Gyöngyösi Márton: A Jobbik szerint az ország válaszút elé érkezett

A Jobbik szerint Magyarországnak újra kell gondolnia, átértékelnie az Unióhoz való viszonyát, tagságunkra pedig sürgősen alternatívákat keresni. Számunkra nem az a kérdés, érvelt Gyöngyösi Márton jobbikos országgyűlési képviselő Szegeden, hogy mi lesz Magyarországgal, ha kikerül az EU-ból, hanem, milyen tragikus következményei lesznek annak, ha bennmarad.

A párt aktivistái járják az országot, és társadalmi párbeszéd útján tájékozódnak arról, hogyan képzeli el a lakosság saját jövőjét. Unión belül, esetleg kívül tágasabb.

– Mi lesz az országgal, ha kilép, hiszen lassan már egy járdát sem lehet megépíteni uniós támogatás nélkül? Ekkora adósságállománnyal és ilyen nemzetközi megítéléssel milyen jövő vár a magyarokra?

– Pont az a probléma, hogy az EU-s tagságok arról szólnak, hogy Brüsszelben megmondják, abból a pénzből, amit egyébként a magyar állampolgároktól is beszed az Unió, azt mire költheti. Tehát mi befizetünk egy nagy kalapba és ezt címkézve visszakapjuk.

– Annál azért jóval többet kapunk vissza…

– Igen, de megmondják, hogy például Tompán lehet díszburkolatot építeni viacolorból, új zászlórudat, esetleg egy új hidat.

– Vagy 20 centiméteres kilátót?

– Igen, vagy azt. Szent meggyőződésünk, hogy nem erről szól a magyar gazdaság felemelkedése és lehetőségeinek kiaknázása. Sokkal jobban örülnénk, ha a magyar mezőgazdaságot úgy lehetne talpra állítani, hogy az államnak joga és kötelessége legyen legalább annyi támogatást adni a hazai mezőgazdaság szereplőinek, mint amennyit egy nyugati ország is megad a sajátjainak. Az a szomorú helyzet, hogy Magyarország másodrangú országként van jelen az EU-ban, miközben alá van vetve a szabad versenynek. Hogy lehet az, hogy Dániában olcsóbb sertéshúst előállítani, mint abban az országban, ahol ennek évezredes hagyománya van, és ahol nekünk kellene Európát ellátnunk élelmiszerrel, nem pedig Európának elöntenie kétes eredetű termékekkel Magyarországot. Amíg Szlovákiából importálunk cukrot, a Pick szalámiba meg dán sertéshúst hozunk, addig nagyon komoly a baj. Lehet azt mondani, hogy az EU-tól Magyarország támogatást kap, de ennek hatalmas ára van. Nevezetesen az, hogy Brüsszel különböző direktívák, kvóták formájában, különböző regulációknak a Magyarországra oktrojálásával egyszerűen leszűkíti a hazai gazdasági lehetőségeket. Ilyen módon nincs kiút, nincs kitörési lehetőség a stratégiai iparágakban és szegmensekben. Meggyőződésem, hogy Orbán Viktornak nem a Daimlerrel, a Suzukival meg a többi nagyipari vállalattal kellene stratégiai szövetséget kötnie, hiszen a gépgyártás Magyarországon soha nem volt stratégiai ágazat. Nagyon jó azt mondani, hogy innen gördül ki a Mercedesnek a legújabb modellje, de azt kell látni, hogy az itteni munka bérmunka csupán, amihez milliós állami támogatásokat adnak ezeknek a cégeknek, és nem ez fogja az országot kiemelni a gödörből.

– Hanem mi?

– Például az a Darányi Ignác-terv, amit meghirdetett Orbán Viktor. Ezzel viszont az a bökkenő, hogy nem lehetséges a magyar mezőgazdaságot talpra állítani úgy, hogy közben az EU-s kvótarendszernek és különböző szabályozási követelményeknek is megfeleljen. A kettő tökéletesen kizárja egymást. Szerintem Magyarország válaszút előtt van, s nagyon nem mindegy, milyen irányban indul el.