Vélemény

A letört viráglevél

A letört viráglevél

2014. március 13., csütörtök
A letört viráglevél

„Mit csinálsz” – kérdezte az apa, de a gyermek csak annyit mondott, hogy mást talált ki. Letette maga elé a levéldarabokat, nézte egy darabig, a szája alig láthatón mozgott, majd összeszedte és kidobta a szemetesbe, nem árulta el mire gondolt.

„Leszidott?” – kérdezte a pici lány, mikor a bátyja után somfordált a konyhába, ahol apjuk telefonált. A férfi nézte a kisfiú grimaszjátékát, ami mindig kiül az arcára, ha találkozik a véletlennel, amitől leesik, eldől, kipottyan, megreped, és néha eltörik a bármi. Mikor a telefont letette, megsimogatta kócos buksiját a gyereknek. „Na, mutasd, mi történt” – mondta. „Az ablakban néztem az autókat, és leesett a virág.” A kislány kapta nőnapra bátyjától a korallvirágot, ami egyre terebélyesebben növesztette szirmait. Először a kaspó aljára fektette a virágáról letört levelet, hogy arra tegyék rá majd a cserepet, de az apja elmagyarázta, hogy nincs az ott jó helyen, inkább tegye mellé. Mikor visszament a férfi a gyerekszobába, hogy vacsorázni hívja a kicsiket, a lányka megmutatta a virágcserepet, amit körberakott a színes köveivel, üveggolyóival, a kis kincseivel, ezek majd megvédik a virágát, mert ő egy tündérvarázsló. A letört levelet később az apja után vitte a fürdőbe, volt rajt egy szakadás. „Apa, kend be nekem ezt shea vajjal, ragasszuk össze” – a kicsi lány ajkai fölött, ha a cumizástól kipirosodott a bőr, az anyja mindig ezzel a krémmel kente be, és gyorsan meg is gyógyult. „Nem lehet kislányom, ezzel a krémmel csak az ember bőrét gyógyíthatjuk, és most nincs is shea vajunk” – válaszolta az apja. A kislány szó nélkül levette a polcról a körömvirág krémet, kapkodva, hirtelen csavarta le a kupakot, egy nagyobb krémkígyó csavarodott az ujjára. „Jaj, sok lett” – mondta és tanácstalanul az apjára nézett, aki mosolyogva mondta, hogy semmi baj, a csapba mossa bele, ami nem kell. A lányka bekente a levélen a szakadást, nézte egy darabig, majd elkezdte apróbb darabokra tépni a zöldet. „Mit csinálsz” – kérdezte az apa, de a gyermek csak annyit mondott, hogy mást talált ki. Letette maga elé a levéldarabokat, nézte egy darabig, a szája alig láthatón mozgott, majd összeszedte és kidobta a szemetesbe, nem árulta el mire gondolt. Később, mikor fürödni vitte az apa a lányát és feltette a mosógép tetejére – mindig így vetkőztette le a kicsiket, és itt is törölte meg őket -, akkor a csöppség szemébe könny szökött, lebiggyedt a szája. „Apa, én örökké akarok élni” – mondta. „Te örökké fogsz kicsim” – válaszolta a férfi. „De nem” – folytatta, ekkor már pityeregve – „meg fogok halni, mindenki meghal egyszer” – szipogta. „A testünk elhasználódik, de a lelked biztosan nem hal meg soha, örökké fogsz élni kislányom” – a lányka nem szólt többet, néhány perc múlva már vidáman bújt az ágyba és adta oda az apjának a mesekönyvet, hogy olvasson. Nézte az apa a varázsköveket, üveggolyókat a cserép körül, a két kiságyban a takarók meggyűrt dombjainak ütemes emelkedését, süllyedését. A lány a varázspálcájával a kezében aludt el, amit egy botból csináltak az óvodában, s egy csillagot nemezeltek a végére. A férfi ekkor úgy érzete, hogy tisztán látja a lelkeket. Ahogy a virág: nem a szirom, nem a sárga fény, hanem a kinyílás. A férfi először a fürdőszobai szemetesből kivitte a levéldarabokat a kert emésztőjébe vitte, majd bement a hálószobába, a szekrényről levette azt a korallvirágot, amit a feleségének vett, letörte az egyik levelét, és a gyerekszobába, a cserép mellé helyezte, a kislány varázskincseivel írt körbe.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.