Közélet

Az áfacsökkenés nem gyógyír a magyar zöldség-gyümölcs ágazat bajaira

Az áfacsökkenés nem gyógyír a magyar zöldség-gyümölcs ágazat bajaira

2012. szeptember 26., szerda
Az áfacsökkenés nem gyógyír a magyar zöldség-gyümölcs ágazat bajaira

B. Nagy László: A közszféra fogyasztását kellene növelni

Első alkalommal rendeztek Szegeden mezőgazdasági, élelmiszer-ipari és beszállítói fórumot, konferenciát, amelynek fő célja az volt, hogy az ágazat meghatározó szereplői egymásra találjanak, hiszen kisker, nagyker, konyhák, gasztro éttermek, termelők, előállítók, feldolgozók piacra jutása nyilván serkenteni fogja a hazai termelést is.

Éppen a konferencia napján jelent meg a hír, hogy Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) elnöke szerint a tönk szélére került a magyar zöldség-gyümölcs ágazat az utóbbi évek extrém időjárási és gazdasági viszonyai miatt.

Mártonffy Béla

múlt héten az MTI-nek azt követően beszélt, hogy a FruitVeB csatlakozott a Fórum az Alapvető Élelmiszerek Áfájának Csökkentéséért elnevezésű szerveződéshez, amelynek célja az alapvető élelmiszerek áfájának 10 százalék alá csökkentése.

B. Nagy László

(képünkön jobbra)

Csongrád megyei kormánymegbízottat arról kérdeztük: vajon az áfacsökkentés valóban megoldást jelentene az ágazat gondjaira? – Az áfa és a fordított áfa közötti különbségek hatása a szereplőkre másként nyilvánul meg a zöldség-gyümölcs kereskedelemben, másként a gabonaiparban, és megint másként a húsiparban. Vannak hagyományos, történelmileg kialakult ágazatok Magyarországon, például a zöldség-, gyümölcstermelés és -kereskedelem, amely nem szokott áfát fizetni. Ilyen szempontból, ha a termelő a végfelhasználónak adja el az árut, akkor a fordított áfának ismét nincsen semmi értelme.

– Akkor ez nem járható út?

– Nem tudom, hogy az áfával egyáltalán meg lehet-e akadályozni azt a fajta kereskedelmi és termelői szokást, ami Magyarországon uralkodik, és egyáltalán, érdemes-e ehhez nagyon komolyan és gyorsan hozzáfogni, mert az ágazat jövedelemtermelő képességét még plusz adminisztrációval, ellenőrzésekkel tovább csökkenteni, gyakorlatilag a magyar termelők ellehetetlenítéséhez vezetne. Ami, ugye, nem kívánatos országos szinten. A legnagyobb probléma ma az ágazatban az, hogy nincs elég árualap Magyarországon. Látszik a szereplőkön, hogy a kisker, nagyker, a multik, a gyártók meg a kereskedők, a felhasználók vágynának ma már a vásárlói szokások megváltozása miatt a jó minőségű magyar termékekre, de ezek nincsenek.

– Panaszkodnak a szentesi paprikatermelők, keveset kapnak a paprikáért, míg a boltban az átvett ár duplájáért, meg még többért árulják portékájukat. A makói hagymások is hasonló cipőben járnak.

– Ez egyébként régebben is így volt, a kereskedő mindig jobban járt, mint a termelő. Azért kell valamit tenni, mert nem az a nagy probléma, hogy van áfa vagy nincs áfa, hanem a szektor jövedelemtermelő képessége olyan alacsony, amilyen, s nem szolgálja a fejlesztést. Ameddig ez a rendszer így működik, és Magyarországon a kereskedelem egy kézben van – nem magyar érdekeltségű és nagyon kevés szereplőnél koncentrálódik –, addig bárhogyan is támogatjuk a termelőt, a kereskedők mindig el fogják vinni a hasznot. Másfajta megközelítésben kellene gondolkodnunk a zöldség- és gyümölcstermesztésről.

– Mi lenne a megoldás?

– Amibe az állam bele tudna avatkozni, s ami nem is olyan kicsi piaci rész, az a közszféra fogyasztása. A közszféra fogyasztására a termelők tudnának biztonsággal és meghatározott mennyiségben árut előállítani. Az elmondottak a közkonyhákra, az önkormányzatokra, az államra értendők, ezek mind nagy piaci szereplők. Első lépés lenne ezeket ellátni olyan áron, ami egyébként biztosítja a termelő megélhetését. A multinacionális és külföldi érdekeltségű cégek szerepe jelenleg nem helyettesíthető Magyarországon semmivel. Nekik az érdekeik nyilván akkor változnak, és csak akkor fognak maguktól pénzt fektetni a magyar termelői szférába, ha lesz ilyen kényszerük. A szentesi paprikások és makói hagymások tiltakozása esetében is az a probléma, hogy az áruért kapott ellenérték nem fedezi a termelők költségeit sem, nem beszélve a profitról. Ha Szentesen például 60-70 forintért veszünk egy kiló paprikát, azt Szegeden már 120-140-ért árulják, az ország különböző piacain pedig még többért. A haszon nem a termelőhöz kerül. Ugyanez vonatkozik a makói hagymára is. A lényeg, hogy a piaci szabályozás ne a termelők korlátozásával kezdődjön, hanem a kereskedelem etikai és erkölcsi normáit célozza meg, ugyanis szabályozott profitmegosztást kell találjunk, ami egyébként –– be kell valljuk –– nagyon nehéz.

– Mi fogja akkor serkenteni a termelést, versenyképessé tenni az ágazatot?

– Ha a magyar feldolgozónak valamelyik áruja megy a piacon, sok fogy belőle, akkor ő nyilván többet fog rendelni a termelőtől. Ha gyökeret ver ez a fajta szemlélet, a végső szót úgyis a fogyasztó mondja ki, amikor bemegy az áruházba, és a harmincféle áru közül kiválasztja a magyart. Ha ezt mindenki megteszi, akkor megteremtődik a kereskedelem hálózatain keresztül az az igény, ami egyébként majd a végén serkenteni fogja a termelést is. Aztán már csak a profitmegosztást kell egy kicsit jobban szabályozni, s akkor beindul a magyar mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés.

– Hogyan lehetne az ágazatban forgó fekete pénzeket kifehéríteni? Az Ernst&Young tanácsadó céggel készíttettek egy tanulmányt, amely rámutatott arra, hogy tulajdonképpen az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos nagyszabású áfacsalás bénítja meg a területet, több mint 128 milliárd forint bevételtől esik el évente a magyar költségvetés. Ennek az áfakiesésnek a jelentős hányada, mintegy 50 milliárd forint a zöldség-gyümölcs szektorra esik. A feketegazdaság aránya az ágazatban becslések szerint átlagosan 40-50 százalék, és az utóbbi években egyre erősödik.

– Ha valaki ilyet mond, akkor valószínűleg nem tud kalkulálni, ez szerintem nem kiszámítható. Ennek lehet a fele, meg a duplája is. Ami nem látszik, az kérdés, mennyire nem látszik. Amióta emlékszem, a zöldség-, és gyümölcstermelés, a kereskedelem mindig speciális helyzetben volt. Friss áruról van szó, ennek gyors mozgását országon belül nem nagyon ellenőrizte senki, nem is nagyon lehetett. Nem hiszem, hogy az a járható út, hogy elkezdjük most ellenőrizni a termelőt. Nem ott kellene kezdeni…

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.