Írjon nekünk

Közélet

BOR-line: rozéban már világhírűek vagyunk + FOTÓK, VIDEÓ

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szmamanager.jpg

Megjelent:

borline_galne_dignisz_eva03_gs

Borászként egy férfias szakmában nőként is megállja a helyét: Gálné Dignisz Éva pincészetének a rozé szerzett hírnevet, amit Szegeden is különdíjjal jutalmaztak.

Egy másik olvasói kérdés: mennyire veszélyezteti a borágazatot a kézműves sörök előretörése és egyáltalán a “sörlobbi”?

Elfér egymás mellett a két ital. Aki borivó attól szertheti a sört is. Mikor az egyetemi professzorok végigkóstolják a borokat, be van állítva egy sörcsap is a pulthoz, azt mondják a pH beállítása miatt kell. Én inkább a laza fröccsöt szeretem.

– Egy hölgy olvasónk kérdezi: A női bor egyenlő ön szerint az édes borral? Ő egyébként nem így gondolja.

– Ahogy én sem. Nagyon sok nő vásárol nálunk, és azt kell mondjam, alig 10 százalék keresi az édes bort, 90 pedig a szárazat. A hölgyek között a legnépszerűbb a cserszegi fűszeres, olaszrizling, rozé. Persze nem lehet általánosítani, vannak olyan férfiak is aki a félédes borokat isszák csak meg, de a nők a borkultúrában talán még előrébb is vannak náluk. A legtöbben hölgyvásárlók vannak, így örömteli látni, hogy a jót keresik.

Egy borkóstolónál – melyen én is ott voltam – esett meg, hogy egy hölgy várta az édes bort, és a szárazak fogyasztása közben végig úgy érezte, hogy édeset iszik. A gyümölcsösséget keresik elsősorban, melynél azt hiszik, hogy az édes jelző takarhatja.

– A borkultúránk része a fröccs is, bár vannak, akik azt mondják, hogy jó borba nem való a szóda.

Igazán jó fröccsöt csakis jó borból lehet fogyasztani. Én nagyon szeretem a fröccsöt és nem igaz, hogy elrontja a bort, a mi rozénkból egy meleg, nyári napon nagyon finom frissítőt lehet készíteni. A szóda savai pedig az egyébként is savas szerkezetű rozénak nem ártanak, kissé hígítják, de 30 fokban igen jól esik egy jéghideg rozéfröccs.

– Különdíjas lett az egyik bora az idei fesztiválon, a kékfrankos rozéjukat a legfiatalosabb bornak választották. Több verseny is bizonyította, hogy az alföldi rozék nagy bajnokok. Mit tud ez a terroár?

A könnyebb szerkezetű talajok miatt könnyedebb, gyümölcsösebb lesz a bor, a mésztartalom miatt pedig a savak ropogósak maradnak. A pincénk is a rozénak köszönheti a felemelkedését. Mi 2006 óta visszük Cannes-ba a rozéinkat, kétszer nyertünk aranyat. A tavaly előtti évben három magyar aranyból kettőt kunsági bor nyert, ebben az évben mi magyarok lettünk az összesített éremtáblán az elsők, idén szintén volt két kunsági arany és két kunsági ezüst is. A magyar bor lehet, hogy nem világhírű, de a magyar rozé igen.

– Szeged és a borfesztivál: mit mond önnek együtt és külön-külön?

– Már harmadik alkalommal vagyunk itt, első évben a borversenyen vettünk részt. Tavaly már kiállítóként érkeztünk, rossz idő volt de jól éreztük magunkat, hisz Szeged gyönyörű. Most is kiállítóként szereplünk, de van segítség, úgyhogy több idő jut felfedezni ezt a szép várost. A legjobb időszak ez, hisz a borok már készen vannak. A többi borfesztivállal összehasonlítva – nem sokra járunk: a Budai várba a nemzetközi borfesztiválra és a társrendezvényeire, valamint 1-1 rövidebb kóstolóra – ez kicsit bulisabb, fesztiválos jellegű. Azért bízunk benne, hogy Szegedhez is egyre közelebb kerülhetünk, mert szeretünk járni ide.

– Szó esett már róla, hogy az önök pincészete is egy igazi családi vállalkozás, otthon “otthon vannak” a borban. Hogyan oszlik meg a munka a családban?

