Elefántcickány és lóantilopok születtek a Szegedi Vadasparkban

Két különleges afrikai állat utódaival bővült a Szegedi Vadaspark állománya, egy elefántcickány és két fakó lóantilop érkezése örvendeztette meg az állatbarátokat - adta hírül a zooszeged.hu.

Az elefántcickányok se nem cickányok, se nem elefántok. Azonban, bár kinézetük alapján az ellenkezőjére tippelnénk, az utóbbiakhoz állnak közelebb, vagyis az elefántok távoli rokonait tisztelhetjük benne. Ugyanabba az ősi afrikai emlősöket magába foglaló, Afrotheria elnevezésű öregrendbe tartoznak az elefántok, a szirtiborzok, a tengeri tehenek, a földimalacok és az elefántcickányok. Az elefántcickányok megjelenése még érdekesebb a rokoni kapcsolatainál, úgy néznek ki, mint egy tömött bundájú pingpong labda, gyufaszál lábakon és egy kis, mozgékony ormánnyal kiegészítve. Emellett rendkívül gyors mozgásúak, szemmel szinte követhetetlen, ahogy rohannak. Szerencsére időnként felülnek egy-egy kiemelkedő fa- vagy kődarabra pihenni, ekkor jól meg lehet őket figyelni. A Vadasparkban 2011 óta láthatók a rövidfülű elefántcickányok, és már szaporodtak is nálunk. Egy hosszabb szünet után a nőstény egy új hímmel ismerkedett össze szeptember elején a Zsiráf-házban található terráriumában, párkapcsolatuk gyümölcsét február végén vette észre a gondozója. Az anya kezdetben egy résbe rejti kicsinyét, és többnyire csak szoptatni tér vissza hozzá. Bár monogám párkapcsolatban élnek a szülők, a hím az ivadékgondozásban nem vállal szerepet, sőt, ilyenkor célszerű ideiglenesen kivenni a közös terráriumból. A kicsik viszonylag fejletten születnek és gyorsan nőnek, elég hamar elkezdik azt enni, mint a szüleik: főleg rovarokat és gyümölcsöket.

Az apró elefántcickányok után következzék a második legnagyobb termetű antilop, a fakó lóantilop. A nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében 2009 óta tartjuk a fajt, először csak bikákat, majd 2011-ben nagyon messziről, egy portugál állatkertből érkezett két tehén. A két borjú február végén és március elején született meg, az idősebb hím nemű, a fiatalabb pedig nőstény. Az anyák egyedül töltötték az első pár hetet a borjaikkal a házban, de most már látható az egész család a kifutóban. A fakó lóantilop az egyik legvehemensebb természetű antilop, a kifejlett egyedek még a nagyragadozóknak, oroszlánoknak és hiénáknak is nekitámadnak. Így elsősorban csak a fiatal és idős egyedek esnek a húsevők áldozatául. Az ember a modern lőfegyvereivel már sokkal nagyobb veszélyt jelent a lóantilopokra. Bár még nem számít veszélyeztetettnek, az elmúlt időszakban drasztikusan csökkent a létszámuk, a túlzott mértékű vadászatnak és az élőhely pusztulásának következtében. Körülbelül 120 egyede él Európa állatkertjeiben az állatkertek nemzetközi adatbázisa (ZIMS) szerint.