Szegedi Nemzeti Színház: Nyitás Dél felé

Győr, Pécs, Miskolc, Debrecen mellett a szegedi színház is megkapta a „nemzeti színház” státuszt a 2012/2013-as évadtól. A rang felelősséggel és kötelezettségekkel is jár. Az új státus jegyében a határon túli színházi kapcsolatok erősítése is kiemelt feladat. Erről kérdeztük Gyüdi Sándort, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatóját.

A határon túli magyarsággal való együttműködésnek több szintje van. Főleg az a szint jellemző, amelyet a Szegedi Nemzeti Színház működésében is meg lehetett figyelni, hogy vendégművészeket hívnak a Tisza-parti városba, illetve vendégművészeket küldenek innen a szomszédos magyarlakta területekre. A novemberi műsorban például az egyik bemutatót Keresztes Attila, a szatmárnémeti színház volt igazgatója és a marosvásárhelyi színház művészeti vezetője jegyzi, aki a szegedi teátrum legállandóbb vendégrendezőjeként 4 darabot is színpadra állított. Sok olyan állandó társulati tagjuk van, aki erdélyi származású (

Gidró Katalin, Sorbán Csaba

), sokakról pedig nem is tudják, hogy határon túli, például

Flórián Antal

, aki több évtizede jelen van Szeged színházi életében. A színház művészei is sűrűn megfordulnak a határon túli magyarlakta területeken.

Bodolay Gézát

gyakran meghívják rendezni különböző színházakba, szabadkai előadásokhoz pedig színészek is gyakran átruccannak a határon. Csorba Kata például rendszeres szereplője ottani produkcióknak.

Sokszor nyelvi korlátok sincsenek

Ami ezt meghaladja, az a vendégjáték. A tavalyi évadban a Hedda Gabler című előadást Szatmárnémetiben mutatták be, most konkrét meghívása a színháznak még nincs, de tervezik, hogy a Vajdaság irányában nyissanak. Gyüdi Sándor szerint Szabadka és Újvidék egyaránt szerepel a listán. Az Újvidéki Szerb Nemzeti Színházzal tavasszal aláírtak egy együttműködési megállapodást, amelyet tettek követtek, hiszen a teátrum operatársulata az Armel-operafesztiválon nagy sikerrel mutatta be a Mileva című produkcióját. „Azt, hogy mi mit viszünk Újvidékre, még nem dőlt el, de, ami lényeges, megindult az együttműködés” –– erősítette meg a főigazgató. Optimizmusra ad okot, hogy az Újvidéki Szerb Nemzeti igen nagy színház, 3 művészeti ágban kínál előadásokat csakúgy, mint a szegediek, ebből kettő esetében (opera és balett) nyelvi korlátok sincsenek. A tartományi székváros mellett Szabadkával is kibontakozóban van az együttműködés. Egyrészt itt vannak a Szabadkán rendszeresen fellépő szegedi színészek, másrészt valamiféle előadáscsere is szóba jöhet, elsősorban kisebb létszámú produkciók jöhetnek számításba. A szegedi színháznak egy pályázata van, amit érdekes módon az Újvidéki Műszaki Egyetemmel közösen nyújtottak be. Olyan nagy projektről van szó, ami tulajdonképpen a szabadkai népszínház új épületének megnyitása utáni időkre vonatkozik, és a teátrum élettel való megtöltését célozza meg. Kerestek több tagozatú, magyarországi, nagy, vidéki színházat, amelynek tapasztalatai ott is hasznosíthatók lennének, így esett a választás a szegediekre.

Misszió a határon túli magyar színjátszás felkarolása

Dicséretes, hogy egy műszaki egyetemnek szcenikai tanszéke is van, véli Gyüdi, és ilyen jelentős feladatot kaptak Szabadkán. A projekt célja, hogy ne csak egy reprezentatív épület készüljön el, hanem olyan működést alakítsanak ki, amelynek segítségével –– a magyarországi tapasztalatok figyelembe vételével – kellőképpen ki is tudják majd használni és megfelelően hasznosítani az ott található helyiségeket. Hogy mit jelent a magyarországi nemzeti színházak esetében a fokozott határon túli jelenlét, nem lehet tudni, hiszen nem telt még el az évad, amelyről be kellett volna számolni, és amelyet az állam elbírált volna. Mindenképpen hangsúlyos része, amit a Szegedi Nemzeti Színház hírül sem csak azért teljesít, mert ezt szerződésben vállalta, hanem olyan fontos missziónak tartja, ami a magyar színházművészet megújításában is jelentős szerepet játszik.”Mindenképpen bővíteni akarjuk az együttműködést, Szeged földrajzi helyzetéből adódóan, ugyanakkor a történelmi hagyományokkal ellentétben elsősorban a Vajdaság irányában kívánjuk ezt erősíteni. Szegeden sok vajdasági magyar telepedet le a ’90-es években, s mindannyian nagy lokálpatrióták. Egyszóval kifejezetten építeni akarunk azokra a meglevő személyes kontaktusokra, amelyre a művészeti kapcsolatokat is felfűzhetjük ” – ismertette a jövőbeni stratégiát a főigazgató.