Várt lány várat nyer - Botos Katalinnal nyugdíjról és szexualitásról

Aki gyermekeket nevel fel, az jóval többet tesz be az állami kasszába, úgy igazságos hát, hogy több is jusson neki idősebb korában - mondta a nagy vihart kavart nyugdíjjavaslat kapcsán Botos Katalin. A közgazdász szerint most kell komoly lépéseket tenni azért, hogy évtizedek múlva a mostani generációnak is "jusson majd szelet a tortából".

A nyugdíjrendszer átalakítására tett javaslatot a Népesedési Kerekasztal, amely szerint a nyugdíj két összetevőből állna: a járulékfizetés mellett a felnevelt gyerekek alapján szerzett jogosultság alapján kapható összegből. A sokak nemtetszését kiváltó kezdeményezéssel egy jelenlegi igazságtalanságot kívánnának orvosolni, s a gyerekvállalást ösztönözni, illetve szerintük ezáltal fenntarthatóbbá válna a jelenlegi nyugdíjrendszer is. A javaslatot elkészítő szakértői csoport tagjaként

Botos Katalin

, az SZTE GTK Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézetének professzora válaszolt kérdéseinkre.

- Mit jelent ön szerint a házasság, a család a 21. században?

- A házassági intézménye egy jogi forma, ami annak ellenére is többet képes nyújtani a tartós párkapcsolatban élésnél, hogy azt már törvényileg is komolyan elismerik. Idősebb hölgyként úgy érzem, jó rálátásom van a nők problémájára, akiket fokozottabban veszélyeztet az elmagányosodás, hisz egy bizonyos kor felett már nehéz számukra családot alapítani, míg a férfiak idősebben is találhatnak maguknak partnert. A lényeg, hogy az ember a legnehezebb időszakban is támaszra leljen a másikban, megoldja a felmerülő problémákat, ne pedig meneküljön előle. Sajnos a mai, fiatalabb korosztály szeret a jelenben élni, és nem akar, vagy nincs módja jóval előbbre tervezni. A karrierépítés, stabil egzisztencia megteremtése közben elszaladnak az évek, és későn döbbennek rá, hogy kellene gyerek, vagy hogy a második partner sem volt jobb, mint az első, a harmadik meg pláne nem. Én a hosszú távú szemléletnek vagyok a híve - pénzügyi szakértőként és a magánéletben egyaránt. Kell az ember létbiztonságához az, hogy tudja: ha megbetegszem, megöregszem, akkor is lesz valaki, akire számíthatok. Társas lények vagyunk, egyszerűen így működünk. Persze nem azt mondom, hogy ki kell tartani a másik mellett akkor is, ha az ember már beledöglik. Ne járjunk úgy, mint az idős bácsi, aki 50 év házasság után agyoncsapta a feleségét, mert egyszerűen "elég volt már ennyi". Mérlegelni kell, hogy mit adhat nekünk a párkapcsolat, előszedni a sok-sok jót, nem csak a rosszat. A házasság szerintem egy vállalkozás, melynek egyik fő feladata a gyermekek felnevelése. Az apa az erőt és biztonságot, az anya a szeretetet, gondoskodást adja a közösbe. Amióta világ a világ, így mennek a dolgok.

- A nők eszerint még jobban ki vannak téve az elmagányosodás veszélyének, hiszen a ranglétrán való feljutás is lassabb folyamat számukra, ráadásul a férfiak biológiai órája is lassabban ketyeg a gyermekvállalást illetően.

- Így igaz, de a probléma forrását a női oldalon is kereshetjük. Nagyon sokan allergikusan reagáltak rá, mikor ezek a mondataim megjelentek az interneten, jöttek is a reakciók arról, hogy én ideológiai mázzal öntöm le a szexuális kapcsolatokat. A modern világ sajnos azoknak az embereknek biztosít előnyt, akik túlzott szabadossággal élnek a mának, saját boldogulásukat minden más elé helyezik, így kiütve a nyeregből a hagyományos szemléletűeket, akik családban, utódokban gondolkodnak. Nem szerencsés így a rendszer, ha arra gondolunk, hogy a felnevelendő utódokra mindnyájunknak szükségünk van.

