„A darab ugyanaz” – Szörényi Leventével beszélgettünk

Az István, a király harminc évvel ezelőtti királydombi bemutatója óta sikertörténet – vajon mi állhat a három évtizedes diadalmenet hátterében? – többek között erről is beszélgettünk Szörényi Levente Kossuth-díjas zeneszerzővel.

A neves komponista és előadóművész az SZTE Tehetségpont keretében működő Sófi-alapítvány idei díszvendége volt a július 7-i ösztöndíjkiosztó ünnepségen.

– Gyakran kap a Sófi-alapítványéhoz hasonló megkeresést?

– Nem, még csak azt sem mondanám, hogy évente. Nem jellemző, ezért is megtisztelő, hogy egy ilyen kiemelt helyzetben díszvendég lehetek. Némi szomorúsággal tölt el persze, hogy ez a megtiszteltetés az idő múlásával is együtt jár.

– Az ön indulásakor könnyebb vagy nehezebb volt a tehetségek helyzete?

– Ha azt mondanám, hogy nehezebb, az nem lenne igaz, de lényegében a közönségre volt bízva az ember tehetsége. Én nem hiszek abban, hogy tehetség csak úgy eltűnik: előbb-utóbb kitör valamilyen formában és helyzetben. Persze más világ volt akkor, nagyon más: az embernek nem csak a közönség, hanem a „hivatalosság” előtt is meg kellett küzdenie azért, hogy érvényesítse a tehetségét, a képességeit. Utóbbi volt a nehezebb.