Közélet

Húsz éve a szegedi citromsárgáknak drukkoltunk + FOTÓK

Húsz éve a szegedi citromsárgáknak drukkoltunk + FOTÓK

2014. június 28., szombat
Húsz éve a szegedi citromsárgáknak drukkoltunk + FOTÓK
jatek_hatarok_nelkul_szeged_005

Az utolsó versenyszámban elcsúsztak ugyan, de még így is harmadik helyezettek lettek az 1995-ös Játék határok nélkül első fordulójában. A szegedi csapat kalandjai még húsz év távlatából is izgalmasak - erről Szegedi László egykori versenyző mesélt portálunknak. Kabala-e azóta a citromsárga szín?

„Persze, hogy megnéztem magunkat sőt, DVD-re is felvettem. A verseny évében ugyan leadta a városi tévé, viszont éppen aznap óriási vihar volt Szegeden, elment az áram, ezért nem tudtam rögzíteni. Ha jól tudom, többet nem ismételték” – emlékezett vissza közel húsz év távlatából, de még mindig szűnni nem akaró mosollyal az arcán Szegedi László, a tápéi általános iskola testnevelő tanára. A citromsárgáknak kell drukkolni – ezt az egyet már óvodás korban megtanulták azok, akik ha halványan is, de emlékeznek még a Játék határok nélkül műsorra, és elmorzsoltak egy könnycseppet az 1999-es kifutó epizód után. Mi, magyarok hét évadban szerepeltünk, ebből hármat meg is nyertünk, most pedig – többszöri próbálkozást követően – az MTVA éleszti fel hamvaiból a show-t. Ősszel már jön is, a rajongók legnagyobb örömére. Több hónapos felkészülés előzte meg mindazt, amiből másfél óra izgalom jutott a tévénézőknek. Az 1995-ös évad fordulójában a szegedi játékosok nem tudták pontosan melyikükre milyen feladatok várnak a megmérettetésen, így csak a típusfeladatokból tudtak készülni. „Az egyik alkalommal olyan feladatot kaptam gyakorlásként, amit a versenyben végül nem nekem kellett megcsinálnom. Nem is baj, mert úszás után kellett megmásznom egy meredek falat, ez pedig nem ment. Viszont ebben a körben egy olyan svájci srác nyert, akiről utóbb kiderült: sziklamászó.” Hiába, a fürge játékosok mellett elkélt egy jó adag szerencse is a versenyen.

szegedi_laszlo01_gs

Küzdeni a bronzéremért

Szegedi László két számban is hozzásegítette a formációt a harmadik helyhez: az egyikben libikókán állva kellett köteleket átfűznie a szerkezet egyik ágából a másikba (pörgesse csak 10.50-höz a csatolt videót!), míg a Da Vinci híres embertestet körülölelő geometriai ábrája ihlette feladatban úgy kellett labdával a kosárba találni, hogy közben az ellenfél minél gyorsabb szabadkézi pörgetéssel akadályozta a játékost (49.30). A szép eredmények ellenére mégsem ezek közül került ki az a bizonyos kedvenc. „A lányok egy spirálba ágyúgolyókat mintázó labdákat dobáltak, a fiúnak ezeket kellett egy ugródeszkán állva elrúgnia a medence szélén található várig. Ezt nagyon szívesen csináltam volna, mert imádok focizni” – emlékszik vissza. A jelenet egyébként 25.10-nél található meg a felvételen. Nem mehettem el

Dennis Pettiaux

, vagyis „Döni” személye körüli kérdések mellett sem, mint kiderült a tápéi iskola tanárának nem volt alkalma a versenyen kívül találkozni a kackiás bajuszáról és nyakában lógó sípjáról híres belga főbíróval. Nem úgy

Gundel Takács Gáborral

, aki részben a 90-es évek kedvelt játéka alatt futott be. „Az említett dobálós játék után

Dorka Pétert

és engem odahívott, hogy gratuláljon az elért pontokhoz. Nagyon közvetlen volt.”

jatek_hatarok_nelkul_szeged_001

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk

Némi változtatást eszközöltek a játék menetében: nem városok, hanem országok vetélkednek, a csapatok 48 főből állnak, s lesz köztük közéleti személy is. Adásonként hat játékelem található majd, ennek fele magyarországi témát visel. „A tévében láttam, hogy újraindul. Úgy tudom, hogy a mostani kicsit más, de biztos vagyok benne, hogy klassz és izgalmas lesz” – fűzte hozzá reményeit az ősszel induló fordulókhoz az exjátékos. A szegedi Petőfi Sándor Általános Iskola Bálint Sándor tagiskolájának testnevelő tanára egyébként a mai napig szívesen kiveszi részét az ügyességet igénylő mókás feladatokból. Olvasóink ismerhetik már az elmúlt két év Diadal versenyiről, hiszen felkészítő tanárként működött közre a Gencsmadarak sikeréhez: tavaly másodikok, idén aranyérmesek lettek. Megjegyzem, a biztos siker érdekében legutóbb is citromsárga pólót húztak, már kabalának számít.

1995, Milánó

A nyári játékok első viadalába jutott ki a szegedi csapat, amelynek témáját nem más, mint Leonardo da Vinci mérnöki és hadi tudománya adta. A XV. század végi alkotózseni szerkezetei és találmányai ihlették a hét ország versenyzőire kiírt feladatokat. A hazai teamet nyolcan képviselték, név szerint:

Kenyeres Zsuzsa, Szegedi László, Kónya Edina, Horváth Emőke, Dorka Péter, Minor Zsolt, Szűcs Attila és Balassa Judit

. Csapatkapitányuk és pártfogójuk pedig

Varga Lajos

volt. Az adatok szerelmesei kedvéért eláruljuk, legidősebb játékosuk 37, míg a legfiatalabb mindössze 19 évesen állt a Játék határok nélkül csupaszín bohókás porondjára. Az utolsó versenyszámban kicsit elcsúsztak ugyan, de így is bronzéremmel a nyakukban térhettek haza Olaszországból.

Nálunk videón is nyomon követheti!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.