BOR-line - Szurdi Zsolt ByeAlexet hívná meg a SZIN-re + FOTÓK

A Rock Klub atyja szerint a mai fiataloknak kezd elege lenni az egyforma zenéből, igénylik az egyedi hangzású élőzenét. Példa erre a szegedi garázszenekarok nagy számú fellépése is a Stefánia 6. szám alatt.

- Mint mindig, most is a bortól indulunk ki. Szereti a borokat?

- Nem vagyok nagy borfogyasztó, nagyon ritkán iszok vörösbort, de ma már abszolút nem iszom. Az alkoholt sem szeretem, maximum a citromos sört, ha az annak számít...

- A zenei világához, a folk-rockhoz és a rocker életmódhoz pedig nagyon is illene a borozás.

- Pedig az az igazság, hogy nem iszom sem próbákon, sem fellépéseken, mert szerintem nem lehet alkoholos állapotban zenélni. Van aki máshogy vélekedik erről, de nekem nem megy úgy, ezért nem is erőltetem.

- Ön a Szegedi Ifjúsági Napok kezdetétől, a 60-as évek végétől részt vett a fesztiválokon. Elégedett az utóbbi évek felhozatalával? Mi az, amin változtatna?

- Ennek a kérdésnek nagyon örülök! Igazából a SZIN-t mindig más módon képzelték el: a kommunista érában 1968-tól a KISZ rendezte az ifjúsági napokat, 88-89-ben a rendszerváltozáskor pedig mindenki tolta el maga elől, félt tőle, szocialista találmánynak tartotta. Mi felkaroltuk, a klubunk teljes mellszélességgel kiállt mellette. Ez azt jelenti, hogy 13 évig a Rock Klubos arcokkal,

Révész Zsolttal

vagy

Zsivkovics Ákossal

csináltuk. Próbáltunk innen-onnan pénzt szerezni, sikerült végül 93-ban a Laposon nagyobb rendezvényeket tartani -

Deák Bill Gyulával

is például. A mai SZIN kiváló területen van, egy vízparti helyszínen egy ifjúsági rendezvény mindig jó helyen van, "Tiszásabb" terület nem is lehetne ott a lokálpatrióták számára. 2002-ben azonban elértünk oda, hogy már nem nagyon bírtunk vele így május elsején

Újhelyit

és

Botkát

is megkerestem és jeleztem, hogy visszaadnám a városnak. Nem is volt sose a mienk, csak kitartottunk amellett hogy nem veszhet el. Igent mondtak rá, azóta a város szervezi, és azóta olyan a SZIN, mint most.

- Ön milyen részt adna a szegedieknek a fesztiválon?

Az országban előtte példaértékű volt az ifjúsági napok, de a rendszerváltás után a Sziget és a többi fesztivál kezdetével átformálódott a műfaj, a piac felé hajlott el erőteljesen. Mi nagyon büszkék voltunk rá, hogy részt veszünk a szervezésben, nem is kerestük a többi naggyal a kapcsolatot, de most már egy cég nyomja le az egészet a hangtechnikától a szervezésig. Vannak itt Szegeden is olyan technikusok szerintem, akik a hangosítást kiválóan meg tudnák oldani, nem kellene Budapestről hozni szakembert. Nem értem, hogy a szegediek miért nem vesznek részt a dolgokba annyira, mint amennyire Szeged része ez az egész. De értem, hogy ma már az egész fesztivál a pénzről szól - egy ifjúsági fesztiválnak pedig nem mindenáron erről kellene szólnia. A zenekarokkal kapcsolatban: akkor voltak jól működő szegedi zenekarok, amikor az itteni fesztiválokon is szerepelhettek. A ló, aki sűrűn húz, jobban is teljesít: a saját zenei kultúránkat fagyasztottuk be azzal, hogy félretettük az itteni bandákat. Pedig működne ez együtt is, nem zárja ki a szegedi zenekarok felépítése az országos együtteseket. Mi hiába próbáljuk a Rock Klubbal a bandákat feléleszteni, ha a világ ízlése felé repített együttesek között nem szerepelhetnek. A meghívásuk pénztől is függ, és sok a "mű-DJ" is, akiknek egy élő fesztiválon nem szabadna túlsúlyba kerülniük. A 70-80-90-es években jól muzsikáló zenekarok már nemigen működnek a közönség előtt, hiszen az új generáció igényei is mások lettek. Új közönség új zenekart kíván.

