Migráns osztrák történetek a Forrásban + FOTÓK

Migráns osztrák szerzőket vonultat fel a Forrás októberi száma. Doron Rabinovici, Julya Rabinowich, Vladimir Vertlib vagy Dimitré Dinev neve immár a magyar olvasóközönség előtt is ismerős lehet, de hogy miért érdemes őket olvasni és mennyire osztrák, aki migráns – többek között erről is hallhattak az érdeklődők a szám keddi Grand Cafébeli bemutatóján.

A Forrás októberben egy teljes osztrák számmal jelentkezett, melyet a budapesti Osztrák Kulturális Fórum támogatásával megvalósuló Ungarn liest Österreich rendezvényen mutattak be. A tematikus összeállítás szerkesztője

Bombitz Attila

, a szegedi Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék vezetője, valamint a Szegeden végzett

Nagy Hajnalka

, aki jelenleg a klagenfurti Alpen-Adria Egyetem irodalomdidaktikai tanszékének tudományos munkatársa. Oroszországi zsidó, török, iráni, dél-koreai, bolgár, illetve lengyel származású, (de) osztrák szerzők – sorolta Bombitz Attila az összeállítás kínálatát. Megfogalmazása szerint a szövegek izgalmát, érdekességét és esztétikai potenciálját is az adja, hogy a szövegek eredetiben nyelvtanilag hibátlan megformáltságuk ellenére nem németül szólnak – minden egyes szerzőnél érezni a rejtett vagy kódolt származástörténetet, mutatkozzanak meg azok akár orosz népmesei motívumokban, akár bolgár kommunista háttértörténetekben…

Közeli jelenség

Az esten

Füzi László

, a Forrás főszerkesztője elmondta, a számot indító

Irena Habalik

versének olvasásakor nagyon közelinek érezte az osztrák összeállítást a magyar irodalomhoz, a nyelv itt is alapkérdés: „a nyelven múlik a dolog / hogy kinek a nyelvét tanulom / arról énekelek / azt átkozom”. Az októberi szám egyébként több mint antológia, a versek, regényrészletek mellett tanulmányok is helyet kaptak benne. „Magyar párhuzamokkal olvastam a szövegeket. A szám érdekessége a múlt, az, hogy egy élhető, globalizálódó világvárosban, Bécsben és egy globalizálódó országban, Ausztriában az ember magával vitt múltja miképpen él tovább.

Farkas Árpád

szavaival élve ’apáink hűlő, drága arcán járunk’…” A főszerkesztő többek között arra is utalt, a szám felveti nemzeti irodalom mibenlétének a kérdést a 21. század elején. További párhuzamként említette

Nagy Abonyi Melinda

(Melinda Nadj Abonji) Galambok röppennek fel című könyvét, illetve Domonkos István Kormányeltörés című versét. Füzi László szerint a Migráns osztrák történetek címet viselő válogatás kérdésfelvetései az osztrák témát a mi világunkhoz is kötik. „Ez a jelenségkör már a mi nemzedékünkkel is kapcsolatban van, és attól félek, hogy gyerekeink, unokáink pedig ebbe fognak belenőni…” – zárta gondolatait a főszerkesztő.

Transzkulturális irodalom

Nagy Hajnalka elmondta, úgy véli, a Forrás-számban helyet kapott szerzők azért is „osztrákosak”, mert mégiscsak felvették azokat a kulturális, irodalmi hagyományokat, amelyek Ausztriában fontosak, mint például az énvesztés vagy az identitás- és nyelvi krízis. Ezeket viszont természetesen más hangsúlyokkal írják meg, más irányba terelik, mint „született” osztrák társaik. Nagy Hajnalka azt is elmondta, Ausztriában meglehetősen nagy az iskolákban a migránsok száma, az irodalmi módszertan ezért azzal foglalkozik, miként lehetne ezeket a diákokat is elérni. „Most próbálunk egy olyan, úgynevezett transzkulturális irodalmi didaktikát kifejleszteni, ami hasonló migráns szerzőket próbál középpontba helyezni, illetve a világirodalom újfajta definícióját kívánja adni. A nemzeti irodalom egy nemzet identitását jelenti, de mi az a nemzet, ahol már ennyiféle ember van, és elérjük-e csak tisztán nemzeti irodalommal azokat a diákokat, embereket, akik ténylegesen Ausztriában élnek…?” – tette fel a kérdést a szám társszerkesztője. Azt is elmondta, nem érzi szerencsésnek a „migráns” szót, a „migráns irodalom” fogalma ma már sem Ausztriában, sem Németországban nem bevett, inkább transz- vagy interkulturális irodalom szóhasználattal élnek – de ennek az elnevezésnek Magyarországon még nincs kontextusa.

Nyelvváltók

„A migráns fogalom alatt azt értjük, hogy bizonyos okból valamikor Ausztriába érkezett szerzők kultúrát és nyelvet váltottak, és szövegeikben a legkülönbözőbb kalandokon mennek keresztül, melyeknek van valamiféle önéletrajzi előzménye” – összegzett Bombitz Attila. Hozzátette: a migráns jelzőt az írók sem szeretik, például Julya Rabinowich, aki áprilisban tartott is egy felolvasóestet Szegeden, vehemensen tiltakozott a fogalom ellen, mint mondta, lehet, hogy átszüremkedhet a szövegeibe az önéletrajzi háttér, de semmiképpen nem szeretné magát beskatulyázva érezni – ő irodalmat szeretne írni. Mi sem mutatja ezt jobban, mint második könyve, a Herznovelle (’Szívnovella’), amely tudatosan hajaz Arthur Schnitzler Álomnovellájára. Megpróbál rákapcsolódni annak az országnak az irodalmi hagyományára, amelyhez szeretne tartozni – tudtuk a tanszékvezetőtől. A migráns válogatást az egyetemi szemináriumokon is hasznosították. A kultúraspecializációs kurzus hallgatói közül a beszélgetők között jelen volt Bogáts Márta, akinek tanulmánya is olvasható a Forrásban. Mint elmondta, izgalmas és kihívást jelentő feladat volt a szövegek olvasása – egy újfajta irodalommal foglalkozhattak a szemináriumokon, áprilisban pedig külön élmény volt a szerzőnőt látni a felolvasás során. A szám irodalmi szövegeinek fordításai kiváló műfordítók munkái, mint Adamik Lajos, Györffy Miklós, Tatár Sándor, Márton László, Kurdi Imre, Fenyves Miklós, Fülöp József és Mesés Péter, a tanulmányokat pedig Horváth Márta, az osztrák tanszék munkatársa fordításában olvashatjuk.