Sík Sándorra emlékeznek a szalézi napokon Veszprémben

Szalézi napokat rendez a veszprémi Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központ csütörtökön és pénteken - tájékoztatták a szervezők az MTI-t.

Csütörtökön délután a Piarista Szerzetesrend, valamint a Pannon Egyetem Modern Filológia és Társadalomtudományi Kar oktatói tartanak előadásokat a Szaléziánumban

Sík Sándor

piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító munkásságára emlékezve.

Borián Tibor

a humánumot és lelkiséget mutatja be Sík Sándor lírájában,

Kovács Árpád

Sík Sándor esztétikai szemléletéről beszél,

Géczi János

a himnuszfordításairól,

Ladányi István

a Pázmány- és Zrínyi-monográfiájáról, Kovács Gábor pedig a Gárdonyi-olvasatáról szól. Az előadások között versrészletek és középkori himnuszfordítások hangzanak el az egyetem hallgatóinak előadásában. Pénteken délután Sík Sándor Hiszek című versének első soráról elnevezve Hallják meg hívők és hitetlenek címmel nyílik kiállítás a Szaléziánumban, köszöntőt mond

Márfi Gyula

veszprémi érsek és

Labancz Zsolt

piarista tartományfőnök. A kiállítás egy részében a piarista rendet és a veszprémi piaristák munkásságát mutatják be, míg a másik részben Sík Sándor személyes tárgyait, az egyházüldözés korából származó dokumentumokat, a Sík Sándornak

Babits Mihály

és

Radnóti Miklós

által dedikált könyveket lehet megtekinteni. Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas, a 20. század jelentős magyar lírikusa 1889-ben született Budapesten. Kutatási területe a barokk korszak irodalma volt, az esztétika és a verstan. Piarista tanári működését az 1910/1911-es tanévben Vácon kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumában tanított. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a Budapesti Piarista Gimnázium cserkészcsapatának. Budapesten 1929-ig tanított, amikor a szegedi egyetemen a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék rendes tanára lett. 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában. Budapestre 1945-ben költözött vissza, mint az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke dolgozott. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban.