Détári: Nem utánpótlásképzés, hülyítés folyt 30 évig + FOTÓK

Détári Lajos szerint nem jó út, ha 12 éves kor alatt testnevelő tanárok futtatják a focistákat, és nem a válogatottnál, hanem a szövetségben kell változás.

Détári Lajos

új könyvét Mórahalmon is bemutatta és dedikálta. Az Erzsébet Kávézóban külön bulit szerveztek az egykori neves labdarúgó tiszteletére, több tucat érdeklődő érkezett, és vásárolt könyvet a helyszínen. A SZEGEDma.hu is ott járt, és elcsíptük az egykori világválogatott játékost egy villáminterjúra.

– A német válogatott kapus, Toni Schumacher annak idején nagyon jól megragadta könyvében, hogyan fesse le a kőkemény német profizmust. Önnek mi volt az indíttatása a könyv megírására?

– Nagyon régóta szerettem volna már könyvet írni rólam, 15 éve terítéken van a téma, de igazán komoly ajánlatot nem kaptam egyik kiadótól sem. A mostani megkeresésnek már volt alapja, mostanra érett meg igazán a dolog. Az aktív pályafutásom lezárult, edzősködtem közben, 50 éves lettem. És mint mondtam, egy nagyon jó ajánlatot kaptam az Ulpius-háztól, ismertem a kiadót, nagyszerű könyveket dobnak piacra, az eladási listákon vezető helyeken vannak, tudtam, hogy jó kezekbe kerülök.

– Ki tudna emelni a könyvből egy sztorit, valamilyen részletet kedvcsinálóként?

– Nem akarok különösképpen nagy reklámot a könyvnek, akit érdekel a pályafutásom, elolvassa. A külföldi szereplésem itt végre egészében látható. A legtöbb ember nincs tisztában azzal, hogy milyen státuszban szerepeltem külföldön, lényegében én mindenhol kölcsönben voltam. Ha szabadon igazolható lettem volna, akkor olyan értéken, mint a mai játékosok, válogatni tudtam volna a sztárcsapatok ajánlatai között.

– És mi a véleménye a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetéről? Nem mondható épp kedvezőnek a honi labdarúgásunk megítélése sikertelen vb-selejtezők tükrében...

– Itt harminc éve nem folyt utánpótlásképzés, csak a hülyítés. Amikor én serdülő vagy ifjúsági korú játékos voltam, olyan nevek edzősködtek a Honvédban, mint

Vági Pista

bácsi,

Tajti József, Faragó Lajos

vagy épp

Róka Ferenc

, aki járta a grundokat, kereste a tehetségeket, és igazolta le őket a Honvédba. Ha megnézzük a mai állapotokat, akkor gyakran azt tapasztalni, hogy a 6-12 éves korosztályú gyerekekkel testnevelő tanárok foglalkoznak, miközben ez a legfontosabb időszak a technika elsajátítására, ilyenkor tanul meg a gyerek belsővel passzolni, cselezni, ebben a korosztályban nem tornatanároknak kell futtatni a gyerekeket. Amikor egy akadémia 250 millió forintot kap, akkor ebből 50 milliót költsön arra, hogy olyan egykori válogatott játékosokat szerződtet le edzőnek, akik szívesen dolgoznak az utánpótlásban, és meg tudják tanítani a gyerekeknek, hogyan kell focizni. Ahol edző voltam, és lehetőségem adódott betekinteni ennek a korosztálynak az edzéseibe, gyakran láttam, hogy körbe-körbe futkároznak a srácok labda nélkül. Ez óriási hiba, itt minden futógyakorlatot labdával kell végeztetni.

– Ha szövetségi kapitányi felkérést kapna, mi lenne az első lépése, hogyan tenne rendet?

- A szövetségi kapitány nem tud a magyar labdarúgásban rendet tenni, ki tud alakítani egy válogatott csapatot. De a nemzeti tizenegy csak egy kirakatcsapat. Az egész magyar labdarúgásnak a felépítését egy komoly koncepció alapján kellene kidolgozni, ez nem egyemberes feladat, és nem a válogatottnál kell kezdeni, hanem a szövetségnél kell olyan csoportot létrehozni, akik ezt a hosszú távú tervet lefektetik. E mellé kell egy ellenőrző bizottságot felállítani, amely figyeli, hogy ezek az irányok megvalósulnak-e, a csapatoknál végrehajtják-e a lefektetettet követelményeket.