Szegedi direktori pályázat – Országos hírű előadásokat ígér Szolnoki Tibor

Nevét többek közt az Operettvilág Együttes alapítójaként ismerjük, de Szegeden mindhárom tagozatot kiegyensúlyozottan szolgálná, elsősorban a klasszikus remekművekkel hódítaná meg a szegedi nagyérdemű szívét – a szegedi direktori posztra pályázó Szolnoki Tiborral beszélgettünk.

A szegedma.hu a szegedi főigazgatói pályázat mind az öt indulóját megszólaltatta, így

,

,

és

után végül, de nem utolsósorban

Szolnoki Tibort

kérdeztük, hogyan képzeli el a szegedi teátrum vezetését. Nem él ugyan Szegeden, de a hozzá eljutó szakmai hírek alapján úgy érzi, a prózai társulat nem olyan erős, mint amilyennek egy vidéki színháznak lennie kellene. „Igaz, hogy Szegeden nagy hagyománya van az operajátszásnak, de a színjátszásnak is, ezt a megfelelő darabválasztás segítségével lehetne erősíteni” – magyarázta Szolnoki Tibor. Hangsúlyozta, nem kételkedik a társulat művészeinek képességeiben, sőt, úgy véli, azok maximális kihasználásával kellene műveket a színpadra vinni, hogy az vonzóbb legyen a közönség számára.

Fel kell nőni

„A fantasztikus tradíciókkal rendelkező operatagozat előadásairól egyre kevesebbet hallok – úgy tudom, nincsenek megfelelő státuszok, sok a vendégénekes. Régen 20-25 énekes volt státuszban, nagyszámú énekkar is működött a színházban” – folytatta a pályázó. Hozzáfűzte: a jelenlegi helyzetre nem szolgálhat egyedül a forráshiány magyarázatul. „Úgy tudom, hogy a Szegedi Nemzeti Színházat mint kiemelt nemzeti színházat másfél milliárdos támogatás illeti meg. Persze távolról nehéz pontos ítéletet alkotni, de ez mindenképpen jelentős összeg. Biztos vagyok benne, hogy ebből lehet státuszokat teremteni, és olyan előadások jogdíjainak lehet birtokába jutni, melyek a közönség számára is vonzók” – fejtegette. Szolnoki Tibor arról is beszélt, húszéves tapasztalattal rendelkezik a saját színháza vezetésé révén, mely egy magántársulat. Jól tudja, mindenki a saját társulatát szereti, nem a vendégművészeket. A publikum azokat az arcokat és egyéniségeket kedveli, akiket sajátjának érez, megismer Szegeden. „Nem segítség, hogy az operatagozat egyes szerepekre vendégeket hív ahelyett, hogy saját énekesei lennének” – véli Szolnoki. Hozzátette: talán a Szegedi Kortárs Balett az, amely

Juronics Tamás

művészeti vezetésével minden gond nélkül, sikeresen és népszerűen működik – erről sokkal többet hallott már. Véleménye szerint a másik két tagozatnak is fel kellene nőnie a baletthoz.

A jó és a rossz színház

„Nem koncepcióról kell beszélni, hanem jó és rossz színházról. Az a jó színház, amelyet a nézők szívesen látogatnak, azok a jó előadások, amelyeken telt ház van, és hírük Szeged városán is túlnő, és országos szinten beszélnek róluk” – emelte ki Szolnoki Tibor. Bár pályája sok tekintetben az operetthez kötődik, Szegeden egyáltalán nem helyezné középpontba a műfajt. „Én Szegeden nem operettszínészként szeretnék működni – mindhárom tagozatot azonos mértékben szolgálnám. Eszem ágában sincs az operett műfajnak túlsúlyt teremteni” – szögezte le Szolnoki. Ugyanakkor arról is beszélt: az operett műfajában vannak a számtalanszor játszott Kálmán Imre- és Lehár Ferenc-dallamok mellett más mesterművek is. Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában keletkezett műfaj ritkán előadott gyöngyszemeit bizonyára szívesen látná és hallaná a szegedi nagyérdemű is. Ami a repertoárt illeti, Szolnoki Tibor a klasszikus darabok híve, mind a próza és dráma, mind pedig az opera terén. Az operatársulatnak nem csak évi két operát kellene játszania, a drámatagozatnak pedig a két játszóhely külön lehetőségeket ad, a klasszikus, romantikus remekműveket

Shakespeare-től

Csehovig

a Nagyszínházban vinné színre – szavai szerint ezek örök érvényű tartalommal rendelkeznek a néző számára. Szeged egyetemi város, de nem szabad megfeledkezni a város más lakóiról sem, ugyanakkor ha az egyetemisták a klasszikus műveltséghez tartozó zenei és drámai élményekben nem részesülnek, biztos, hogy hiányt éreznek – folytatta Szolnoki Tibor.

Más arculat

A direktori posztra pályázó művész azt is elmondta, konkrétabb elképzeléseket akkor tud megfogalmazni, ha már kapcsolatba került a társulattal – annak megismerése után derülne ki, mely darabokat lehet sikeresen játszani. „A bemutatókat mindig a helyi színművészekhez kell szabni, nem hiszem, hogy szabad lenne bármit is erőltetni” – hangsúlyozta. Szolnoki mind országos, mind nemzetközi kapcsolatrendszerét felhasználná, hogy kiváló művészeket csábítson a Tisza-parti városba, ahol otthont tudna számukra biztosítani. Kiemelte: hosszú évek óta készült színházvezetésre, és társulatánál gyakorolja is. Mind a drámai, mind az operatagozat dolgaiban jártasságot szerzett már. Végül hozzátette: egy más szellemet, egy határozott arculatot hozna Szegedre. „Nem tudom latolgatni az esélyeimet, és nem is tudom fölmérni, kinek a javára dőlhet a mérleg, de egy arculatváltást a Szegedi Nemzeti Színháznak meg kell tennie – önmagáért” – összegzett Szolnoki Tibor.