Trója veszedelme - a művet Medgyesen írta, és egykori szegedi tanárának, a már rendfőnök Tapolcsányi Gergelynek ajánlotta fel. Dugonics 1784-ben adta ki A tudákoságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria) című munkáját. 1798-ban ezen két könyv ismételt kiadása mellett megjelent két újabb munkája is: A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről (de sectionibus conicis) – címen. Ezek legfőbb értékei mégcsak nem is tartalmukban, hanem nyelvükben mutatkozott meg, ugyanis magyarul íródtak. A külföldi egyetemek akkori álláspontja szerint a magyar nyelv nem alkalmas a tudományok művelésére, az előadások nyelve jellemzően a latin volt. A magyar kancellária is ezt nyilatkoztatta ki: a magyar nyelv alkalmatlan hivatalos használatra, a nyelvrendelet a modernizálást, a latin helyett a német nyelv használatát szorgalmazta. Dugonics ezzel szemben a nyelvújító mozgalom radikális alakja volt, a végletekig kerülte a nem magyar szavak használatát, amit mi sem bizonyít inkább, mint az, hogy az egyetlen somma (összeg) szón kívül művében nincs idegen kifejezés. Nyelvünkkel kapcsolatban úgy gondolkodott:

„nincs a világon semmi a mit magyarul ki ne lehessen mondani csak ésszel, és tudománnyal forgolódgyon az ember.”

Az Etelka sikerén felbuzdulva szélesebb tömegek számára készítette el Az arany pereczek (1790) című történetét, bőséges munkássága között kiemelhető A gyapjas vitézek (1794), a Szittyai történetek (1806–08, két kötet), illetve az Ulyssesnek, melyben az Odüsszeiát követte szabadon. 1174-től a nagyszombati egyetemen tanított matematikát, melyet azután is folytatott, hogy az egyetemet Budára helyezték át. 1808-ban öreg kora és testi gyengesége miatt nyugalomba vonult rokonaihoz Szegedre, ahol tíz évre rá meghalt. Hogyha a róla elnevezett téren sétál keresztül, jusson eszébe Szeged jeles szülötte, aki nem csupán a magyar nyelv ápolója, de a matematika és az irodalom terén is jelentős eredményekkel öregbítette városunk jó hírét!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.