Két kiállítás nyílik a hét végén Hódmezővásárhelyen

A tavalyi hódmezővásárhelyi képzőművészeti szimpózium ihlette alkotásokból, illetve a legrégebbi magyarországi alkotótelepen, a Gyulai Művésztelepen készült művekből nyílik kiállítás szombaton és vasárnap a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban.

Másfél évtizeddel ezelőtt hívták életre helyi művészek – Hódmezővásárhely városának támogatásával – a képzőművészeti szimpóziumot, amelynek célja, hogy a nagy múltra visszatekintő vásárhelyi festőiskola hagyományaira támaszkodva és ezeket újraértelmezve szülessenek sokszínű alkotások a rendezvényen résztvevő művészek kéthetes együtt gondolkodásának eredményeként. A Tornyai-múzeum földszinti termeiben szombattól az érdeklődők sokszínű és izgalmas válogatást láthatnak a különböző alkotói szemléletekből – mondta Nagy Imre művészettörténész, a tárlat rendezője. A művészek a vásárhelyi realista hagyományokra építve, de azt széles skálán értelmezve vonultatják fel munkáikat. A kiállított művek között szerepelnek többek között

Sonkoly Tibor

pontos, szinte fényképszerű emberábrázolásai, feltűnnek

Zoltai Attilának

témaválasztásukban a vásárhelyi hagyományokhoz visszanyúló tájképei. Egyes alkotásokat az oldottabb festőiség jellemzi, de a nézők megtekinthetnek expresszív vagy éppen elvont festményeket és grafikákat is, például Nagy Nándor műveit. Vasárnap nyílik a múzeumban a legrégebbi magyarországi alkotótelep, a Gyulai Művésztelep több mint négy évtizedét bemutató kiállítás. A tárlat eddig ebben a formában még be nem mutatott anyagát közel kétszáz műalkotás alkotja, a művésztelep eddigi munkáinak igazi keresztmetszeteként. A Gyulai Művésztelepre 1969 óta járnak hivatásos művészek és a pályára készülő fiatalok. A

Tóth Tibor

festőművész vezetésével kialakított sajátos arculat egyedülálló színfoltjává vált a magyar képzőművészeti palettának. Az itt alkotó művészek a realizmus jegyében, természetelvű ábrázolásmódban dolgoznak, fő témájuk a kisember és környezete. A június 2-ig látható tárlaton bemutatott festmények, akvarellek, grafikák, fotográfiák és plasztikák a magyar közelmúlt valóságába szociografikus érzékenységgel vezetik el nézőiket.