Vélemény

Vélemény: Számháború és zűrzavar

Vélemény: Számháború és zűrzavar

2012. október 31., szerda
Vélemény: Számháború és zűrzavar

Volt persze más jellegű bonyodalom is az októberi nagygyűlések után. Valóságos pengeváltás alakult ki, a magukat kormányváltóként aposztrofáló egyesülések között.

Lassan elül az a nagy hangzavar, amelyet még az október 23-i gyűlések váltottak ki. No, nem csak az összejöveteleken elhangzottak, a beszédek tartalma idézte elő egyesek felháborodását, illetve méltatlankodását, hanem a résztvevők számának megítélése. Történt ugyanis, hogy az említett napon először a Belügyminisztérium által kiadott hivatalos számok voltak forgalomban, azaz: a Békemenet által szervezett megemlékezésen, amelyen a magyar miniszterelnök is felszólalt, összesen 400 ezren jelentek meg, a Milla-tüntetésen 20 ezren, a Jobbik összejövetelén néhány ezren, míg a Demokratikus Koalíció gyűlésén néhány százan. Ez volt az első és akkor még úgy tűnt végleges statisztika a budapesti '56-os megemlékezésekről, ám az idő előrehaladásával igencsak átalakultak a tényszámok. Először a baloldali portálok kezdték „faragni” a négyszázezret. A legtöbb helyen arról számoltak be, hogy: a Békemenet által szervezett nagygyűlésen Orbán több tízezer ember előtt beszélt (ami gyakorlatilag színtiszta igazság, hiszen a 400 ezer az mindenképpen több tízezer…), de rögtön hozzá csatolták a másik adatot is, amelyik arról szólt, hogy Bajnainak is ugyanennyi közönsége volt! Azután ez utóbbi kapcsán már olyan számokról is olvashattunk, hogy a Milla csaknem százezernyi résztvevője szövetkezett a kormány megdöntésére! A másik két összejövetellel nem is foglalkoztak, s ha egy újságban, rádióban, tévében vagy hírportálon nem jelenik meg vele kapcsolatban semmi, akkor azt úgy is vehetjük, mintha meg sem történt volna. Pedig az egykoron agyonsztárolt párt- és miniszterelnök is gyepálta erősen a kormányt (igaz, a forradalomról és szabadságharcról neki végképp nem volt semmi mondanivalója), időnként abban a színben igyekezett feltüntetni igencsak összezsugorodott egyletét, mintha ők lennének majdan a feljövő és kormányváltó erő. Szóval itthon körülbelül ez történt a nagygyűlésekről szóló tudósítások kapcsán kialakult számháborúzásban. Volt azonban ennek az évfordulónak egy sajátos és sajnálatos színfoltja, legalábbis, ami a fővárosunkban működő hírügynökségek „pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatatását illeti (amit ugyebár két éve állandóan tőlünk kérnek számon a nyugatiak). Jelesül, hogy az esemény napján az AFP francia hírügynökség csodálatos ferdítésében ilyeténképpen számolt be a budapesti nagygyűlésekről: „Különböző források szerint 50-100 ezer ember tüntetett Budapesten Orbán Viktor konzervatív miniszterelnök politikája ellen, míg hívei mintegy 150 ezer embert gyűjtöttek egybe.” (Érdemes lenne megvizsgálni ezt a „különböző forrásokat”, amelyekre hivatkozik a hírügynökség, egyébként magyar származású, munkatársa!) A Die Zeit című balliberális lap még messzebb megy, ő mindössze 100 ezerre becsüli a miniszterelnök beszédét hallgató közönség számát. Így sorjáztak tehát itthon és külföldön a mértékadó hírforrásnak számító, komoly információs központok tudósításai. Jöttek is persze a reakciók ezekre az alattomos ferdítésekre. A Békemenet szervezői például tiltakoztak a hazugságokkal spékelt hírügynökségi jelentések ellen és levélben írták le reakcióikat, s elküldték a hivatalos és valós adatokat a hazánkban működő külföldi hírügynökségeknek, meg a nagykövetségeknek is. Kötve hiszem, hogy egy is tenne helyreigazítást közülük, annak dacára, hogy az újságírói etikai kódex ezt - mind nálunk, mind a civilizált társadalmakban működő sajtóorgánumokban - megköveteli. Volt persze más jellegű bonyodalom is az októberi nagygyűlések után. Valóságos pengeváltás alakult ki, a magukat kormányváltóként aposztrofáló egyesülések között. Az első baki volt talán a legszembetűnőbb, amikor a Milla tüntetésen jól láthatóan kivehető volt a Magyar Szocialista Párt választmányi elnöke, Botka László, aki egyben Szeged polgármestere is. A szocialisták között volt némi képzavar, többen kifogásolták, hogy egyik legrangosabb vezetőjük áhítattal hallgatja a Bajnai-beszédet, másik oldalról pedig azt kifogásolták, hogy a város első emberét nem látták a Tisza-parti városi megemlékezéseken. Galibát okozott az is, hogy a magát Együtt 2014! mozgalmat úgy próbálták beállítani, hogy kizárólag ők hivatottak a mostani kormányt leváltani. Feltehetőleg az Orbán, takarodj! rikoltozással. Az LMP például még erősen „mérlegel”, s a novemberi összejövetelén meg is vitatja a Bajnait pajzsra emelő egyesületekkel való közös munkát. Annál is inkább, mert a volt fejlesztési miniszter, majd miniszterelnök „teljes antitézise” annak, amit az LMP gondol a világról és a jövőről. Itt nyílván nemcsak a hajdúsági libatenyésztők tönkretételével kapcsolatos, erősen kifogásolható, elítélhető gazdasági tevékenységére gondolnak, hanem az egyéves kormányfői regnálása alatt hozott intézkedéseire is. Mások, például a Magyar Szociáldemokrata Párt, kifogásolják, hogy a hirtelen létrejött mozgalom két 11 fős egyesület (Haza és Haladás, valamint a Milla) és a melléjük álló néhány ezer fős támogatottsággal rendelkező Szolidaritás kívánja meghatározni az ellenzéki pártok követendő stratégiáját. Ez, szerintük, nem vezet eredményhez, sőt, az örökös viszályok csak bomlasztják a hatékony együttműködést is. Hogy az egyes összejöveteleken elhangzottakra is illett volna egy kicsit részletesebben kitérni, netán az 56 évvel ezelőtt történt véres, de a magyar nép számára dicsőséges napokról is megemlékezni, hát, ez most (ismét) nem volt oly' fontos. Mindez elveszett a nagy „kozmetikázási munkafolyamatok” közepette…

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.