Vélemény: Kicseleztük Orbán Viktort…

AZ MSZP és a Bajnai-féle szövetség hosszú, időnként már „lefagyó” tárgyalássorozata mindenre hasonlított, csak építő jellegű, valóban előre mutató és közös érdekeket szem előtt tartó megbeszélésekre nem.

Szellemes szófordulattal élt Bajnai Gordon, amikor kijött a Mesterházy Attilával folytatott tárgyalásáról. Azt mondta: Sikerült kicseleznünk Orbán Viktort, mert olyan megállapodást kötöttünk a szocialistákkal, hogy létrejöhetett a kormányváltó erők közössége! Hogy miben látja a volt kormányfő ezt a sikert, az ugyan nem derült ki igazán a megnyilatkozásból, de vélhetően arra gondolt, hogy a legnagyobb ellenzéki párttal való több mint negyedéves huzavona után legalább valamit letettek az asztalra. Valamit, ami közös, de azt mindketten tudják, hogy egyiküknek sem jó. Nem sikerült ugyanis megállapodni abban, hogy melyikük legyen a miniszterelnök-jelölt, ki legyen Orbán kihívója. Merthogy hónapokon át másról nem is szóltak a hírek csak erről a témáról. Semmilyen választási koncepció, munkaterv, program, a jövő kilátásai, az annyira féltett és lesajnált ország „felemelése” nem került szóba. Az volt a lényeges, hogy egymás gyomrozása után az egyik fél felálljon a padlóról és kijelenthesse: én vagyok a baloldali összefogás vezetője. Hát nem lett összefogás, nem hirdettek győztest, nem lett vezető sem. Roppant érdekes és ezúttal helytálló megállapítással rukkolt elő a két vetélkedő politikus egykori főnöke, Gyurcsány Ferenc. A bukott pártvezető és kormányfő azt mondta: Dehogy Orbánt cselezték most ki ezek, hanem saját magukat és választóikat! (Ide illet volna még az a híres „lárifári”, amit évekkel ezelőtt a mostani miniszterelnökkel való tévévitájában használt…) Az impotensnek nevezett tárgyalássorozat eredményéről nemcsak véleményt mondott a rivaldafényt, a kamerákat, mikrofonokat oly' nagyon szerető Demokratikus Koalíció-vezér, hanem azonnal elő is terjesztette kis pártjának koncepcióját a jövő évi választásokra. Ezek szerint ő bizony nem lacafacázik, hanem pártjának listája élére áll és a 2014-es parlamenti választásokon ő lesz Orbán Viktor kihívója! A DK saját listát állít, s mind a 106 körzetben lesz egyéni képviselőjelöltje. Utóvégre nem kispályás ő, mindent vagy semmit alapon törekszik a hatalomba, s mint mondta, „nem akar surranó pályán bekerülni a Parlamentbe, meg kegyelemkenyéren élni. Merthogy pártját nem lehet kivásárolni ebben a dologban két vagy három képviselői hellyel!” Egyszóval bekeményített az egykori miniszterelnök, amit - meggyőződésünk - nyilván nem néznek jó szemmel sem Mesterházyék, sem Bajnaiék. Mert lett légyen az egy alig másfél százalékos pártalakulat is, a végelszámolásnál mindenképpen számít(hat). Ismerve Gyurcsány vehemenciáját, a választásokig hátra lévő időszakban még alaposan megbolygathatja a két „kormányváltó” társaság sorait. AZ MSZP és a Bajnai-féle szövetség hosszú, időnként már „lefagyó” tárgyalássorozata mindenre hasonlított, csak építő jellegű, valóban előre mutató és közös érdekeket szem előtt tartó megbeszélésekre nem. Hiába kommunikálták a nyilvánosságnak a kormányváltás érdekében történő összefogást, a választási szövetség létrejöttének szükségességét, rövid időn belül kiderült, hogy csak a miniszterelnök-jelöltségről van szó, annak fontossága minden mást fölülír. S hogy „belülről” miként festett ez szövetségre való törekvés, azt egyes sajtóhírek jól példázzák. A szocialisták a tárgyalások közben nem egyszer keserűen és csalódottan fakadtak ki, amikor tudomást szereztek a Bajnai-féle társaság alattomos lépéseiről. (Még a tárgyalóteremben el sem hangzott a közvélemény-kutatásos megoldás, az Együtt 2014 már úgy szivárogtatta ki ezt a lehetőséget, mint a már végleges megegyezés tényét! Egyik baloldali hírportál pedig elkezdte közölni a részleteket is. Amikor erről hátba szúrásról a szocialisták tudomást szereztek, félbeszakadtak megbeszélések… Hírek szerint ekkor mondták a baloldali párt egyes tárgyaló tagjai, hogy „Elmennek ezek a jó k...va anyjukba! Ilyet mégy az SZDSZ sem csinált velünk!) Aki ismeri az elmúlt több mint két évtized belpolitikai történéseit és a kulisszák mögötti gyakran embertelen, vérre menő hatalmi bajvívásokat, el tudja képzelni a szituációt. Vagy annál még durvább tárgyalási pozíciókat is. Hogy mit hozott ez a kicselezősnek nevezett megállapodás? Végső soron félmegoldást. Mindkét fél érezte ugyanis, hogy tovább nemigen lehet feszíteni a húrt, mind több kritika illeti őket párton belül és kívül, hogy nem tudnak közös nevezőre jutni, ezért valamit fel kellett mutatni. S ők ezt meg is tették: nem lesz közös listájuk, közös miniszterelnök-jelöltjük, a szocialisták 75, az Együtt-PM pedig 31 választókerületben állít egyéni jelöltet. Ennyi. Most azután folyik a helyezkedés, a további huzavona, annak ellenére, hogy a jól értesültek már tudni vélik: ki hol, melyik választókerületben indul. Mindez azonban még meglehetősen képlékeny helyzetet tükröz, annál is inkább, mert a jelöltállítás egy kicsit hasonlít a labdarúgásban bevett gyakorlathoz: olyan kaliberű játékost teszek a csapatba, aki fel tudja venni a harcot az ellenfél spílerével. Ez is szempont. Így azután a Bajnai Gordon által tett kijelentés még korainak tűnik. Még rengeteg változás lesz a most véglegesnek hitt elképzelésekben is, sőt nem tartom kizártnak egy későbbi „összeborulás” lehetőségét sem. A szellemesnek hitt megállapítás helyett azonban meggyőzőbb lett volna, ha a volt kormányfő netán ígéretet tesz a szerencsétlen hajdúsági libatenyésztők kárpótlására. Anyagira természetesen, mert erkölcsi jóvátételre már úgy tűnik nincs alkalom. A bizalmat régen eljátszotta.