- Az utóbbi években a tehetségkutató műsorok igen nagy népszerűségre tettek szert, mi a véleménye róluk?

- Nagyon egyforma zenék, énekesek és hangszerelési módok vannak a jelenlegi zenei köztudatban. Azt figyelmet meg, hogy egy sablonra mennek: illik úgy hajlítani, mint a

Kállay-Saundersnek

, de nem úgy ahogy az igazán jó hanggal bíró énekesek, mint például

Rostás Károly "Huttyán"

, aki zseniálisan énekelt. Az a baj, hogy egy trendet akarnak kialakítani arról, hogyan kell énekelni. Azért szeretem

Bob Dylant

, mert csak saját magához hasonlíthatom, vagy

Tina Turner

vagy

Tom Jones

is igen különleges előadásokkal állt a színpadra. Egy hangnak, zenésznek meg kell érnie, ahogy a zenekarnak is sokáig együtt kell dolgoznia, hogy igazán előre tekintő zenét produkálhasson. Ezért nem feltétlen jó út, ha egy tizenévesből gyártunk sztárt. És nem árt az sem, ha egy könnyűzenei csapat használja a saját népének kultúráját - akár díszítésben, akár hangszerben vagy dallamvilágban. Ezt hiányoltam az Eurovíziós Dalfesztiválon is. A mostani zenészekkel olyan szerződéseket iratnak alá, ami alapján 150 ezer alatt fel sem léphet, hogy juthasson a csatornának is. Így nincs esélye az egyedi stílusnak érvényesülni.

- Előző vendégünk, Veprik Róbert kérdését tolmácsolnánk, aki arra volt kíváncsi: milyen zenekarokat hívna most a Szegedi Ifjúsági Napokra?

- Először is nem lenne jó, ha az én kezemben lenne az egész, hiszen ekkora fesztiválokat már csak csapatok tudnak létrehozni. A külföldi mozgás ezen a téren nem túl jelentős - erre sem ember, sem pénz - sem pedig akarat nincs. A fesztivált nyereségessé kell tenni, ez nyilvánvaló, de valahol kell húzni egy határt. Ha jól tudom, most rengeteg DJ lép majd fel, de elsősorban az élőzene felé tolnám vissza a rendezvényt. Olyan korosztályokat is bevonnék, akik még eljönnének szívesen, mint az öreg rockerek, akik még mindig nyomnák a bulit. Egy szervezőnek ki kellene menni az iskolákba, gimnáziumokba, hogy a fiatalokat kérdezzék: mit hallgatnátok, mi tetszene. Akik most tanulnak a gimnáziumokban, már nagyon önálló emberkék, nem lehet úgy irányítani őket, mint anno minket lehetett. Ebben a globális világban nincsen alternatíva, csak amit kijelölnek a kultúra irányába - az egyén megérdemelné, hogy egy ekkora befektetés mellett kikérjük a véleményét, hogy mit szeretne, nem igaz? Hogy valami konkrétumot is mondjak:

ByeAlexet

feltétlenül meghívnám: elgondolkodtató, hogy mindig ki akarták ezt a szerencsétlen gyereket rakni, nem fért bele abba a mesterségesen kialakított kultúrkörbe, pedig kiderült, hogy tetszik az embereknek. Azért különleges, mert egy egyszerű dallal, egyedi szöveggel, néhol hamisan énekelve is az emberek szívéhez tudott szólni. Nem játszotta el az agyát, csak felállt a színpadra és elénekelte, amit szeretett volna.

- A Rock Klub alapítójaként benne van a város underground zenei életében. Hogy alakult ezeknek a garázszenekaroknak a sorsa, vannak-e igazi tehetségek, kit emelne ki?

