Egy nap a szegedi írókkal: a Vénusz vonulásától a képregényekig + FOTÓK

Szombat délelőtt a korábbi hagyományoknak megfelelően beszélgetést tartottak szegedi írókkal és költőkkel az Ünnepi Könyvhéten – a helyi, illetve helyi kötődésű tollforgatókkal Veszelka Attila, a Szegedi Írók Társaságának elnöke faggatta.

Veszelka Attila Busch Pétert

,

Czilczer Olgát

,

Hász Róbertet, Pilcz Rolandot

és

Zelena Andrást

invitálta a színpadra.

Újabb útra hív Hász Róbert

Portálunk Hász Róbert írót, a Tiszatáj főszerkesztőjét faggatta, akinek a könyvhétre jelent meg ötödik regénye, a Vénusz vonulása, mely a 18. századba vezeti vissza az olvasót, Sajnovics János fiatal jezsuita tudós és Hell Miksa udvari csillagász társaságában. Hász Róberttől megtudtuk, Sajnovics János naplója nyomán indult el a történelmi-utazási regény nyomvonalán, és a tudós révén egy belső utazási vonalat is kirajzol a mű amellett, hogy kalandregényes utakon jutunk el Bécsből Vardöig. Hász Róbert azt is elmondta, egyelőre nem gondolkodik most újabb regényben – novellistaként indult, és most szeretne visszatérni néhány novellacsírájához, hogy befejezze őket. A Tiszatájról szólva úgy fogalmazott, a lap irányvonala nem változott, talán csak annyiban – ami törvényszerű –, hogy új kollégák kerültek a laphoz, Tóth Ákos és Orcsik Roland, és így színesebbé vált a folyóirat. „Azt látjuk, hogy jól fogy a Tiszatáj, és ez valamit igazol, persze messze nem vagyunk tökéletesek, de igyekszünk” – összegzett a főszerkesztő. Megerősítette, hogy a mai magyar irodalom elsősorban folyóiratirodalom, ennek talán az az oka, hogy kis lélekszámú nép vagyunk, mely nem tud eltartani annyi írót, amennyi van, így a fő megjelenési lehetőséget a folyóiratok jelentik – ez tulajdonképpen egy szép hagyomány.

18 éves a Kalyber Joe

Pilcz Roland fiatal képregényalkotó neve is többeknek ismerős lehet. Most 18 éves kitalált képregényfigurája, a Kalyber Joe: 1995-ben találta ki, és 2005-ben jelent meg az első képregénye. Roland ott van a képregényes seregszemlékent, így a Somogyi-könyvtárbeli képregényfesztiválon is, azt látja, nem nő ugyan markánsan az érdeklődés a műfaj iránt, de mindig vannak új arcok a comics-vásárokon. Arról is beszélt, nem tudja elképzelni még jelenleg, hogy a képregényből mint fő foglalkozásból meg tudna élni, ezért grafikusként és képregényszínezőként dolgozik. Utóbbi érdekes terület. Mint megtudtuk, Amerikában a képregényes szakma sokkal kiterjedtebb – Roland szavaival élve „iparszerűen ontják” a comicsokat –, mint itthon, jobban el is válnak az egyes munkafolyamatok, a képregényító, a rajzoló, a tuskihúzó, vagy éppen a színező. Míg saját képregényénél Pilcz Roland minden maga csinál, amerikai képregényekhez megrendeleséket kap egyes példányok színezésére a Zenescope társaságon keresztül. Színezte már a Grimm-mesék szuperhős-képregényváltozatát, illetve a Salem’s Daughter című képregényt is.

József Attila traumájáról

Zelena Andrást talán legtöbben a Városi Televízió Szeged főszerkesztőjeként ismerik, a könyvhéten irodalomtörténész arcát is megmutatta. A Szegedtől Szegedig antológiában egy József Attiláról szóló tanulmányt ad közre, melyben a trauma és irodalom viszonyáról értekezik. Portálunknak elmondta, a trauma vizsgálata interdiszciplináris terület, a pszichológia, nyelvészet és kommunikációelmélet találkozik az irodalommal, de vannak néprajzi következtetések is, melyek itt hasznosak lehetnek. „Az irodalomelmélet- illetve a társtudományok ezredfordulót követően megjelent idegen nyelvi tanulmányok eredményeit dolgoztam föl, a versszubjektum szintjén az életrajzi tényektől elvonatkoztatva a trauma közösségi vonását figyelembe véve a korszakra vonatkozó traumafogalmat vezettem be” – magyarázta Zelena András, aki tanulmányában túllép a tisztán freudi elemzésen. Támaszkodik például Dominick LaCapra nézeteire, aki történeti, szociokulturális és politikai összefüggésben vizsgálja a traumát. Az irodalomtörténész hozzátette, szomorúan látja, hogy a téma szakirodalma nem igazán jelent még meg magyar fordításban.

Irodalmárok számára közhely, hogy a költő nem az, amiről ír, vagyis a biografikus alany nem azonos a lírai alannyal. Zelena szerint József Attilánál a közösség problémája jelenik meg. Felhasználja Kulcsár Zsuzsanna pszichológus munkáját, aki a közösség szerepével foglalkozik a gyász feldolgozása kapcsán. Szerinte József Attila nem tudta meggyászolni az édesapját, mert egy olyan narráció született róla, hogy Amerikába helyezték (valójában Romániába ment) – ezzel nem tudott mit kezdeni, a közösség sem tudott bekapcsolódni a gyászfolyamatba. Ez is egy lehetséges magyarázat arra, miért ragadt meg a költő életében traumatikus szinten a gyászhoz való viszonya, miért nem tudott túllépni ezen. Másik közismert neuralgikus pontot jelent édesanyjához fűzödő viszonya. A költő gyerekként egyszer valami rossz fát tett a tűzre, anyja büntetésként megverte, és közben elájult. A kiérkező orvos ekkor állapította meg, hogy anyja halálos beteg – a költő innentől saját magát okolta anyja sorsáért – összegzett Zelena. Hász Róberttel és Zelena Andrással a könyvhét nyitólapján online is beszélgettünk, olvassa el ITT.