Szenzáció helyett korrajz – a Pipás-történet valódi tanulságai

Pipás Pista alakjában mindenki egy betyárideált követő bérgyilkos szenzációját látja, és teljesen kiforgatják a történetét – véli Bubryák István, a Pipás Pista című dokumentumfilm szerkesztője, aki könyvet is írt az átokházi különc asszonyról.

A hatvanas évek második felében jelent meg

Szabó László

Bűnügyi múzeum című könyve, ebben találkozott

Bubryák István

először

Rieger Pálné

, született

Fődi Viktóra

alias

Pipás Pista

történetével. Mint elmondta, megdöbbentette, hogy a Szeged környéki tanyavilágban ilyen eset megtörténhetett, hogy egy magát férfinak kiadó nő gyilkosságokat kövessen el. Később kiderült, a könyv sok mendemondát is tartalmaz – erről már

Ember Judit

filmrendező világosította föl Bubryákot. A rendező már egyszer felgöngyölítette a szálakat, és játékfilmet tervezett a Pipás-történetből, de mivel

Nagy Imre

köréhez tartozott, a hatvanas-hetvenes években mellőzötté vált a filmes szakmában. Bubryák István egy Pipás Pistáról szóló dokumentumfilm tervével kereste fel.

Mindenki tudta, hogy nő

Mindenekelőtt a Szabó László-kötet tévedései váltak világossá Bubryák számára. Csak néhány példa: nem a börtönben derült ki Pipás Pistáról, hogy nő – ezt az egész tanyavilág tudta. Nem a padláson találtak rá, hanem jól tudták a lakcímét: akkor már Tompán élt. Egy

Pintér Ferenc

nevű rendőr nyomozott az ügyében, letartóztatásakor ő, valamint

Andrássy Albert

rendőr és

Bauer

(később Bánsági néven ismert) detektív volt jelen. Ami az asszony korábbi életét illeti, nincs arra sem adat, hogy valóban megerőszakolták volna 13-14 évesen. Az általa elkövetett gyilkosságokról annyit lehet tudni, két ember,

Dobák Antal

és

Börcsök István

felakasztásával vádolták – sorolta Bubryák István.

A gazdaság „urai”

De miről is szól a Pipás-történet? Az első világháború után járunk: iszonyatos szegénység, tudatlanság, babonaság és elmaradottság mindenhol. „Ember Judit éles szemmel vette észre: mivel a világégés miatt a férfiak elmentek a frontra, az otthon maradt asszonyoknak kellett vinni a gazdaságot – ami egyre jobban ment. Ugyanis háborús konjunktúra volt, lábon vették meg a gabonát, csordában hajtották el a marhát, ráadásul az időjárás is kedvezett a mezőgazdaságnak ezekben az években. Az asszonyok akarva-akaratlan a gazdaság urai lettek, és elkezdtek jobban élni. Mikor hazatértek a férfiak, vissza akarták venni az irányítást – és sok helyen ezt nem hagyták. Meg vagyok győződve, hogy részben ez volt az egyik Pipás-gyilkosság hátterében is” – magyarázta Bubyrák István. Kifejtette: Börcsök hazatérte után ivott, és ütötte-verte a családot – a tanúk egybehangzó állítása szerint puskával zavarászta az asszonyt. Ő pedig nem bírta tovább: összeszövetkezett a Pipással, hogy öljék meg az embert, mert már a házat adja el a fejük felől. Dobáké másik történet: ott az asszony volt felelőtlen és költekező, nagy parasztbálakat rendezett. Az öreg hazajött a frontról, és iparkodott volna megélni, de az asszony eltapsolt mindent. A kor két jellemző férfitípusa figyelhető meg a történetben – összegzett Bubryák.

Értéktelen életek

A szerkesztő arról is beszélt, Pipás Börcsök felakasztását valószínűleg nem is tartotta bűnnek. Dobák meggyilkolásáról viszont nem beszélt, úgy mondták a szemtanúk, még a börtönben is kísértette, vele álmodott. Szégyellte tettét, hiszen az az ember nem szolgált rá a halálra. Pipás az akciókhoz bűntársakat is szervezett, így elfogásuk után hat emberre kért halálbüntetést az ügyész. Mindenkit elítéltek, de csak Pipás kapott halálbüntetést. Karácsonyi ajándékként azonban

Horthy

kormányzó megkegyelmezett neki, mindez 1933-ban történt. Kilenc év múlva, a börtönben hunyt el. „Két embert megölt – nem fölmenthető, de figyelembe lehet venni bizonyos magyarázó körülményeket: milyen létfeltételek között élt, milyen viszonyban volt azokkal az emberekkel, akiket megölt, vagy akik őt felbujtották” – érvelt Bubryák. Hozzáfűzte: Börcsök a haverja volt, akit egyszer a nyakában vitt haza. Mégis, az áldozat nem egészen 16 éves fia tartotta a lámpát az akasztáskor – kellett lennie elkeseredésnek abban a családban. „Számukra az emberéletnek igazából nem volt jelentősége, nem tudták érzékelni, hogy mekkora kincs, lehetőség az, hogy valaki él. Ezért könnyen is döntöttek. Volt egy háború, mikor emberek kitüntetést kaptak az ölésért – a felbujtók csak saját magukért öltek, ezért pedig büntetés járt – nem értették a különbséget” – emelte ki Bubryák István.

Egy „talán igaz történet”

Pénteken tartották a színházban a Pipás Pista tanyawestern ősbemutatóját

- persze más a színpad, és más a valóság. Miért járt a nagy teherbírású asszony férfiruhában? Bubryák szerint a szemérmes-álszemérmes kor nem beszélt Pipás nemi identitásáról sem. Ez az asszony pipázott, káromkodott, ivott, a legnehezebb munkákat végezte, ha kellett, kaszált, ha kellett fuvarozott. Férfiruhában járt, a Mars téri piacon sorba állt a napszámosok között munkáért. Férfiként dolgozott, és férfibért kért. Később ölelgette, csókolgatta a nőket – a bíróság pszichológiai szakvéleményt kért róla, amit végül mégsem hallgattak meg. Pipás két gyereket szült, házasságban élt a nála harminc évvel idősebb

Rieger Pállal

, akinek első feleségétől hat gyereke volt. „Valószínűleg nem tetszett neki a házasélet, és talán valamiféle nemi identitásváltással kereste a kiutat a hagyományos szerepéből. Érdekes a tanyavilág válasza: nem érdekelte őket, tudomásul vették, de nem csámcsogtak rajta” – tudtuk meg Bubryáktól. „Sok év után úgy döntöttem, hogy megírom a történetet, a filmből sok érdekesség, megszólaló kimaradt” – folytatta a szerkesztő. „Maradok az eredeti koncepciónál: Pipás Pista története egy megrendítő korrajz a 20. század elejéről, azokról a viszonyokról, amik akkor a Szeged környéki tanyavilágot jellemezték. Annál inkább tisztába kell tenni: Pipás alakjában mindenki a szenzációt látja, és teljesen kiforgatják a történetét” – így a Pipás Pista talán igaz története című kötet szerzője. A könyvet február 4-én 16.30-kor a Somogyi-könyvtár első emeleti folyóirat-olvasójában mutatják be.