- Mindig is voltak ilyen zenekarok - a rosszindulatú, irányított, zenei formákat diktáló médiák nem fogják tudni felborítani az emberek jóhoz való érzékét. Akit lehet befolyásolni, az jól megvan, de az emberek azért érzik, hogy a mainstream zenei világban azért nincs minden rendben. Ha lemegyek ebbe a közösségbe - ahol nem csak zenélnek, de verseket írnak, festenek is - köztük mindig igaz lesz, hogy azokra a zenékre, ami az ő alkotásuk, ami közöttük születik, arra mindig kíváncsiak lesznek. A mostani Rock Klub önfenntartó, a Szegedi Ifjúsági Egyesületnek - aki működteti - nincs tartozása. Nem akarok ebből megélni, én is egy iskolában tanítok. Itt nem az a cél. Amikor elkezdtem muzsikálni úgy gondoltam, hogy utánunk már senki nem lesz olyan, mint én. Rájöttünk azonban, hogy ők már azzal születtek, mint ami bennünk alakult ki. Ma is azt vallom, hogy a mostani zenészek sokkal jobbak, mint az én korosztályom. Azokat a tapasztalatokat már "genetikailag" megkapják: a gitáros keze gyors, mint a villám, tök jól zenélnek. A neten beülnek és oktatóprogramokat keresnek, otthon is gyakorolhatnak - nekünk ilyen nem volt korábban! A rockzene mellett engem a népzene is mindig érdekelt, úgy láttam, egyre kevesebb zenész játszik ebbe a műfajba Szegeden. Itt van pedig a Rozsdamaró, a Korinda,

Patyi Zoli

, de egy ekkora városban több táncház is elférne. Jó látni a tévé népzenei műsorát, igazán a nemzet a zenéjében is nemzet marad, ez egy fontos része a kultúránknak.

- Úgy tűnik, divatba jött az etno-rock is, egyre többen hallgatják. Jól látjuk?

- Amikor elkezdünk muzsikálni a Gőzerő elődjével 74'-ben, akkor már a Kormoránnal is jó barátok voltunk, kinevelkedett egy újabb nemzedék. Most egy csapatra mindenképpen oda kell figyelni, ez pedig a (szerintem világ legjobbjává előlépett) Fabula Rasa. A basszusgitárosuk,

Földes Gabi

velem alapította Gőzerőt, és

Mókus

is Rock Klubos zenész volt, vagy akár a dobos,

Kertész Ákos

. Nem véletlenül úgy konferálták fel őket a televízióban, hogy ők az elmúlt 20-30 év legjobb zenekara. Ezzel a zenével az Eurovíziós Dalfesztivált is megnyerték volna, kár, hogy végül nem tudtak nevezni.

A Gőzerő zenekar egyébként a borfesztivál és Szeged Napja ünnepségsorozat részeként a Gasztroudvar színpadán, a Klauzál téren, szombaton 15 órakor lép fel legközelebb.

- Mit kérdezne a következő vendégünktől, Lippai Páltól, a rendszerváltás első szegedi polgármesterétől?

- Nagyon jó vízilabdázó volt még a hatvanas években. Azt kérdezném tőle, hogy mit szól a A-Híd Szeged szerepléséhez, illetve, hogy nem jutottak be a döntőbe.

18.00

Beszélgetésünkhöz a Lantos pincészet (a borfesztiválon 40-es számú pavilonnál) 2012-es évjáratú Ezerjó borát fogyasztjuk el. A szőlőfajtát a 18. században, Nógrád vármegyéből kezdett el terjedni. A filoxéra-vész után az Alföldön is nagy számban kezdett megjelenni. Igazi hazája Soltvadkert, egy időben az osztrákok is ilyen szőlőt vittek magukkal hazai italaik feljavítására. Nehezen kezelhető fajta, nagyon fagyérzékeny, ami ezen a területen komoly kihívást jelent a téli fagyok miatt. Gyalogműveléssel lehet gondozni, ami sajnos nagyon drága, télen óvni kell a nagy hidegtől is. Kifejezetten karakteres fehérbor készül belőle, magas savtartalma miatt alkalmas pezsgő készítésére is.

17.45

Kellemes, napsütéses délutáni idő fogadja a borfesztiválra kilátogatókat, az elmúlt napok zivataros időjárása után talán ma este nem mossa el az eső a rendezvényt. Mai vendégünk, Szurdi Zsolt már megérkezett a sátrunkhoz - bontjuk a bort, hamarosan kezdődhet a beszélgetés!

Galériánk a borfesztivál pünkösdi hétfőjéről: