Vélemény

Vélemény: Csúcson az iskolaköpeny-hisztéria

Vélemény: Csúcson az iskolaköpeny-hisztéria

2012. szeptember 10., hétfő
Vélemény: Csúcson az iskolaköpeny-hisztéria

Lett azután hadd el hadd, egyes hírügynökségek igyekeztek azonnal világgá kürtölni, hogy hazánk még egy olyan lépésre szánta el magát, amely ellenkezik a demokrácia általános szabályaival, korlátozza az egyéni szabadságot, mi több, visszahozza a kádári időket, amikor uniformizálták a fiatalságot!

Tipikus magyar jelenség: még javaslatként sem hangzott el illetékes helyen, nem szavazott róla senki, mint kiderült, nem is valósul meg – máris késre menő vitákat folytatunk róla, támadjuk a „letűnt korok, letűnt intézményét” ! De min is fanyalgunk, mit is támadunk? Azon, hogy a napokban Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár felvetette, szívesen látná ismét az iskolaköpenyt a tanintézményekben és támogatná az elképzelést, ha ez hivatalos formában is felmerülne. Lett azután hadd el hadd, egyes hírügynökségek igyekeztek azonnal világgá kürtölni, hogy hazánk még egy olyan lépésre szánta el magát, amely ellenkezik a demokrácia általános szabályaival, korlátozza az egyéni szabadságot, mi több, visszahozza a kádári időket, amikor uniformizálták a fiatalságot! (Érdekes, amikor Strasbourg azért fenyített meg bennünket, mert a Munkáspárt korábbi alelnökét a hazai bíróság megbüntette tiltott jelkép, azaz a letűnt időket idéző vörös csillag viseléséért, akkor nem volt ekkora felháborodás-hullám a sajtóban…) Most úgy érzik sokan, mégpedig nemcsak a „szakújságírók”, hanem nagy hirtelen a terület jó ismerői: esztéták, divattal foglalkozók, természetesen politikusok is, hogy van mondanivalójuk köpeny-ügyben. Hiába hangzik el számtalan fórumon, hogy az államtitkár asszony felvetése egyelőre magánvéleményként látott napvilágot, a nekilendült, vagy inkább nekivadult iskolaköpeny-ellenes hangorkán nem csitul. A diákok személyiségi jogaiba való „belegázolás” mellett azt is említik, hogy ez az új rendelkezés több ezer forintjába kerülne a szülőknek. Nem kerülne, mert ezt az összeget – mint mindenütt - az állam állná, természetesen, ha bevezetnék. De nézzünk csak körül egy kicsit, hol alkalmazzák még e sátáni rendelkezést a nagyvilágban? Szinte minden országban előfordul valamilyen formában ez a ruhadarab, csak nem köpenynek, hanem iskolai egyenruhának nevezik, s a tanintézmény jelvényével együtt voltaképpen a tanulónak egy konkrét közösségbe való tartozását jelzi. Nemcsak az általános és a középiskolák tanulói viselik, hanem az egyetemek (de még mennyire, például az elitegyetemek) hallgatói büszkén hordják az egyenruhát – blúzt vagy zakót -, s azon a jelvényt vagy kitűzőt! Gyakran a szoknya, a nadrág, a térdharisnya, a zokni, esetenként a nyakkendő hívja fel a figyelmet arra, hogy a diák vagy az egyetemista melyik intézményhez tartozik. Tavaly alkalmunk volt látni Manchesterhez közeli Macclesfieldben, a mintegy 50 ezer lakosú angliai városban, ahol csaknem 20 szakközépiskola működik, hogy miként „gátolja a diákok személyiségi jogait” az iskolai egyenruha! Péntek délután lévén százszámra tódultak ki a belvárosi tanintézmények kapuin az egyen-öltözékben lévő fiúk és lányok, vállukon vagy a hátukon a nálunk is használatos modern, színes hátitáska, a lányok kezében az elengedhetetlen „retikül”, a fiúk legtöbbje sapkában és az elengedhetetlen nyakkendőben feszített. A közeli buszállomásra igyekeztek, s amikor búcsút vettek egymástól, akkor megemelték a sapkájukat, úgy köszöntek el arra a néhány napra, amíg vissza nem térnek az iskolába, a kollégiumba. Számunkra szokatlan látvány volt, rá is csodálkoztunk alaposan, az ott élőknek viszont egészen természetes. Merthogy a hovatartozást, pontosabban az összetartozást jelképező ruhadarabok sokat jelentenek az angol srácoknak, lányoknak. Büszkén viselik tanintézményük egyenruháját és később is szívesen emlékeznek vissza az ott eltöltött időre, mondják a már végzett tanulók. Még véletlenül sem merül fel bennük, hogy ezért valami hátrány érné őket, netán frusztráltak lennének azért, mert nekik is ugyan olyan ruhát kell (az iskolában) viselniük, mint társaiknak. Nálunk a 80-as évek végén kezdődött az iskolaköpeny iránti ellenállás, néhol még tüntettek is ez ügyben. Akkor már a kádári gulyáskommunizmus eresztékei recsegtek, a fiatalok igyekeztek is ezt kihasználni és megszabadulni a rossz szabású, gyakran ócska anyagból készült ruhadarabtól. A rendszerváltoztatás után pedig el is tűnt az iskolaköpeny a tanintézményekből. Akkor már megjelentek nálunk a szabad világ szabadosabb filmjei a távoli Amerikából, amelyek nem éppen az iskolaköpeny viselését szorgalmazták, hanem „az egyén önmegvalósítását” helyezték előtérbe. Lehetett már sminkelni, műkörmöt, műszempillát viselni, a középiskolákban egyre több diákot láthattunk cigarettával a kezében. A szabadság helyett a szabadosság köszöntött ránk. S ez napjainkig csak fokozódott, egészen addig, hogy a tanuló, ha nem tetszik neki valami, akkor nemes egyszerűséggel felpofozza tanárát, vagy behívja apucit-anyucit, majd ő elvégzi a piszkos munkát… Ott, ahol ma is viselnek nálunk iskolaköpenyt (például néhány egyházi iskolában), ezt természetesnek veszik, nem zavarja őket. Itthon, de külföldön is azt mondják a szakemberek: az összetartozás érzésének fejlesztése mellett, a fegyelem megszilárdításában is sokat jelent az ilyen viselet. Hát…, bizony éppen ezért sem lenne felesleges, ha másért nem, a fentebb leírtak miatt! Ami az egészben ugyebár a legérdekesebb: most már egészen biztos, hogy nem lesz ebben a tanévben iskolaköpeny. A szaktárca előbb közvélemény-kutatást végez annak érdekében, hogy valós felmérést készítsen arról: mit szól a magyar társadalom az iskolai egyenruha viseléséről a tanintézményekben. Csak utána tűzik napirendre a már most nagy port kavart témát. Személy szerint, nagyon bízom abban, hogy győz a józan ész és nem az álságos celeb-mentalitás érvényesül majd az iskolákban. S lesz iskolai egyenruha.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.