Megszólalt az éj - Fantom a szabadtérin + FOTÓK

Andrew Lloyd Webber Az Operaház fantomja című musicalje csendült fel szombaton koncertváltozatban a Dóm téren a Madách-színház művészeitől, Szirtes Tamás rendezésében.

Éppen tíz éve játsszák sikerrel Az Operaház fantomját a Madách-színházban, a Galambos Attila-féle magyar szöveg utat talált a hazai közönség szívéhez, a produkció pedig megunhatatlan, cselekménye mélyén ugyanis - közhelyes szólva - ott lappang az "örök üzenet": a szerelem a testben-lélekben torz embereket is képes megváltoztatni. A Dóm téri előadás legnagyobb kérdése a koncertmusical "műfajmegjelölés" volt, innen-onnan hallani lehetett a találgatásokat: vajon milyen lesz? Koncert lett, kérem szépen, méghozzá teltház ("telttér") előtt. Akinek tetszett, az biztosan magáért szereti a darabot, akinek pedig nem, az alighanem amiatt érzett hiátust, mert nem koncertet várt.

Az énekesek kosztümösen felsorakoztak a színpadra egy-egy mikrofon elé, a háttérben a zenekarral (karmester: Kocsák Tibor), a narrátor (Nagy Balázs) pedig kellemes hangon kötötte össze az egyes zeneszámokat. A hangulatot egyrészt a jelmezek (jelmeztervező: Vágó Nelly), másrészt a látvány teremtette meg (látvány: Szűcsborus János, Tóth Kázmér), óriáskivetítő mutatta egész közelről az éppen éneklő színészeket, valamint a színházi előadás egy-egy képe és illusztrációk idézték meg a cselekményt. Christine Daaé (Fonyó Barbara) egy-egy dala világító csillagos körítést is kapott - ez kedves, romantikus kontextust teremtett. Az Operaház csillárjának leszakadását pedig hang- és fényeffekt tette "ijesztővé". Az ilyen előadásoknak - mikor a színész magára van hagyva a mikrofonnal - alighanem az az egyik legnagyobb "kísértése", hogy az énekesek a megszokott színpadi díszlet és cselekmény hiányának ellensúlyozására elkezdik túljátszani a szerepeket - a Fantom szombati előadásán azonban ezt többé-kevésbé sikerült elkerülni. A Fantom, "művésznevén" Sasvári Sándor hangja betöltötte a teret, gesztusai, mozdulatai nem mesterkéltek, a Fantom összetett karakterének minden regiszterét pontosan hozta. Fonyó Barbara is magabiztosan alakítja Christine-t, és a Raoult játszó, illetve éneklő Bot Gábor szerepe szintén eltalált, karaktere jól kimért. Összeszokott és profi csapat, ide értve természetesen a mellékszereplőket is: Pándy Piroska, Rozsos István, Barát Attila, Weil Róbert, Bajza Viktória, Kuthy Patrícia és Vikidál Gyula. A kivetítős megoldás jónak bizonyult, az első részben azonban a kamera körülbelül fél másodperces csúszásban volt a hanghoz képest, ez egyeseknek talán kicsit zavaróan hatott. Összességében azt mondhatjuk, a társulat kihozta a musicalkoncertből, amit ki lehetett hozni belőle, a közönség élvezhette az ismerős zenét, felidézhette a nagy klasszikusokat a "Gondolj rám"-tól a "Maszkabálon" át a "Túl a végső forduló"-ig. "Segíts, és megszólal az éj" - énekelte Christine-nek a Fantom. Hát megszólalt.