– Szépen megoszlik! A férjem a szőlész, ő a döntéshozó is egyben, Csabi fiunk szintén szőlész, de már növényorvos szakot is végzett, így a növényegészségügy is az ő területe lett. Zsuzsi az ELTE-n végzett francia szakos tanárként, ő a marketingesünk, az ő feladata a borkóstoltatás, a kis családi cégünk titkára ő. Én pedig a borász vagyok, minden pályázat, adminisztráció az én feladatkörömbe tartozik. Vannak szorgos munkatársaink, akik a szőlőben dolgoznak, az átlagéletkor ott hetven év, félő is, hogy mi lesz, ha már nem fogják bírni. Minden nap mennek és csinálják, nagyon becsülöm őket ezért.
Illetve van még három hölgy a pincészetben, aki az értékesítést segítik. Valóban nagyon erős a női vonal a pincészetünkben, de a vevők szeretik, ha hölgyek szolgálják ki őket. A férjem néha viccelődik is, hogy ennyi nő között dolgozni nem egyszerű. De azért megvan mindig a közös irány a családban.

– És az alföldisége okozott-e hátrányt? Hiszen Frittmann János után, ön a második alföldi borász, aki elnyerte az Év Borásza elismerést, úgy látja, hogy távolodik már az előítélet, ami a 90-es éveben ragadt rá e területre?

Épp a Jánossal (Frittmann) beszéltük, hogy nem szabad kishitűnek lennünk. A mi borvidékünk semmivel sem rosszabb bármelyik másiknál, sőt van olyan borfajta, amiben kiemelkedünk, a rozéban mindenképp, a cserszegi fűszeres és az ezerjó is itt találta meg a hazáját. Az országos cserszegi fűszeres borversenyen az első 10 alföldi volt. Jó úton vagyunk. Az tény, hogy van az alföldön tömegbor termelés, vannak olyan borászok, akik nem igazán szakemberek, és behozzák az olasz borokat, de az igazán minőségi pincészetek versenyképesek. Sajnos, a 90-es években ránk aggatott címkék, még visszaköszönnek az emberekben, de egyre többen ismerik el borvidékünket.

– Nagyon üdítő és örömteli, hogy végre egy hölgy is felkerülhetett a legjobbak közé. Nehezebben halad a szakmában egy nő, hiszen laikusként azt gondolhatnánk, hogy a bor az amolyan férfi dolog? Mik a tapasztalatai?

Nemcsak, hogy megválasztva, hanem jelölve sem volt nő. Remélem sikerült a sort megkezdeni, mert nagyon sok jó női borász van, egy tízet biztos lehetne mondani. Amikor az egyetemen tanultunk, többen voltunk nők, mint férfiak, de kevesebben maradtunk a szakmában. Borversenyeknél is kevesen vagyunk női borbírálók, de a Magyar Borakadémiai gyűlésén is voltunk vagy hárman. Ráfér a szakmára a női szemléletmód. A munka terén soha nem vettem észre, hogy a gyengébb nemhez tartozom, nagyüzemben is dolgoztam, ha kellett éjszaka is fenn maradtam, prést kezeltem. Csak a gyes időszakában hagytam ki a munkát.

– Van mestere a szakmában, van olyan borász, akinek kikéri a véleményét?

– A mestereimnek a borászati tanszék tanárait tartom, a mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyunk, nyugodt szívvel fordulhatok hozzájuk. Adok a véleményükre, minden évben egy évjáratkiértékelő kóstolót is tartunk, ez egy szokás is volt. 25-30 borász gyűlik ilyenkor össze, itt kendőzetlenül, őszintén elmondhatja a véleményét mindenki.

NAgy szerencsém továbbá, hogy a férjem szőlész, így vele beszéljük meg a legfontosabb dolgokat, a próbaszüreteket, az érési folyamatokat ő kíséri véget. Ő már az erjedéskor megérzi, hogy melyik bor lesz igazán jó, ő optimistább, de eddig szerencsére mindig bejött az elképzelése. Az a borunk nyert nemzetközi borversenyt, amit ő megjósolt. Már a gyerekek véleményét is kikérjük. Zsuzsi jobban szereti a fehérborokat, és a férjem is, a rozé inkább az én területem (nevet).

– És melyik kolléga, pincészet munkája áll közel önhöz?