- Állami és egyházi szinten is prioritásként kezelik a család intézményének rehabilitációját, a gyermekvállalás ösztönzését, a felmérések szerint azonban ennek ellenére is egyre kevesebb a házasság és a baba, viszont emelkedik a válások száma. Van egyáltalán mód ön szerint arra, hogy ezt a folyamatot visszafordítsuk, vagy egyszerűen bele kell törődni, hogy a 21. századi társadalmi berendezkedése hozza magával ezt az életformát?

- A történelem nem egy egyenes vonalú trend mentén fejlődik, és bár sosem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba, az emberi lény és szükségletei nem fognak változni. Talán egy kicsit más tartalommal, jobban igazodva a mához, de a házasság még mindig a legjobb választás a mai embernek. A család nem kell, hogy ellentétes legyen a karrierrel, hiszen ha három generáció össze tud fogni, ha a nagyszülő segít, akkor a nőnek sem kell egy fakanállal bezárkózni a konyhába. A nő legyen modern, találja meg a hivatását, a nagymama pedig néha besegít.

- Tavalyelőtt a Szegedi Tudományegyetemen tartott egy előadást a családról, melyet a gazdaság alapegységeként mutatott be. Itt a kapitalizmust hívta a legnagyobb születésszabályozónak, a fogyasztói társadalmat is felelőssé téve a család felbomlásáért.

- A család rendszere emberemlékezet óta a gazdaság legkisebb alapegysége, amelyben mindenkinek megvolt a maga szerepe. Biztonságos megélhetést nyújtott egy családnak, ha voltak egészséges utódok, akik idős korukra eltarthatták őket, hisz ekkor állami segítségre még nem számíthattak. A 20. század második felében már lehetségessé vált, hogy a nyugdíjáról mindenki maga gondoskodjék, illetve hogy gyereket ne vállaljon, hogyha nem akar. Később, a szocializmus idején pedig már általános volt a kétkeresős modell, hiszen egy bérből egy család nem tudta magát fenntartani, fizetni a rezsit. A rendszer még így is működött, bár a gyerekvállalási kedv mérséklődött. Egyre kisebb létszámú családok jöttek létre, megszűnt a több generációs „nagycsalád”. Egyébként, egyedül a piacnak jó a minél kisebb család. Kopátsy Sándor közgazdász kollégám már harminc-negyven éve felhívta rá a figyelmet, hogy a kapitalista berendezkedés a család felbomlását szorgalmazza, hiszen a külön élő emberek jobban fogyasztanak, külön vásárolnak mosógépet, televíziót, satöbbi. Ne hagyjuk magunkat, hisz nem mi vagyunk a tőkéért, hanem a tőke van értünk, hogy megtermelje mindazt, amire szükségünk van! De a tőke oldaláról nézve is jó a gyermekvállalás. Ha nincs gyermekeket nevelő család, akkor beszűkül a piac is. Mert akkor ki veszi meg a Barbie babát, pelenkát vagy élelmiszert? Az államnak is hatalmas gondjai lesznek, kisebb lakosság kevesebb forgalmi adót fizet, míg az állami szervezet működtetése ugyanakkora költségeket emészt fel. Bővülni nem lehet addig, míg nincs stabil felvevőpiac. Számtalan gazdasági érv szól tehát a gyermekvállalás mellett.

- Ugyanez a gazdasági szemlélet tükröződik vissza abba a nyugdíjtervezetbe is, amely szerint a két gyermeknél kevesebbet nevelő szülő kevesebb nyugdíjat is kapjon. Ezzel tulajdonképpen azt fizetik vissza az állam felé, amit nem a gyermek felnevelésére fordítottak?

