Szíjgyártás mesterfokon + FOTÓK

Szinte az egész világról volt már megrendelője – Gyifkó Gyula kisteleki szíjgyártó számos kitüntetése mellé tavaly az Év Mestere díjat is átvehette. Augusztus elejétől munkáiból egy válogatás a Somogyi-könyvtárban is látható lesz.

„Ebben a szakmában nem sok újat lehet alkotni, inkább az a lényege, hogy a régi, több százéves hagyományt ápoljuk” – mondta el portálunknak

Gyifkó Gyula

aranykoszorús szíjgyártómester, népi iparművész, a népművészet mestere, Kistelek díszpolgára, a Magyar Kultúra Lovagja. Családja mintegy kétszáz éve űzi a mesterséget. Mind egyszerűbb, „igára” való szerszámokat, mind díszesebb darabokat készítenek. Előbbieket régen főként a parasztság használta szántáshoz-vetéshez, de már akkor is voltak díszesebb, drágább szerszámok is, amivel vásárra, vagy éppen lakodalmakba jártak. Az uraságok természetesen szintén a míves, magyar sallangos lószerszámokat készíttették maguknak, ma a fogathajtók használják ezeket – meséli a mester. A bőrt kikészítve vásárolják, miután a pécsi bőrgyár megszűnt, már csak Simontornya lehet forrás, de zömében angol és olasz alapanyaggal dolgoznak. Natúr, fehér, konyakszín, barna vagy fekete is lehet a bőr, általában 4-5 milliméter vastagságúak – tudtuk meg Gyifkó Gyulától. Azt is elárulta, a fiával együtt 4-5 tanulója volt, és közülük egy maradt meg a szakmában. Meg persze a fia, aki immár 25 éve önállóan dolgozik, ezzel továbbvive édesapja munkáját, aki 53 évig munkálkodott iparosként, és ma is pár órát dolgozik még a műhelyben.

A mester kérdésünkre arról is beszélt, a mai világban persze már nem úgy lehet megélni ebből a szakmából, mint régen, nincs akkora kereslet, de a minőséggel most is meg lehet fogni a munkát. Hogy ez egyben tartósságot is jelent-e, a mester egyértelműen bólint: ha rendeltetésszerűen használják a bőrszerszámokat, több is, mint örök élet! A mester keze minden munkáját szereti, főként mégis azok állnak közel hozzá, amelyek mutatósak. Műhelyében készült egy különösen nagy becsben tartott lószerszám is, ettől – mint mondta – nem válik meg. Egyszer 2 millió forintot ígértek érte. „Többet ér, de nem eladó” – így a mester. A szíjak, lószerszámok és sallangok egyébként időigényes elfoglaltságot jelentenek. Egy egyszerűbb igás lószerszám 40-50 óra alatt készül el. Tovább növeli az időt például, hogy a parádés szerszámoknál az istrángokat kézzel kell megvarrni, a fonott (illetve fűzött) sallangok pedig akár 50 szálasok is lehetnek. Gyifkó Gyula szinte az egész világról kapott már megrendelést, többek között Ausztráliából, Japánból, Amerikából és Izlandról is, egyedül Dél-Amerikában nincsenek még Gyifkó-lószerszámok, de az angol királyi udvarból is kapott már felkérést. A díszes remekműveket augusztus 1-jétől a Somogyi-könyvtár első emeleti folyóirat-olvasójában tekinthetik meg az érdeklődők.