Az I. világháborúban elesett katonák előtt tisztelegtek Mórahalmon

Az I. világháború kirobbanásának 100. évfordulója alkalmából gyűltek össze június 29-én, Mórahalmon a Homokhátság településeiről érkező vendégek. A település központjában felállított emlékműnél rótták le tiszteletüket a hazáért életüket adó katonák emlékére.

„Vajon hányszor sétáltunk már el az I. világháborús emlékmű mellet anélkül, hogy eszünkbe jutott volna milyen sors jutott azoknak, akiknek a neve a kőtáblán szerepel. Apák voltak, fiak és vőlegények, akiket a világégés elragadott otthonaikból és soha többé nem térhettek vissza. Volt, aki családot, gyermeket és hitvest hagyott egyedül. Ők a nagyapáink és dédnagyapáink, akikre van ki emlékezzen. Vannak, akiket ma már nem sirat senki, hiszen maguk után nem hagyhattak utódot. Rájuk az egész Homokhátság, az egykori Alsótanya, s a belőle kialakult települések emlékeznek” - ezzel a gondolattal hívta meg

Nógrádi Zoltán

, Mórahalom polgármestere a homokhátsági települések lakosait az I. világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából azért, hogy méltó módon tiszteletüket tegyék és emlékezzenek a hajdani Alsótanyának hősi halált halt katonáira. A Mórahalom központjában található, 1927-ben állított emlékmű előtt több százan gyűltek össze azért, hogy az életüket áldozó földijeink emlékét a megérdemelt alakban adják át az utódoknak, hiszen nem elég nekünk emlékeznünk, az eljövendő generációt is kötelességünk emlékeztetni őseink hősi cselekedeteire.

Illésné Babai Gizella

, a Móra Ferenc ÁMK pedagógusa a következőképpen fogalmazta meg gondolatait: „a múlt olyan, mint gyökere a fának. Biztonságot, erőt, tartást és hovatartozást ad a törzsön keresztül még ki sem bújt hajtásoknak”.

A megemlékező ünnepségen részt vett Ásotthalom, Domaszék, Röszke, Ruzsa, Zákányszék, Szeged és Mórahalom képviselői azon emlékmű előtt gyűltek össze, melyet az alsótanyai családok a megtakarított forintjaikból állítottak fiaiknak. Ezért nevezhetjük bátran a legkimagaslóbb sírkőnek a mórahalmi emlékművet. A Szűz Anya lábaihoz az egykori áldozatok szülei és nagyszülei írták fel szeretteik neveit. Nógrádi Zoltán ekképpen osztotta meg gondolatait: „100 esztendővel ezelőtt, a világégés kirobbanásakor, az akkor Magyarország 51 millió lakosságából 9 millió katona indult a harctérre. Ebből 4 millió volt magyar, ebből pedig 2000 alsótanyai. 1071-ai, rónaságot, többet soha nem nyitották ki az egykori tanyák kiskapuját. Átokháza, Domaszék, Zöldfás, Feketeszél, Csorvás és Zákány. Alig volt tanya, amit be ne borított volna a gyász, alig volt család, aki ne süppedt volna mély szomorúságba.”

A településegység emlékező ünnepségén a Császári és Királyi 46. gyalogezred algyői hagyományőrző csoportja, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár, a Szigetvári Ifjúsági Fúvószenekar és a Mórahalmi Parasztkórus is lerótta kegyeletét.