Vélemény

Vélemény: Elsikkadt hír a sajtószabadságról

Vélemény: Elsikkadt hír a sajtószabadságról

2013. február 3., vasárnap
Vélemény: Elsikkadt hír a sajtószabadságról

Elsiklottunk egy olyan hír mellett is, amelyre két évvel ezelőtt még jóval több figyelmet fordítottunk. Ez pedig nem más, mint az Európa Tanács főtitkára által tartott minapi nemzetközi sajtótájékoztató, amelyen kerek-perec kimondta: „a magyar kormány kielégítő választ adott az aggodalmakra”. Jelesül azokra a korábban álságos és mocskolódó – hazai és külföldi - vádakra, amelyek támadták hazánkat a sajtószabadság és ezzel kapcsolatosan a magyar demokrácia hiánya miatt!

Mozgalmas hetet tudhatunk magunk mögött. A krónikások itthon és határainkon túl is feljegyezhettek néhány olyan eseményt, amelyre kíváncsi lesz a hálás utókor. Persze, nem mindenki. Mert míg egyikünk fontosnak véli a történést, másikunk csak legyint, különösebben nem hozza lázba a szűkebb vagy tágabb környezetében zajló esemény. Így volt ez most is, s ez jól érezhető a média érdeklődéséből. Merthogy egyeseket hidegen hagyott az LMP szakadása, a húsosfazékhoz való közelebb jutás időben való biztosítása, mások hosszasan taglalták az „erővonalak későbbi meghatározását”. Hazánk és az IMF már-már maratonira nyúlt tárgyalásai sem foglalkoztatja az embereket, így a sajtó sem ugrik azonnal, ha megjelenik egy közlemény a két fél tárgyalásáról, különösképpen most, amikor kiderült, hogy még sincs akkora szükségünk a gazdag nagybácsira. Az, hogy Beatrix holland királynő lemondott a trónról a fia javára, II. Erzsébet angol uralkodó pedig nem hajlandó megtenni ezt a lépést, még némi érdeklődést kiváltott ugyan, elsősorban a 87 esztendős brit királynő kora miatt, de ez a hírhullám is gyorsan elült. Nemkülönben az információ, miszerint az angolok 2016-ban elhagyják az EU-t, napjainkban esetleg a szakpolitikusok körében számít kiemelt fontosságú hírnek. Nem úgy a kormánytisztviselők, az országgyűlési képviselők hét végén megjelent vagyonnyilatkozatai! Ez az igazi csemege most az ország közvéleménye számára: melyik honatya mennyit gazdagodott, Orbánnak a tetőtér beépítése után mekkora háza, ki vásárolt versenylovat, s ki Jaguár sportkocsit, hogy lehet Mesterházynak, a szocialisták vezetőjének kilenc ingatlanja és krosszmotorja , Gyurcsánynak, a szegények szószólójának 88 milliós évi osztaléka? Miként magyarázható az az ellentmondás, hogy a legtehetősebb kormánytag, a belügyminiszter Pintér Sándor, akinek 22 ingatlanja van, de mellette egy 1995-ben örökölt Wartburg személygépkocsija is? (Nem tudom a közlekedésiek ellenőrizték-e már műszaki engedélyét és büntették-e gyorshajtásért…) Miért volt fontos a nyilatkozatban feltüntetnie Tállai András államtitkárnak, hogy a 2012-es évben 20 üveg házi pálinkát, 60 üveg bort és 10 kiló füstölt kolbászt kapott ajándékba, öt alkalommal pedig disznótoros csomagot is?! S miért kell sajnálni Simor András jegybankelnököt, amiért a tavalyi 1,65 helyett csak 1,58 milliárd forintot tesz ki a befektetési alapokban tartott vagyona? Megannyi kérdés, lehet rajta rágódni, különösképpen mai helyzetünkben, amikor mi, kisemberek, nehezen fizetjük ki havonta (az immáron csökkentett) gáz-, villany- és fűtésszámláinkat is. A fentiek mellett persze elsiklottunk (pontosabban a baloldali és bulvársajtó tette ezt) egy olyan hír mellett is, amelyre két évvel ezelőtt még jóval több figyelmet fordítottunk. Ez pedig nem más, mint az Európa Tanács főtitkára által tartott minapi nemzetközi sajtótájékoztató, amelyen kerek-perec kimondta: „a magyar kormány kielégítő választ adott az aggodalmakra”. Jelesül azokra a korábban álságos és mocskolódó – hazai és külföldi - vádakra, amelyek támadták hazánkat a sajtószabadság és ezzel kapcsolatosan a magyar demokrácia hiánya miatt! Két év elteltével tehát bebizonyosodott, hogy a jobboldali kormány megbuktatására irányuló hisztériakeltés nem érte el a célját. Megbukott, és a továbbiakban az új kezdeményezések már hiteltelenek lesznek, a feltüzelt (és a végletekig tájékozatlan) EP-képviselők sem fognak már ragtapasszal leragasztott szájjal és üres címlapokat lobogtatva megjelenni az ülésteremben, csak azért, mert baloldali frakciótársaiknak udvarolva, a néhány tagú magyar szociálliberális képviselő által terjesztett rémhíreket „igazzá” akarják minősíteni az európai közvélemény előtt. Kíváncsian várom, valószínűleg mások is, hogy dühtől és gyűlölettől vörös, magukból kikelt képviselők most miként vélekednek? Kiáll-e valaki közülük és úriember módjára azt mondja a magyar parlamenti képviselők előtt: pardon!? Erre már nem mernék mérget venni. Csakúgy, mint arra sem, hogy a portálunkon megjelent, a fenti témához való publicisztikához hozzászólók trágárságaiért, mocskolódásaiért valaki is elnézést kér. Merthogy a szabad gondolat- és véleményszabadságnak az is egyik ismérve, amikor valaki nyilvánosan kifejtheti meglátásait, álláspontjait… S ezen a portálon ezt bárki megtehette. A sajtószabadság szellemében.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.