Zárult a zenei kölcsönhatások fesztiválja

Ötödik alkalommal rendezte meg a Szeged-Csanádi Egyházmegye a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola támogatásával a Szent Gellért Fesztivált. Robert Christian Bachmann, a fesztivál alapítója és művészeti vezetője vallja, a fél évtizedes fennállás is igazolja, a rendezvény jó alapokra épült.

– Szimfonikus koncert, Lajtha-évforduló, premierek – mi volt az elképzelése az idei fesztiválról?

– Az idei fesztivál koncepciója is az alapítási ötletre vezethető vissza.

Kiss-Rigó László

püspök úr meghívott engem, hogy építsek fel egy fesztivált a Szent Gellért Zenetudományi és Etika Intézet körül. Egyszer egy évben a világ minden tájáról összejönnek a muzsikusok, hogy fellépésükkel hozzájáruljanak a kulturális élet fejlődéséhez. Új impulzusokat kaphatunk, melyek nem csak kívülről, külföldről érkeznek, hanem reménység szerint Szeged is kisugárzik, megtermékenyítően hat az ide érkezőkre.

Tűzijáték helyett

– Sikeresnek érzi a fesztivált?

– Igen, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy nehéz, gazdaságilag katasztrofális helyzetben és időszakban immár öt évet végigcsináltunk, a barátaink segítségével sikeresen felépítettük ezt a kulturális projektet. Azt javasoltam, ne nagy „tűzijátékkal” kezdjünk úgy, hogy mögötte semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésünkre – a lassú építkezés híve voltam. Ez ugyanakkor mindig nehezebb. Biztos célnak kell a szemünk előtt lebegnie, nem csupán egy egyszeri eseménynek, amivel esetleg egy jó kis kasszasikert lehet elérni – azután azonban semmi sem marad fent.

– Vezetőként hogyan ítéli meg a Szent Gellért Zenetudományi és Etika Intézet fejlődését?

– Nagyon pozitívan látom az intézet helyzetét és mindazt, amit ezalatt az öt év alatt nyújtott. A világ vezető zenei egyetemeivel van együttműködésünk, immár rendszeresen dolgozunk együtt a salzburgi Mozarteummal. A kezdetektől fogva erős a kooperációnk a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel, barátom,

Batta András

rektor különösen támogatja a közös munkát.

Felnyitni a szemeket

– A fiatal zenei tehetségek felkarolására az idén is hangsúlyt fektettek.

– Két éve fiatal magyar zeneszerzőknek adtunk lehetőséget, hogy műveiket első osztályú salzburgi zenészekkel adják elő. Az idei fesztivál zárókoncertjén két magyar zeneszerző és a salzburgi Mozarteum komponistái szerepeltek a programban. Bemutathatták egy Bach-témához írt művüket. Ez a legjobb támogatás, amit csak adhatunk. Püspöki ösztöndíjban részesülhetnek, így szeretnénk teret adni a fiatal művészeknek. Nincs első, második hely – a művészetben nincs legjobb, csak „más”, egyik így, másik úgy, más módon visz véghez valami igazán különlegeset. Ez ösztönzőleg hat, hogy tovább dolgozzanak. A külföldről érkező művészek megnézhetik a várost, másokkal kapcsolatot építhetnek, remélhetőleg sok jó ötlettel és erről a csodaszép városról, valamint Magyarország kialakított pozitív képpel térnek haza. Látjuk, az úgynevezett nyugati sajtóban olykor milyen kedvezőtlen képet festenek Magyarországról. Annál is fontosabb, hogy külföldieket hozzunk ide, hadd lássák, egyáltalán nem úgy van. Ezért is vagyok itt, szeretném leépíteni az előítéleteket, segíteni a fiatal embereket, felnyitni a szemeket.

– Mindig is nagy hangsúlyt fektetett a művészi utánpótlás felkarolására?

– Alapvető kérdése a mai zenei nevelésnek: hogyan vezessük a fiatal, nagyon tehetséges művészeket. Húsz éve munkálkodom Magyarországon, 1993-ban

Göncz Árpád

és

Antall József

meghívására jöttem ide, akkor alapítottuk a budapesti pünkösdi fesztivált. 1997-ben nagy multimediális művemet, az ULURU-t a Liszt Ferenc Zeneakadémián adtuk elő, több mint 400 művésszel, 4-5 kórussal – olyan élmény volt, amit a résztvevők és közreműködők soha nem felednek el. Több száz fiatal magyar zenésznek és zenekedvelőnek adhattam ösztönzést a pályán, ez fantasztikus dolog. Másik példa: két éve kezdeményeztem, hogy a híres magyar zongoristáról, Anda Gézáról emlékezzünk meg. Sikerült a Zürichben élő özvegyét arra indítanom, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen ösztöndíjat alapítson.

– Mik a tervei jövőre?

–

Gyüdi Sándor

, a Szegedi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója megerősített abban, hogy a továbbiakban is tudunk együtt dolgozni. Ez számomra a legjobb bizonyíték arra, hogy megérkeztünk, a kultúra helyi hordozói is bekapcsolódnak a fesztiválba.