Közélet

Népszámlálás: példátlanul felgyorsultak a hazai szekularizációs folyamatok

Népszámlálás: példátlanul felgyorsultak a hazai szekularizációs folyamatok

2013. június 11., kedd
Népszámlálás: példátlanul felgyorsultak a hazai szekularizációs folyamatok

Az elmúlt tíz évben példátlanul felgyorsultak a hazai szekularizációs folyamatok, a három nagyegyház híveinek összesített aránya egyetlen évtized alatt 73-ról 53 százalékra olvadt a 2011-es népszámlálás tavasszal napvilágra hozott végleges eredményei szerint - olvasható az evangelikus.hu-n megjelent tanulmányban.

A Magyarországi Evangélikus Egyház honlapján közzétett,

Harrach Gábor

jegyezte összegző írás szerint a szekularizáció Budapesten volt a legerősebb, itt 2011-re a három nagyegyház híveinek lakossági rátája 40 százalékra csökkent. A történész és szociológus szerző megjegyzi: a vallástalanodás Budapest V. kerületében volt a legintenzívebb: míg 2001-ben a kerület lakosságának még 65, addig 2011-ben már csak 36 százaléka kötődött a három nagy keresztény egyház valamelyikéhez, s ezzel az öt legvallásosabb kerület egyikéből az öt legszekularizáltabb közé került. A tanulmány szól arról is, hogy a főváros és Békés megye, nagyobb földrajzi léptékben pedig a központi térség (Budapest, Komárom-Esztergom, Fejér és Pest megyék) és a Délkelet-Alföld (Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Csongrád megyék) alkotja az elvallástalanodás két fő területi centrumát. Budapest esetében az urbanizált társadalmakat jellemző modernizációs trendek következményeinek tudja be a szerző ezt az adatot, Békésben pedig történelmi okra vezeti vissza az elvallástalanodást, ugyanis véleménye szerint ott az átlagosnál drasztikusabban érvényesült a kommunista antiklerikális politika, ami általában az erőteljesebb délkelet-alföldi szekularizációra is magyarázatul szolgálhat. A szerző rámutat: a nagyegyházak utánpótlási bázisa elmarad az országos átlagtól, míg az elöregedettsége meghaladja. A vallástalanok esetében ugyanakkor a magas utánpótlási arány az idősebb korcsoportok alacsony szintű jelenlétére vezethető vissza, vagyis arra a tényre, hogy az 50 év felettiek már a 2001-es népszámláláskor is nagyobb arányban döntöttek a válaszmegtagadás lehetősége, mint a felekezetenkívüliség megvallása mellett. Harrach Gábor emlékeztet arra: az elvallástalanodással nem újszerű jelenségről, hanem egy évtizedekkel korábban megalapozott folyamat felgyorsulásáról van szó, ez a magyar társadalomban a hatvanas évek elején - tehát a Kádár-rendszer konszolidációjának idején - vált tömegessé, a kommunizmus összeomlása után pedig a várakozásokkal ellentétben elmaradt a vallási reneszánsz. Mint írja, ezzel a folyamattal párhuzamosan a felekezet nélküliek (másképpen: vallástalanok), valamint az ebből a szempontból "rejtőzködők" arányának növekedését jelzik az adatok. Harrach Gábor rámutat: a legfontosabb kérdésre - hogy a 2,7 millió "rejtőzködő" között hogyan oszlanak meg a vallásosak és a vallástalanok - nem adható egzakt válasz, "csak valószínű és kevésbé valószínű lehetőségek vannak". Valószínű lehetőségként említi, hogy a felekezethez nem tartozók száma és földrajzi eloszlása - a rejtőzködőkkel ellentétben - tíz év alatt csak keveset változott, ami azt a verziót támasztja alá, hogy az elmúlt évtizedben eltűnt hívek nagy része nem a vallástalanok, hanem a rejtőzködők csoportját gyarapította, és fordítva: a rejtőzködővé vált tömegek nagy része elsősorban a korábbi hívők köréből került ki. Tanulmányában a szerző kiemeli: bár Magyarországon a szekularizáció "szabályszerűen zajlik", azaz magasabb vallásosság a falvakban élők, az idősebbek és az iskolázatlanabbak körében, a gyakorlatban ez nem mindig érvényesül, az evangélikusoknál például a lakossági számarány a végzettségi szinttel együtt emelkedik. Meglátása szerint nem lehet egyértelmű kapcsolatot kimutatni a gazdasági fejlettség és a vallásosság foka között, ugyanis az alacsony vásárlóerő Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon a vallásosság viszonylag magas, a Délkelet-Alföldön azonban alacsony szintjével jár együtt, a magas vásárlóerő pedig a fővárosban és tágabb környezetében gyenge, Nyugat-Magyarországon viszont erős vallásossággal társul. Harrach Gábor megállapítja: a felekezeti kötődések és a jobboldali szavazatok megyei arányszámai között van pozitív összefüggés, a radikális jobboldali szavazók esetében viszont nem mutatható ki ilyen típusú kapcsolat. Arról is írt, hogy a baloldali, illetve liberális szavazók aránya nem a felekezet nélküliek, hanem a vallásukat eltitkolókkal kapcsolható össze, hipotézise szerint pedig a válaszmegtagadás egyfajta ellenzéki önkifejezésként is értékelhető. Mint hozzátette: a vallásukat eltitkolók fele a nemzetiségi hovatartozásáról sem nyilatkozott.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.