Magyarországon legtöbbünknek az illemről a tömött buszon orrunkba hajló hónaljszőrzet, a villamoson ülőhelyért rajtoló nénik, kisiskolások útelzáró hátitáskái és elénk vágó autósok peckesen álló középső ujja jut az eszünkbe. Ennek ellenére a nemdohányzók legnagyobb reménye: az illem. Sokat beszélnünk a dohányzás törvényi szabályozásáról. Pedig semmi sem védheti meg jobban a passzív dohányost, mint egy “jól nevelt, illedelmes” dohányos.

A dohányzás törvényi szabályozásának lehetőségei korlátozottak, ezért kell írni arról a “szabályrendszerről”, mely átfogóan rendezi a dohányzás problémáját. Ez pedig az illem. Persze Magyarországon sokunknak az illemről a tömött buszon orrunkba hajló hónaljszőrzet, a villamoson ülőhelyért rajtoló nénik, kisiskolások útelzáró hátitáskái és elénk vágó autósok peckesen álló középső ujja jut az eszünkbe. Mégis a nemdohányzók legnagyobb reménye az illem lehet.

Tilos dohányozni ahol felirat, tábla jelzi vagy erre felkérnek bennünket.

Tilos a dohányzás a kórházakban, egészségügyi intézményekben, iskolákban és oktatási helyeken, a helyi és egyes távolsági közlekedési eszközön, ruhatárban, liftben, kulturális előadásokon, előadótermekben, egyre több étteremben és hivatali szobában, egyes légijáratokon és mindenhol, ahol ez jelezve van.
Nem illik dohányozni utcán, hivatalban vagy lakásban, ha a vendéglátó nem gyújt rá, gépkocsiban, ha az útitársak nem dohányoznak, étkezés közben, valamint ha nincs kikészítve hamutartó, illetve olyan esetekben, amikor a rágyújtás körülményes vagy másnak kellemetlen lehet. Nem illik égő cigarettával belépni épületbe, lakásba, munkaszobába, a fogadás termébe, bemutatkozni, fogadni valakit.

A kínálás az első rágyújtáskor, ha a dohányzásnak nincs akadálya, majdnem kötelező, a továbbiakban nem, de udvarias gesztus. A szomszédokat meg kell kínálni, kisebb társaságban mindenkit. A tűzadás ceremóniája: tüzet ad a férfi a nőnek, a fiatal az idősebbnek, a megkínált a megkínálónak (az udvariasság viszonzása). Öngyújtóval való tűzadáskor mindenkinek külön kattintjuk fel a lángot, egy gyufával max. két embernek adunk tüzet.
A hamu leverése: nem szabad a cigarettán hosszú hamuvéget hagyni, a hamut az asztalra vagy a földre ejteni. A csikket határozott kézmozdulattal nyomjuk el.

A füstöt ne fújjuk másokra, s igyekezzünk a cigit úgy tartani, hogy lehetőleg a füst ne szálljon másokra.
A szivar és a pipa szívása hosszabb ideig tart. Pipára étkezőasztal mellett egyáltalán nem illik rágyújtani. Nem illik a szivart, pipát félretenni, égve hagyni, közben enni, majd folytatni a füstölést. A hamutartó cseréjéről mindig gondoskodni kell, mindig tiszta hamutartót kell feltenni. Állófogadáson a dohányzás általában kötetlen, rágyújtáskor a gyakorlatiasak hamutartó közelébe helyezkednek el. Nem illik cigarettával a kézben az asztalhoz menni és szedni.

Asztalnál való étkezésnél általános szabály az, hogy csak a főétel után gyújtanak rá. A jelet a házigazda adja meg vagy szóban, vagy azzal, hogy maga is rágyújt. Ezt megelőzően csak akkor megengedett a dohányzás, ha a vendéglátó maga is dohányzik.

Gyerekek jelenlétében, nem szellőztethető és zsúfolt helyeken is mellőznünk kell a dohányzást. Egyes közlekedési eszközökön, liftben, ruhatárban, kulturális és tudományos előadásokon, moziban, benzinkutaknál egyértelműen tilos.

NE Dohányozzunk, de ha már rágyújtunk, akkor ezeknek a “törvényeknek” a betartásával az illemet minden esetben egyértelművé és természetessé tudnánk tenni.

Jelen cikk a Szegedi Közlekedési Kft.. TÁMOP -6.1.2-11/1-2012-0435 pályázat keretében oktató jelleggel készült

(X)