- Egy nagy család nagyon sokat tesz be az állami kasszába - járulékfizetés, jövedelemadó, s a fogyasztása révén befizetett adó is jóval magasabb. Óriási anyagi ráfordítás egy gyermek felnevelése, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyi idő és energia ez összességében. Akiknek nincs gyermekük, azok a karrierjükben haladhatnak előre, jobban kereshetnek, több munkát vállalhatnak el, nagyobb megtakarításra tehetnek szert az évek alatt. Nem én találtam ki ezt a modellt, nemzetközi szinten sem ismeretlen: Németországban is a gyermekszám függvényében számítják ki a nyugdíjakat, nem teljesen ugyanabban a rendszerben, mint a mi javaslatunk, de ebben a szellemben. A gyerekes családok tulajdonképpen két járulékot is fizetnek, hiszen befizetéseik mellett utódaikat is felnevelik, akik majd később segítenek a társadalom fenntartásában. Ezért gondoljuk, hogy a szakma megszerzéséig, középfokú végzettségig való felnevelés lenne az etalon. A mai rendszerben dupla annyit fizetnek azért, hogy kaphassanak egy szeletet abból a bizonyos "tortából" nyugdíjjáradékuk szerint. Még tovább lehetne honorálni azokat a szülőket, akiknek a gyermekei felsőfokú végzettséget is szereznek, hiszen ők nagyobb eséllyel juthat jó munkahelyhez, így többel szállhat majd be a közösbe.

- Marad még addigra valami egyáltalán abból a bizonyos "tortából"? Az elöregedő társadalom miatt a mostani fiataloknak talán már egyáltalán nem kell a nyugdíjkérdéssel foglalkozniuk...

- Ez egy fontos kérdés, mert nagy zavar van a fejekben a témát illetően. A nyugdíjjavaslat nem a kormány, hanem egy szakértői csoport ötlete volt, és nem is a kormánynak, hanem a társadalomnak kell azt felvállalni. Sőt követelnünk kell ennek a megvalósítását, mert a politikusok szerint ugyan az elkövetkező harminc évre rendben van a nyugdíj, na de utána mi lesz? Ennek a nyugdíjjavaslatnak éppen az a lényege, hogy egy olyan dolgot hirdetne meg, ami nem most lép életbe. Akkor már késő intézkedni, amikor a probléma megmutatkozott! 2030-ban már késő lenne változtatni! Egy szemléleti küzdelem ez, amit most kell megvívni. Az állami kassza sajnos nem olyan, mint a varázsló kalapja, ebből csak azt húzhatjuk elő, amit beletettünk. Az előző generációban még megvolt átlagosan két gyerek, ezért nincs még jó ideig veszélyben senkinek a jelenlegi nyugdíja. A következő évtizedekben azonban már biztos, hogy nem így lesz. Egy modern felfogásban érlelt, hosszú távon is fenntartható rendszert kell kialakítani, időben meghirdetni, hogy a társadalom alkalmazkodni tudjon hozzá. Mert ,ha nem lépünk időben, akkor 2030 után valóban semmi nem marad a nyugdíjasoknak a "tortából".

- Modern gondolatai mellett éppen egy konzervatívabb kijelentésével vívta ki sokak nemtetszését, amikor az Európai Családtudományi Szemle című internetes folyóiratban úgy nyilatkozott: a fiataloknak meg kellene várni a szexuális élettel a házasságot.

- A személyes véleményem volt ez, mert én így éltem le az életemet. Gyönyörű és hosszú időt töltöttem el fiatalon választott párommal, nem maradtam le semmiről, és a mi életünkben is meglévő viharok ellenére, mindvégig együtt maradtunk. 13 unokát nevelünk ketten, sok szeretettel. Persze a mai világban nehéz ebbe az irányba terelni a fiatalokat, hiszen akárhova néz az ember, szinte teljesen meztelen nőket lát óriásplakátokon, így nem lehet egyszerű, hogy egészséges szexuális érzékkel bíró embernek ne a szexre irányuljon állandóan a figyelme. Az orvosi-egészségügyi lehetőségek adottak, a jogrend is magánügynek tartja, a társadalmi morál elfogadta, a média reklámozza…. Senkit nem ítélek meg, de igaznak tartom a népi mondást, hogy „várt lány várat nyer…” Legalább is, jó lenne, ha így lenne. Ha nem apróznák el magukat a fiatalok kérész-életű örömökért, hanem keresnének egy megbízható, kitartó szerelmes társat a nagy vállalkozáshoz: a házassághoz, a családi élethez. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt az elvet követtem.