Kultúra

A kortárs másként szól – Podmaniczky és Háy a színpadon a színpadról + FOTÓK

A kortárs másként szól – Podmaniczky és Háy a színpadon a színpadról + FOTÓK

2013. június 10., hétfő
A kortárs másként szól – Podmaniczky és Háy a színpadon a színpadról + FOTÓK
konyvhet01_gs

Magyarországon a kortárs darabok a stúdiószínpadokon kapnak helyett, pedig a nagyszínpadra termettek – és minden nagy kor figyelt a maga kortársaira.

A Somogyi-könyvtár Színpadi szerzők színpadon című „tematikus vasárnapján” a 84. Ünnepi Könyvhéten

Závada Pál, Pozsgai Zsolt, Háy János

és

Podmaniczky Szilárd

beszélt színházról és kortárs darabokról, portálunk az utóbbi két szerzőt kérdezte. Podmaniczky Szilárd úgy látja, a kortárs darabok elég kelendőek mostanában. A régi művekben is az ember áthallásosan megpróbálja megkeresni az aktualitásokat, vagy csak egyszerűen szórakozik rajtuk. A kortárs daraboknál a szerzők többsége a mai nyelvet használva, mai porblémákat feldolgozva ír. A kortársak másként szólítják meg a velük egy korban élő embereket – ezt a funkcióját a kortárs színház ma is be tudja tölteni – véli Podmaniczky. Hozzáette: más kérdés, hogy nem mindenütt van arra lehetőség, hogy hosszú időn keresztül játsszák a kortárs darabokat. Az író szerint financiálisan kellene átgondolni, hogy miként lehet az ilyen darabokat (is) preferáló színházakat életben tartani.

A brüsszeli döglött kutya

A szerző portálunknak arról is beszélt, Brüsszelben játsszák a Döglött kutyával őrzött terület című könyve színpadi „változatát”. „Nem is adaptálták a darabot, hiszen a könyvben férfi és női monológ-novellák vannak, ezeket adták elő, mintha hét-nyolc ember a saját életét mesélné el. Nagy élmény volt, hogy a szövegekhez keresték meg azt a formát, hogy miként lehet színpadon megjeleníteni, nem azt nézték, miként lehetne átdolgozni. A rendező, Bárdos Andrea észrevette, hogy ezek önmagukban élő beszédként is működnek a színpadon” – magyarázta Podmaniczky. Az RS9 Színházban pedig most játszák trilógiája harmadik darabját, A fenyegetett gyilkos anatómiája – René Magritte éjszakáit. „Sokszor láttam már az előadást, de annyira jó a rendezés, hogy az első 5-10 percben még mindig kiráz a hideg, mikor látom – olyan szürrealista világot keltenek életre a színpadon” – összegzett a szerző. Az ember fog egy témát, és annak megkeresi a megfelelő feldolgozási módját – adta meg a receptet Podmaniczky Szilárd. „Nekem van szórakoztató darabom is – miközben van benne egy kis drámai játék –, amiből épp most készül hangjáték: a Próbafeltámadás – feltámadáspróba. Azok a darabok működnek igazán jól, amelyeken mindamellett, hogy szórakozik is a nagyérdemű, egy kis drámát is haza tudnak maguknak vinni belőle” – így Podmaniczky.

Nagyszínpadra vágynak

Háy János szerint a kortárs darabok helyzete „vegyes”: nem annyira rossz, mint volt egy évtizeddel ezelőtt. Van néhány kortárs szerző, aki be tudta bizonyítani a színházaknak, hogy érdemes őket bemutatni, hiszen van rájuk érdeklődés. „Azt gondolom, hogy a nézők figyelmét is felkeltette, hogy mit írnak azok az emberek, akik velük együtt, ugyanabban a helyzetben élnek. Egyelőre nem mondom, hogy a legrózsásabb a helyzet, hiszen a kortárs darabok nem tudtak még kitörni a stúdiószínpadokból és meghonosodni a nagyszínpadokon – hiszen ez volna a cél. Az igazán nagy korokban mindig a kortársak voltak a nagyszínpadon, és nem a régi klasszikusok” – emlékeztet Háy. „Mintegy tíz éve vagyok színpadi író, és Magyarországon talán két nagyszínpadi bemutatóm volt. Volt Szegeden egy Mandragóra-bemutatóm, amit szerettem, és most talán lesz Budapesten is. A legkedvesebb a debreceni A Gézagyerek volt, hiszen az volt az első darabom” – sorolta a szerző. Világszerte voltak különleges felolvasások a darabjaiból, különleges élményként idéz fel például egy delhibeli felolvasást. „Jó érzés Lengyelországba otthonosan hazamenni, olyan, mintha kicsit én is az ő szerzőjük lennék – három-négy bemutatóm is volt, nagyszínpadon – náluk a kortárs darabnak ott a helye” – mesélte Háy János.

A bátrak

Az író szerint a magyar irodalom elvesztett régi struktúráját, melyben a líra töltötte be a vezető szerepet. Ennek Háy szerint egyértelműen az üzletiesség az oka – az irodalom kikerült a piacra. „Ez nem baj, ez tény. A legeladhatóbb portréka a regény. A vers méltatlanul háttérbe szorult, mint költőnek és sok kiváló költő ismerőjének ez nagy szívfájdalmam. Bizonyos tekintetben a költők ma bátrabbak, mint a prózaírók, hiszen nem függenek az üzlettől: Marno Jánosnál, Krusovszky Dénesnél, Nemes Z. Máriónál vagy Tandori Dezsőnél sokkal bátrabb kihívásokra talál az ember, mint a prózában” – így Háy János. „Drámaírónak lenni nálunk nem íróság. A lengyelek azt mondják, hogy ha egy költő vagy prózaíró drámát tud írni, az az életmű koronája. Magyarországon ha színpadi szerző leszel, gyanakodva néznek rád, mintha kicsit kiírtad volna magad az irodalomból. Reméljük, ez változni fog. A drámának ugyanakkor van egy praktikus szerepe, a teátrumoknak szükségük van ezekre a szövegekre” – fejtegette a szerző. Háy elárulta, és most kezd el dolgozni egy színpadi művön Horváth Csabának, valószínűleg Móricz Barbárokjából ír darabot.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.