A megváltó születésének ünnepe

Az első karácsonyfákat dél-német területeken állították a 15. század végén, Jézus pontos születésének dátumát nem tudjuk – Miklós Péter mesélt karácsony történetéről.

„A karácsony – felekezettől függetlenül – az egyetemes kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Ezen a napon valamennyi keresztény hívő Isten megtestesülését és az emberiség megváltásának kezdetét ünnepli: azt, hogy a történelem folyamatában az istenség és az ember találkozott és együtt élt” – mondta a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepéről

Miklós Péter

, történész, teológus. A karácsony Jézus Krisztus, a Megváltó születésének az ünnepe az egész keresztény világban. „Amikor december 24-én az esthajnali csillag már följött, a régi idők hívőinél akkor került sor a karácsonyi vacsorára. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése előzte meg: a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony minden evőeszközt és ételt előkészített az asztalra, mert a vacsorát egy ültő helyükben, fölállás és megszakítás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát és dióbelet ettek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen volt hal, bejgli, alma, dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának, a dió a gazdagság szimbóluma. Vacsora után a ház asszonya egy almát annyi szeletre vágott, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő évben” – mesélt a szentestéhez kötődő hagyományokról is a történész, akitől megtudtuk, hogy Jézus születésének sem pontos évét, sem pontos napját nem adják meg a bibliai és történelmi források. Az egyház azzal, hogy december 25-re tette Jézus születésének megünneplését, tudatosan akarta háttérbe szorítani az archaikus római napisten – a Győzhetetlen Nap – születésének ugyancsak december 25-i megünneplését. A keresztény tanítás szerint ugyanis Jézus Krisztus „a világ világossága”. Ugyanakkor a keresztény teológusok már a 3. században azon fáradoztak, hogy meghatározzák Krisztus születésének időpontját, amelyről az evangéliumok nem tesznek említést. Azért jelölték meg december 25-ét, mert fogantatásának föltételezett március 25-i időpontjából számították ki a napot. Krisztus születésének helyeként Lukács evangéliuma Betlehemet jelöli meg. „Az első karácsonyfákat dél-német területeken állították a 15. század végén. A zöld karácsonyfa a hideg téli időben az életet, a termékenységet és a növekedést jelképezi. Egy 1509-ből származó rézkarcon látható az első, gyertyákkal és csillagokkal ékesített karácsonyfa. Az uralkodó Habsburg család tagjai Bécsben, 1824-ben már bizonyosan fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét és ajándékot adtak egymásnak. Hazánkban Bécsből a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Az első karácsonyfát Magyarországon valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon. Kezdetben a nemesi és a módosabb polgári családok állítottak fenyőfát karácsonyra az 1800-as évek első felében, általános szokássá azonban csak a huszadik század elejétől vált” – tett említést a fenyőállítás eredetéről Miklós Péter, aki hozzátette, hogy a 19. század második felében a karácsonyfa már beköltözött csaknem minden otthonba és keresztény templomba. „Annak, amit a karácsonyfa ágaira akasztanak, gyakran jelképes a jelentése. Például az ágakra aggatott kis szívek szerelmi vallomást jelentettek, a csillagok a sorsba vetett reményt fejezték ki, a fa tetején tündöklő csillag a betlehemi ’csillagcsodára’ emlékeztetett, a kis harangok a szentestét hirdették, valamint az újesztendőt köszöntötték és óvtak a szerencsétlenségtől is” – tette hozzá.