A saját borvidékünkről kellene választani, akkor a Frittmann pincének a boraira esne a választásom, mert hasonló a stílusunk. Ha egy másik borvidékről kérdeznek, akkor a Nyakas pince lenne, itt mindenképp megemlíteném Maya Ernő, az akkori főborász (2002-ben az év bortermelője is volt ő) nevét, illetve a mostaniét Nyúlné Dr. Pühra Beátát. Nehéz kiemelni valakit, hiszen sok jó kolléga van – Szekszárdról, Villányból, Gyöngyösről is tudnék mondani. Félnék is konkrlt pincészeteket említeni, hiszen senkit sem szeretnék kihagyni

– Minden vendégünknél a borfogyasztási szokásokra kérdezünk rá először, önnél még stílszerűbb ez a kérdés. Mikor iszik az alkotásaiból, van-e kedvence?

Kóstolni minden nap, leginkább a szüret időszakában szoktam. Mire elkészültek a borok, január, február környékén, akkor már nem kell annyit, a fehér borokat és a rozét kedvelem. A legkedvesebb a fehér közül az ezerjó, mert az édesapám kedvence volt, e miatt most is szeretem az élénkebb savtartalmú borokat. A rozé pedig azért kedves, mert talán e miatt lett ismert a pincénk, és ezt szinte mindenhez lehet fogyasztani, akár még pörköltekhez is.

A bor és korcsolyája

BOR-line interjúsorozatunkat kiváló, minőségi nedűkkel borfelelősünk, Balla Géza pincészete támogatja, míg estéink borkorcsolya szállítója a Lipóti Pékség, amely igazi fejedelmi falatkákkal kényezteti vendégeinket.

18.00: Megérkezett vendégünk, akit egy Balla Géza rozé cuvéevel köszöntünk. Kiss Attila, a Balla Géza pincészettől mondott néhány szót a borról. “Azért hoztam ezt, mert ez egy tartalmasabb műfaj. Nagyon nagy az íve és színe. Egy merlot és kadarka házasítás, 14-es alkoholfokkal mélyebb, mint az Éváé, de ez egy karakter, nem feltétlen minőségbeli különbség” – tudtuk meg a borról.

Az idei borfesztiválon is kapott elismerést a borászat: a legfiatalosabb bor díját a Gál Szőlőbirtok és Pincészet kékfrankos rozéja érdemelte ki. Budapesttől 25 km-re a Csepel-szigeten, Szigetcsép, Szigetszentmárton és Szigetújfalu községek dűlőiben fekvő, jelenleg 76 hektár saját szőlőterület adja a Gál Szőlőbirtok és Pincészet 2004-ben épült borházának szőlő-alapanyagát. A sziget a történelem folyamán túlnyomórészt királyi-királynői uradalom volt, s szőlőtermelői múltját már az 1569-es szőlőadó-feljegyzések is bizonyítják.

A szőlőterületből 60 hektár 1999-2005. közötti és 6 hektár 2012. évi fiatal telepítés. Minőségi fajtaösszetételben a Rajnai rizling, Olaszrizling, Szürkebarát, Ezerjó, Cserszegi fűszeres, Nektár, Kékfrankos, Pinot noir és a Cabernet sauvignon a meghatározó. A csinos és mosolygós borász hölgy kertészeti egyetemet végzett borászmérnök, férje kertészmérnök, és a gyerekek is a családi vállalkozásban dolgoznak.

A vendégünktől önök is kérdezhetnek itt a cikk alatti kommentben, vagy a címen.

Közélet

Minimális különbséggel nyert a Veszprém a csúcsrangadón

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szmamanager.jpg

Megjelent:

Szerző:

A MOL-Pick Szeged csak a vereségért lehet szomorú az utóbbi évek legjobb veszprémi rangadóján.

Tovább olvasom

Közélet

Tolvajok miatt szegényesebb a szegedi karácsonyfa: lopták a díszeket

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szmamanager.jpg

Megjelent:

Szerző:

Két és fél méterig elérik a díszeket, addig a szintig lerángatják, ellopják, ami fénylik.

Tovább olvasom

Közélet

Háromszáz kisgyerek futott együtt a Mikulással Maroslelén

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/szmamanager.jpg

Megjelent:

Szerző:

Már több éves hagyománya van Maroslelén a Mikulás-napi futásnak – számolt be a Rádió 7.

Tovább olvasom

Aktuál